Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)

1971-02-04 / 5. szám

6. oldal MAGYAR HÍRADÓ Thursday, Feb. 4, 1971 A NÜRNBERGI KÉRDÉS Irta: ACZÉL BENŐ A náci háborús bűnösök nürnbergi Ítéletének indokolását újabban sűrűn kezdik emlegetni a vietnami háborúval és főként a mylai-i tömeg­­mészárlással kapcsolatban. Utol­jára Telford Taylor tábornok ve­tette fel a kérdést “Nuremberg and Vietnam’’ cimü könyvében, ami azért érdekes, mert a szer­ző a nürnbergi tárgyaláson a vád főképviselője volt. A kérdés újból felmerült Charles E. Hut­to őrmester hadbirósági tárgyalásán, a mylaii mészárlás egyik bünperében. A nürnbergi vádlottak, mint emlékezetes, szinte kivétel nzlkiil azzal védekeztek, hogy ők parancs­ra cselekedtek. De az esetek többségében az ítélet indokolása megállapítja: “Az a körülmény, hogy valaki feletteseinek, vagy épen kormányának parancsára követte el tetteit, a nemzetközi törvény értelmében nem mentesiti a felelősségtől, — feltéve, hogy a jót a rossztól megkülönböztetni képes.’’ Hutto őrmester védője hivatkozott arra is, hogy védencét sem értelmi színvonala, sem csekély is­kolázottsága nem tette képessé arra, hogy a tör­vényes parancsot a törvénytelentől megkülönböz­tesse. És ráadásul idézte a Hirosimára és Nagasa­­kira atombombát ledobó pilóták esetét is, mint akik jól tudták, hogy az áldozatok között lesznek nők és gyermekek is, de akiket senki sem vont felelősségre. Az olvasó érzi, hogy az okoskodás hamis, de nem lévén jogász, nem képes megmagyarázni, hogy a hasonlat a vietnami amerikai atrocitások és a náci tömegirtás között miért sánta, sőt vak is. Taylor tábornok azonban tudta ezt, többek közt azért is, mert a nürnbergi tárgyalás idejében ő volt az, aki azt mondta, mikor megkérdezték, miért nem ülteti a vádlottak padjára Stalint is, Az amerikai munkaügyi minisztérium jelentet­te nemrégiben: Az elmúlt évben a fogyasztói ár­index emelkedése 5.5 százalékos volt. Az év ele­jén a Nixon adminisztráció gazdasági .és pénz­ügyi szakértők csak 4 százalékos áremelkedésvo számítottak. Portugáliában nemrégiben fejeződött be a nép­­számlálás, amely azonban aligha lesz pontos. So­kan arról panaszkodtak, hegy a kérdőívek kérdé­sei túlságosan bonyolultak voltak, rom értették meg a kérdéseket, sokan pedig ki sem töltötték a kérdőivet, mert attól tartottak, hogy a kérdőíve­ket a Népszámlálási Hivatal átadja majd a por­tugál. titkosrendőrségnek. Willy Brandt, nyugatnémet kancellár, mondot­ta egv szociáldemokrata gyűlésen: A Szovjet­unióval és a keleteurópai szovjet tömbbel való bé­kés együttműködést azért tartom szükségesnek, mert ha az megvalósul, a nyugati és a keleti tömb egyaránt képes ’ősz hadereje létszámát csökken­teni a kontinensen. Edward Kennedy, massachusettsi demokrata szenátor, úgy nyilatkozott: A Demokrata Párt L9'72-es elnökjelöltségét — saját szavai szerint — véglegesen leszámítolta. Anglia Strood nevű városkájában egv Mike Townsend nevű, városi köztisztasági alkalmazot­tat, aki eddig a szemetet gyűjtötte, utcaseprésre akartak beosztani. Mr. Townsend tiltakozott, ez­zel az érveléssel: Az utcaseprés alacsonyrendii munka és a szemétgyűjtés után, számára “mega­lázó.” aki a tömeges népáttelepitésekkel majd annyi em­ber halálát okozta, mint Hitler a gázkamrákkal, ezt felelte a kérdezőnek: —- Hozza ide Stalint és őt is a vádlottak pad­jára ültetjük . . . Hát először is ezért nem alkalmazható a nürn­bergi ítélet alapelve á vietnami háborúra. A győztes privileguma meghatározni, mi a bűn és mi az erkölcs. Másodszor kétségtelen elvakultság is összehasonlítani az aránylag embertelen és há­borúban oly gyakori mylai incidents a nácik kiirtó táboraival. Vannak saját személyükben nem érin­tett erkölcsbirák, akik szerint egy gyilkosság “er­kölcsi szempontból” ugyanaz, mint milliók kivég­zése. De ez nem igaz. Ez olyan mértékben nem igaz, mint az állítani, hogy egy pofon — bár­mily szempontból is ugyanaz — mint száz pofon. Egy pofon csak sértés, száz pofon azonban halál lehet. De az sem igaz, hogy a parancs jogos, vagy jog­talan voltának megítéléséhez átlagnál magasabb intelligencia, vagy iskolázottság szükséges. Hut­ton őrmester védője elismerte, hogy védence nem őrült, tehát — az amerikai törvény meghatáro­zása alapján — a jót a rossztól megkülönböztet­ni képes. így tehát mikor védekezése szerint a civilek meggyilkolására kiadott parancs indoko­lása a mylai esetben az volt, hogy a kérdéses fa­luban mindenki kommunista, nem hihette, hogy a meggyilkolt csecsemők is kommunisták vol­tak. Maradna a védőnek az az érvelése, hogy Hiro-Egy nagy asztal áll a szobámban, dédnagyanyámé egykoron, — most családom ül körülötte, jóbarát, testvér vágj rokon. Dolgozunk, olvasunk vagy játszunk s szivem döbbenten földobog, valami erő tartja fogva, valami furcsa fenj' lobog körülöttem. Az idő megállt, visszanézek, színváltozás, forgószinpad uj szereplőkkel, egy árny világról látomás: jönnek az ősök, — lépnek? szállnak? ismerik egymást! csöndesen széket húznak az enyém mellé s beszélgetnek, de nem velem, engem mintha nem is látnának, csak néznek — halottak — vakon, titkos delej feléjük vonzza tekintetem és szólítom imboljgó árnyuk. Néni felelnek, apám, anjám is hallgatag néznek rcúm. Kezem kinyújtom s szétfoszlik minden. Hült szavak, holt suttogás cseng a fülemben, néma hangok foszlánjai, s árnj vendégeim szétrebbenek, mint az ébredő álmai. simára és Nagasakira atombombát ledobó pilóták is háborús bűnösök voltak, ha szigorúan értelme­zik a nürnbergi ítéletben kifejezett alapelvet. Az okoskodás hamisságát azonban világosan mutat­ja, hogy a Varsót, Rotterdamot, Covontryt elpusz­tító német pilóták egyikét sem állították bíróság elé. A nürnbergi alapelv lényege nem jogászi nyel­ven kifejezve nyilván hogjr, katonának lenni és katonai parancsot teljesíteni kötelesség, még ak­kor is, ha a parancs Hitlertől származik, aki Né­metország törvényes feje, vagy mondjuk “Fiih­­rere” volt. De a Führer sem adhat ki parancsot arra,; hogj- a katona hóhér legyen. Ilyen parancs­nak senki sem köteles engedelmeskedni, sőt mint a mylai-i esetben kiderült, nem is kénytelenség. Volt, aki megtagadta hogy csecsemőket öljön, mert kommunisták és az illetőnek semmi baja sem történt. Nem is történhetett, mert eleve nem volt valószínű, hogj- a parancsot adó tiszt hadbí­róság elé vigye, mivel nem vállalkozott fegyverte­len embereket és nőket, gyermekeket ölni. A katona nagj'on jól tudja, hogj- csak harcol­ni köteles, de kivégzésben résztvenni nem. Azo­kat, akik halálos hadbírói ítéleteket hajtanak vég­re, önként jelentkezőkből válogatják össze és nem vezénylik ki. S ha kivezénylik, sem lehet eldönte­ni, hogy a levegőbe lőtt-e, vágj' az elitéltre. A hóhér mindig önkéntes, tehát parancsra nem hivatkozhatik. Ez a nürnbergi kérdés lényege. TÖRTÉNELEM PONGYOLÁBAN A zsarnok és kegyetlen Borgia pápa; VI. Sán­dor szemrehányást tett a Velencei Köztársaság szentszéki követének, és kemény szavakkal illet­te a Velencei Signoriát, amely rendelkezéseivel szinte kisajátította az Adriai-tengei-te — Szeretném látni — mondotta gúnyosan a pápa —, hol van az a törvbényszakasz, amely Ve­lencének kizárólagos jogot biztosit az, Adriára...! A lagunaváros követe mélyen meghajolt a pápa előtt és diplomatikus ravaszkodással így felelt: — Ha Szentséged olyan jóságos lepne és meg­­mutattatná magának azt a törvényszakaszt, amely az Egyházi Államot a pápa uralma alá helyezi, akkor közvetlen utána nyilván ott talál­ná Velence fennhatóságának beiktatását is az Adriai-tengerre. • * # ❖ Agészilaosz spártai király, apró termete és sántasága ellenére, az ókor egyik legkiválóbb hadvezére és 41 esztendőn keresztül, 84 éves ko­ráig, városállamának uralkodója, védelmezője és erősítője volt. Hosszú, küzdelmes életének egyik fontos tapasztalatáról számol be az a párbeszéd, amelyet élemedett. korában folj'tatott híveivel. A sokat próbált katonát és államférfiut megkér­dezték, hogy véleménye szerint a bátorság és az igazság erényei közül melyik az előbbre való? Spárta kiráh-a igj' felelet: — Ha minden ember igazságos lenne, akkor nem lenne többé szükség bátorságra. * íj: II. Abd Ul-Hamid, a századforduló önkényural­máról hírhedt török szultánja, akit 1909-ben az ifjutörökök forradalma taszított le trónjáról, any­­nyira félt a merényletektől, hogy minden éjszaka palotájának másik szobájában aludt. De még az idegen országbéli uralkodók ellen elkövetett me­rényletekről sem akart hallani, és ezért elrendel­te, hogy a sajtó semmi ilyen jellegű eseményről hirt nem adhat. Abd Ul-Hamid uralkodásának első évtizedé­ben, 1881-ben, egy terrorista narodnyik szerve­zet tagjai meggyilkolták II. Sándor orosz cárt. A török hírlapok, a szultán parancsa értelmében, ar­ról számoltak be, hogy a cár őfelsége természetes halállal halt el. Ám a cenzor szórakozott volt, és elnézte a közleményt követő félmondatot, amely viszont igv hangzott: — a szörnyűséges esemény egész Európában általános felháborodást kel-ACZÉL BENŐ

Next

/
Oldalképek
Tartalom