Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-01-28 / 4. szám
ÖNVALLOMÁS A SZABADULÁS ÓRÁJA A í'egyörtöl már tegnap megkapta a levélpapírt, ceruzát, de még ma is csak a megszólításig jutott el. Hogyan is férne el egy levélben mindaz, amit most el szeretne mondani anyjának. ffi -é * — Mily keveset tudsz te étiről ám, anyám! Igaz, emlékezhetsz még a napra, amikor világra hoztál. Csaknem halálod árán. — Elmondt&d — ó hányszor montad el —, hogyan tapsikolta végig a bába vézna testemet, hogy életre sírjam magam. Mindenki meg volt ijedve, mert egy hang se jött ki a torkomon. De te azt mondtad: terítsétek le az öreg gubát, fektessétek rá, hogy szép göndör legyen a haja, mint a bárány -szőre. — De az csak babona volt. Nem is lett soha göndör a hajam. Még a kefének is alighogy engedelmeskedik. Égnek áll, -mintha örökké' útban volna a fejemről. — Elvittél azonban a templomba is — igaz csak késön, mert messzi laktunk mi a templomos falutól. Vártátok, hogy megmaradok-e életrevalónak? S amint mondani szoktad, a keresztelés alatt szüntelen csak azt a fehér ingeeskét nézted és arra gondoltál: sohasem tudsz te esecsszopód testére ilyen úri inget varrni . . . Meg hogy keresztanyám szinte elkacagta magát, mert -kiöltél tóm a -nyelvem a papra, amikor sót nyomott á szájam szélére . . . Milyen ember lesz ebből, -halljátok — Ugye arra sem emlékszer, amikor bicskát ta-_ Thursday, Jan. 28, 1971 1 • EMLÉKEZZÜNK . . . AZ ELFELEJTETT KÖLTŐ Kicsit szíven ütött, amikor egyik tekintélyes kritikusunk azt mondotta róla: elfelejtett költő. Lehet, hogy elfogult vagyok. Korai diákkorom egyik iskolai kirándulásának emlékezetes élménye volt, amikor a szomszédos Andód községken megálltunk egy nádfedeles parasztkunyhó előtt, és elolvastam az ékes márványtáblát: Ebben a házban született 1800. december 17-én Czuczor Gergely, a költő, a reformkorszak nemzeti romantikájának egyik kimagasló egyénisége. Azt hiszem, első találkozásom volt a “hallhatatlansággal” . . . A 170 születésnap nem kerek évforduló. De ha az egykor halhatatlannak tartott Czuczor Gergely ma valóban “elfelejtett költő” lenne, annál inkább kötelességünk, hogy ébren tartsuk emlékének megbecsülését. Ha nem is soroolhatjuk a legnagyobbak közé, élesztője volt az utána következő diadalmas irodalmi korszaknak. Eposzai nem versenyezhetnek Vörösmarty; elbeszélő költeményeivel. Balladái nem érik« el Arany balladái utolérhetetlennek tűnő drámai magasságait. Népi költészete sem mérhető össze Peőíiével.- De eposzai is, balladái is, népies költeményei ks úttörők voltak, előkészítői nagy koiftársak-és nagy utódok alkotásainak. Első -nagy elbeszélő költeménye, az Augsburgi ütközet 23 éves korában a tekintélyes Aurórában jelent meg, és nagy feltűnést keltett. Kisfaludy Károly meghívta magához és — az egykori leírás szerint — e szavakkal Ölelte át a sápadozó, meglepett ifjút: “Nemzetem hősköltője! Kisfaludy ajánlja, neked barátságát!” Élete, is, pályája is nehéz, és ellentmondásos volt ennek a nyugtalan, sikeres-sikertelen embernek. A szegény andódi uradalmi jobbágy gyermekét éppúgy parasztnak nevelték, mint minden ősét. De már gyermekkorában lázadozott kiszabott- sorsa dien. Tanulni akart > és kiharcolta a ;■ tövábbiskőláztatást. Mivel szülei nem győzték MAGYAR HÍRADÓ 15. oldal1 1 láltál a zsebemben. Megkérdezted: kié ez a bicska? — Az enyém! — hazudtam, megtoldva az első lopás édes izgalmát egyr másikkal, hogy inkább a kútba vetem, de vissza nem adom, ha úgy parancsolnád. De te csak annyit mondtál: szegény ember úgy szerez, ahogyan tud. Furdalt a lelkiismeret, de akkor nekem senki sem mondta, hogy ezt a belső hangot csak egyféleképpen lehet elnémítani . . . Ó, hányszor eszembe jutott az a bicska, valahányszor későbbi életem során olyasmihez nyúltam, ami nem az enyém. Nem mintha szükségem lett volna rá, csak hogy az enyém legyen. És enyém legyen a kockázat szédítő gyönyörűsége. —• Eljárogattam én akkor még gyónni is a többi gyerekkel. De soha meg nem gyóntam, amidért megvertetek. Elkövettem, megkaptam az árát apám tenyerétől, vagy nadrágszijától. Kire tartozik még az ? — Megtanítottál az imádságokra, de te nem tudhattál róla, hogy kihallgattalak, amikor olyasmit kértél Istenről, amiért te magad hiábavalónak tartottad a fáradozást. Hogy szoktassa le apámat az ivasról. Ez volt este, de reggel már zavartál a boltba pálinkáért, mert mi lesz, ha üresen találja az üveget. — Nem, nem akarom folytatni, mert azt hinnéd, hogy szemrehányást teszek neked. Tudom, hogy mindig szerettél és most is szeretsz. Ha Tehetne, leülnéd helyettem a börtönt. Csak keresem magamban a feleletet arra a kérdésre, melyet a tárgyalás után feltettél, ott a. folyosón: kisfiam, mi törtéit veled? Hova jutottál? — Honnan is tudhatnád te mindazt, árai énvélern történt, amióta távol élünk egymástól?' Soha - nem voltam hozzád őszinte. Az emberrel soha sem az történik, ami látszik. Ami igazán a tanítás költségeit, a négy gimnázium elvégzése után papneveldébe került. Pannonhalmán fejezte be teológiai tanulmányait. Verseivel fiatalon ismrett-é vált, és a Tudományos Akadémia a komáromi bencéstánárt először levelező tagjává, majd segéd jegyzőjévé és levéltárnokává választotta. Egyházi felettesi azonban nem jó szemmel nézték a szabad szellemű papköltő pesti működését. Kovács Tamás pannonhalmi főapát szigorú levélben arra intette Czuczort, “fordítsa idejét komolyabb dolgokra, mert lyrai bibelödései árnyékot vetnek a szerzőre, főképp, ha szerzetes” . . . Később fegyelmi vizsgálatot rendeltek el Czuczor ellen, és visszarendelték Pannonhalmára, lemondatták akadémiai tisztségeiről és írásait egyházi cenzúra alá vetették. Amikor a reformkorszak fokozatosan forradalmi korszakká alakult át, és a bécsi kormány elnyomó intézkedései ellenállásra késztették a mátörténik, arról csak magunk tudunk és nagyon csalóka annak fénye is, meg árnyéka is. Megtéveszti az embereket. — Az emberek csak azt látták, hogy jól megy sorom. De még a feleségem sem tudta soha, hogy " miből ni egy jól és hogyan csinálom. Azt is láthatták, hogy úgy élünk, mint a galambok. Soha egy rossz szó el nem hangzik közöttünk, ha mások hallják. De csak mi ketten tudjuk, hogy mennyi gyűlöletet, sértést, gyanakvást lehet becsomagolni az udvariasan hangzó szavakba is. És a beszennyezett hitvestársi hűség, az idegen test és idegen ágy kéjéből megőriz valamit az. ember abban a kedvességben is, amivel ilyenkor megcsalt asszonyaink felé közeledünk . . . Nesze, itt'van, amii'ől álmodták. De én hol vagyok most tőled . . . Hogy' szétrágják az ember erejét ezek a látszólagos férfiúi győzelmek, amiben végül is sohasem lehet biztos az ember, mert hátha a másik is csak megjátssza, hogy nem vett észre’ semmit. — Hát igen! Embert ölteni. Gázoltam. Nem szándékkal, de nem is véletlenül. És tulajdonképpen nem is a pálinka miatt. Nemcsak az alkohol volt a véremben, hanem a gőg is, hogy rajtam, nem fog ki néhány féldeci. Mindig szerencsés voltam, most sem lesz baj! Csak gyerünk. Siessünk, rohanjunk, parancsolok neked, te motorszolga, én vagyok a te urad *.. — De nem is ott kezdődött az egész, -hanem akkor, amikor az első gyereket eldobtuk magunktól. Semmi az egész. Ez még nem is élet. Annyi,- mintha egy tavaszi- rügyét leseprek a könyökömmel a fáról. A fa attól még virágzik, az élet megy tovább! . . . Azután jött a többi is. Egymás után. Ki gondolt volna arra, hogy ezek az eltiport életek egyszercsak elém szaladnak az országúton ... . — Jó, nem marcangolom tovább magam . Csak egy dolgot szeretnék tőled biztosan megtudni. Igaz, már későn. De mégis . . . — Ha megbiinhődik' az ember, megtér é^, jóvátesz mindent, ha megbocsátanak az emberek és az édesanyák: mi marad még elszámolatlan? . . Lehet-e újból olyan tiszta és friss, mint én voltam az első lopás,előtt? Újra lehet-e kezdeni egy elrontott életet? És hogyan? — Ezt ird meg nekem, jó anyám! — Nem. ne ird meg! Én sem küldöm el neked ezt a levelet. Ideteritem most ezt a levelet. 1 deter item most a szivem fölé, mintha teljesen tiszta volna még a papiros. — Olyan fehér, mint az a keresztelő ingécske volt. — Néni küldöm el ezt a levelet. Elbeszélgetek majd veled, mintha mindig itt volnál velem. — Sokszor el fogom még mondani mindezeket és másokat is, amíg csak el nem jön a szabadulás órája. gyár népet, Czuczor Gergely szenvedélyes odaadással állott a forradalom oldalára. Megírta Riadó cimü költeményét, e korszak leggyujtóbb forradalmi verseinek egyikét: Sikolt a harci sip, riadj magyar, riadj! Csatára hi hazád, kifent acélt ragadj! Villáma fesse a szabadság hajnalát S íürössze vérbe a zsarnok, faj bíborát, Börtönbe vetették, majd a császári bíróság hatévi várfogságra ítélte. Buda bevételekor a győzelmes honvédak kiszabadították börtönéből, de a szabadságharc leverése után Haynau gondoskodott arról, hogy Kufsteinben börtönözzék be. Hosszú évek után betegen szabadult. Közben eltelt az élete, elnémult az öregedő, fáradt, beteg ember költői hangja. Az Akadémia megbízásából A magyar nyelv szótárán dolgozott és egyidejűleg a Nemzeti Színház dramaturgja volt, mígnem az 1866-os pesti kolerajárvány első áldozatai közé került. Érdemes ember volt és érdemes költő. Ne feledkezzünk meg róla. Sándor Dezső Magyar Ferenc ! *' l *.: v ».ük ,, '--**» - i! A; -g^ NEGYED! SZABÓ MARGIT ÁBRÁNDOS LELKEM... Ábrándos lelkem hogyha dalra kész, Sötét borongás szállja meg, Fájó érzés zsibongva hatja át, Gondolataim mig szárnyat öltenek. .«ízületnek azok a bus dalok, Melyekkel lelkem lelve van, f A legtöbbször olyan önkénytelen, v Azt sem tudom tahin, hogy hogyan. Költői lélek csodás világa. Mit irigyel ezernyi sok, A dal benned fájdalom szülött«, Melyben a lélek sir, zokog! . . .
