Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-01-28 / 4. szám
16. oldal MAGYAR HÍRADÓ Thursday, Jan. 28, 1971 “Emlékezetes tragédiák, kalandok, bűnügyek és szerelmek...” ALBÉRLŐT KERESEK... (Folytatás) Margit másnaponkint felkereste Erdeit és érdeklődött, hogy van-e valami hir Violáról, s hogy jelentkezett-e nála a miskolci Triznyáné? Erdei igyekezett megnyugtatni Margitot, hogy ne féljen, ő már járt a rendőrségen, beadta a körözési kérelmét. Rendőrkapitány ismerőse is dolgozik az ügyben, hogy a lakással ne történjék semmi komplikáció, és hogy Margitnak se legyen kellemetlensége. Viola húga mindezeket rendbenlevőnek találta. Amikor azonban észrevette, hogy a lakásból hiányzik a nővérének a varrógépe, ez nem tetszett neki. Kérdezte Erdeitől, hol a varrógép? Erdei azt felelte, hogy sürgősen szüksége volt pénzre, hogy Viola ügyét segíthesse. Margitot azonban nem elégítette ki ez a magyarázat. Körülnézett és felfedezte, hogy sok minden egyéb hiányzik. Felelősségre vonta Erdeit. Az először csak magyarázkodott, majd gorombán értésére adta az asszonynak, hogy Viola őt bízta meg a lakás felügyeletével és nem a húgát. Ha valamit el akarnak érni Viola ügyében, akkor nem lehetnek zsugoriak. Margit otthon megbeszélte a férjével az egészet, aztán úgy határoztak, hogy a maguk védelmében és lelkiismeretük megnyugtatására ők is bejelentik a rendőrségen Viola eltűnését. Amikor ezt Erdei néhány nap múlva megtudta — Margitott kereste fel a munkahelyén. Megijedt. Annyira, hogy éjszaka már nem is mert a lakásban aludni. De hogy azért hasznosítsa a lakást, meg az éjszakát is, a következőket találta ki. Elment Róna szabómester lakására és közölte Szálaival, hogy az éjszaka felvihet nőt a lakására, amire a volt cellatárs már régen kérte. Erdei még egy ideig ott mradt a szabómesternél és megint csak iszogattak, majd Erdei, — hirtelen kínálkozó jó üzletre hivatkozva, amit nem akar elszalasztani — 2000 forintot kért kölcsönt Rónától. Kapott is 1600-at. Későre járt az idő, amikor elbúcsúzott a szabómestertől. De az utcán nem ment messzire, figyelte, mikor megy el a műhelyből Róna; amikor az nem sokkal később eltávozott, betört a műhelybe, összerámolt, amit talált — mintegy 8000 forint értékű kész ruhát — elfogadható csomagot készített, hogy ne tűnjék fel vele az utcán, megvárta a hajnalt, azután meglépett. Innen Csatáriékhoz ment, az órásékhoz, akiktől már pénzt remélt. Csatáriéknak azt hazudta, hogy egyenest a pályaudvarról jött, az elvált feleségénél volt vidéken, a gyerekeit szerette volna látni, de sajnos, nem sikerült, ez a boszorkány asszony még csak ezt sem engedte meg. A ruhanemüeket — mondotta — a szüleitől hozta el, az ő ruhái, meg a háborúban elhalt bátyjáié. Minek álljanak otthon, inkább értékesiti, ugyanis szüksége van most a pénzre. A korábban otthagyott értékekért átvette a pénzt — kicsit ugyan kevesellte —, aztán otthagyta az öltönyöket, eladásra. Mig beszélgettek, kiderült, hogy Csatáriék egyik ismerőse a napokban Csehszlovákiába utazik. Erdeinek ez ismét adott egy ötletet. A gyerekei utáni vágyáról kezdett sopánkodni, majd azt mondta, a nagyobbik fia lelkes bélyeggyűjtő, ennek szeretne kedveskedni valami külföldi bélyeggel. Például,ha kapna levelet Csehszlovákiából... Megkérte Csatárinét, tegye meg neki azt a szívességet, hogy címezzen meg az Írógépükön két levélboritékot az ő — Erdei — nevére, Kádár utcai lakáscímére. Aztán Csatáriék előtt leragasztotta a két üres borítékot, és átadta Csatárinénak azzal a kéréssel, adja azt fel ismerősük, az egyiket Prágában, a másikat Teplicén, hogy kétféle bélyegző legyen a bélyegeken, mert úgy a gyűjtőnek értékesebb. Az üres borítékokkal az lett volna a célja, hogy bizonyítsa: Violától kétszer is kapott levelet. Erre azonban már nem került sor. Erdei aznap este hazasettenkedett, hogy kipuhatolja a helyzetet, tiszta-e a levegő vagy sem. Bement a házfelügyelőhöz is beszélgetni. Megtudta tőle, hogy több mint egy hete jártak már a házban a nyomozók és érdeklődtek: nem tünt-e el egy negyven év körüli, mintegy 170 centiméter magas, jól táplált nő. De a házmester azt felelte, a leíráshoz hasonlító asszony nem tűnt el, csak elutazott, a saját szemével látta, amikor elment egy férfival. Néhány napja megint jöttek a nyomozók, és azt kérdezték, nem érte-e Violát az utóbbi időben baleset, ő azt mondta, hogy tudtával nem. Kicsit még faggatták, hogy kiféle-miféle férfival látta Violát eltávozni, meg hogy biztos-e abban, hogy Violát látta. De a házmester ahogy Erdeinek elmesélte, azt felelte nekik, ha ő valamit mond, azt nyugodtan elhihetik. Erdei rádöbbent, hogy baj van, már jó néhány napja fonódik körülötte a háló, s csak a szerencse meg a házmester együgyüsége mentette meg a lebukástól. Nem is késlekedett tovább, azonnal kiment a pályaudvarra, és felült a miskolci gyorsra. Onnan rögtön tovább utazott Aggtelekre, s amint beesteledett, átlógott a határon. A nyomozást mi a gyilkosságot követő második napon, 1955. október 5-én reggel kezdtük meg. Ezen a hajnalon a járókelők egy emberi testrészt fedeztek fel a Margit-hid és a Lánchíd közötti pesti partszakaszon, az alacsony Dunában, a mederszéli köveken fennakadva. Ahogy a jelentés beérkezett a kapitányságra, azonnal kiszálltunk a helyszínre. Az igazságügyi orvosszakértő a következőket állapította meg: a női combrész negyven év körüli, mintegy 170 centiméter magasságú, jól táplált nő testrésze, a haja feltehetően világosbarna volt a hullarész hat-nyolc órát volt a vízben, a halál tiz-tizenkét órával a vízbe dobás előtt állt be, a darabolást már a halál bekövetkezése után hajtották végre. A nyomozást két irányban kezdtük meg. Az egyik: történt-e a napokban olyan boncolás, amely csonkolással járt. Ha igen, kerülhetett-e — és miképpen — ez a testrész a Dunába, ugyanis a csonkolással járó boncolásnál a csonkolt részt együtt temetik el a hullával. A másik: kik tűntek el —• hasonló korú nők — az utóbbi napokban? Az első kérdésre választ kereső nyomozók órákon belül átvizsgálták a főváros valamennyi kórházában a nyilvántartási naplókat, s ezekből megállapíthatták, hogy az utóbbi napokban csonkolással nem boncoltak holttestet. A második kérdésre nagy számú nyomozógárda keresett választ. Az egyik legnehezebb feladat annak megállapítása, kik tűntek el az elmúlt napokban. A legtöbb eltűntről ugyanis csak jóval később derül ki, hogy nem kiküldetésben van, nem utazott el, nem üdül, nem a rokonait látogatta meg, hogy nem azért nem látják, mert későn jár haza. Hanem — eltűnt. S aki el is tűnt az ország valamelyik távolabbi városában vagy községében, azt hogyan sikerül majd azonosítanunk azzal a személlyel, akinek a testrészét kivetette a Duna. ügy okoskodtunk, hogy először is a környékkel kell próbálkoznunk. A testrész ugyanis elég nehéz, nem lehetett könnyű messzire cipelni. A gyilkosok nemigen szeretnek az áldozatukkal sokat utazgatni. Feltételeztük, elsőül, hogy a gyilkosság és a feldarabolás valahol a közelben, mondjuk, két kilométeres körön belül történt. A két kilométeres körnek a középpontját nem ott kell kijelölni, ahol a hullarészt felfedezték. Különböző szakértőkkel vizsgálatokat végeztettünk, hogy a viz sodrása a hat-nyolc óra alatt milyen messziről hozhatta ide a hulladarabot. Ennek során megint számos feltételezést kellett tennünk: a partról dobták-e be, vagy csónakról vagy a hídról, mibe csomagolták, mert hogy be volt csomagolva, amig ide szállították, az biztos. Az egyik szakértő arra a következtetésre jutott, hogy a hullarészt bőröndbe hozták idáig, azzal együtt vetették a vízbe, de a mederfenéken, a sodródás közben a bőrönd kinyílt, a hulladarab felemelkedett a felszínre, és a viz kivetette a partra. (Folytatjuk) 1
