Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-01-28 / 4. szám
14. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ Thursday. Jan. 28, 1971 [HIRES BŰNÜGYEK ‘I. ■ mmM - -■ •**— -***' •A HALÁL SZOLGÁLTATTA A KÍSÉRŐZENÉT i 3 FIATALEMBER KÜLÖNÖS VAKÁCIÓJÁHOZ Az elmúlt év áprilisában hirom néger fiatalember beült egy autóba New York Cityben és elindult vakációra. Útirányuk a Dél volt. S ez a vakáció — különös és tragikus vakáció volt, a Halál szolgáltatta hozzá a kísérőzenét. A csoport vezetője a 29 esztendős Linzié Lee Thompson volt, aki elindulás előtt azzal büszkélkedett: — Ennek az autónak a tulajdonosát megöltem. A pasas holttestét sohasem fogják megtalálni. (Thompsonnak igaza volt: az autó tulajdonosának a holttestét még mindig nem találták meg.) Thompson két társa a 15 éves Martin Rutrell és a 17 esztendős Ben Chaney volt. Thompson erőszakos magatartása már korábban is kétségtelen volt, Rutrell sem nevezhető angyalnak, az egész vakáció legkülönösebb és legmegfej thetetlenebb szereplője azonban Ben Chaney. Ben Chaney bátyjának, James Chaneynek a neve, évekkel ezelőtt, bejárta az egész országot. A Chaney család Meridianban (Miss.) lakott akkor és James Chaney egyik volt a legelsőknek, akik a “Congress of Racial Squality” (CORE) nevű erőszakellenes civil right szervezethez csatlakoztak. James Chaney két fehér civil rights dolgozóval (Andrew Goodman és Michael Sc’hwerner) együtt kampányt inditott a négerek szavazási nyilvántartásba vételének az előkészítésére. Kampányuk során elérkeztek Philadelphiáj iba (Miss.), ahol mindhárman eltűntek. Hullájukat később j megtalálták. A gyilkosságok| kai kapcsolatban egy kizáró- 1 rólagosan fehérekből álló es; küdtszék hét vádlottat (mind, egyikük a Ku Klux Klan tagja volt) bűnösnek talált, az ítéletek 3 és 10 év között váltakoztak. Tehát ennek a James Ohaneynek, a meggyilkolt James Chaneynek az öccse Ben Chaney, aki a különös vakáció legérthetetlenebb résztvevője volt. A Chaney család (az anya különváltan élt az apától) | 1965-ben New York Citybe költözött, ahol Ben Chaney ; egyideig high schoolba járt, majd otthagyta az iskolát és egyre nagyobb mértékben vett részt a civil rights mozgalomban. Nővére, a 23 esztendős Julia, azt állítja, hogy Ben változatlanul erőszak-ellenes volt, kétségtelen azonban, hogy barátai között szép számmal akadtak szélsőségesek. Thomuson, Rutrell és Chaney vakációjának első állomása Durham (N.C.) volt. Odaérkezésük után, mindhárman néhány órát aludtak az autóban, majd elmentek egy néger előadásra, ahol a szereplők afrikai dalokat énekeltek. Amikor onnan távoztak, találkoztak és megismerkedtek két fehér fiatalemberrel, nevük: Jeffrey L. Philbrook és James Muecke. Ez a két fiatalember éppen azzal töltötte idejét, hogy a hippie mozgalomból igyekezett híveket toborozni a “Campus Crusade for Christ” nevű mozgalom számára. Chaney rövidesen kivált a csoportból és elhagyott autójukhoz ment, Thompson és Rutrell pedig arra kérte a két fehér fiút, hogy vegyék fel őket autójukba. A fehérek ezt megtették és station wagonjuk elindult, velük és a két fekete vendéggel. Útközben Thompson hirte-. len előhúzott köpenye alól egy puskát, Rutrell pedig egy revolvert. Először Rutrell lőtt, kétszer, azonban mindkét lövés célt tévesztett. Thompson ekkor indulatosan kikapta Rutrell kezéből a revolvert és ő lőtt. Az ő lövései nem tévesztetek ugyan célt, Philbrook és Muecke is azonban csak könnyebben sebesült meg. Mindkét fehér fiú halottnak tettette magát és a két néger otthagya őket. Ekkor — Philbrook vallomása szerint — feltűnt a négerek autója, egy 1970-es Buick, amelyet Ben Chaney vezetett. A három vakációzó néger fiatalember utjának következő állomása Fort Lauderdale (Fia.) volt. Miután ideérkeztek, Ben Chaney telefonon felhívta édesanyját New York Cityben és a következőket mondotta: — Mama, nagyszerűen szórakozunk, néhány nap múlva otthon leszünk. A rendőrség április 30-adikán kezdte körözni az 1970- es Buick automobilt, mert meggyilkolt tulajdonosának felesége jelentést tett férje és az autó eltűntéről. A Buickot nemsokára elhagyatva, üresen, megtalálták Fort Lauderdaleban, ekkor Thompson és társai már egy kölcsönkért kocsiban, egy sárga-fekete Fordban, folytatták útjukat. Május 5-ödikén, Thompson és Rutrell, agyonlőtte John J. Bowes, fehér biztositási ügynököt, elvette a nála talált 110 dollárt, a hullát pedig egy utmenti árokba dobta és ott hagyta. Mindez Fort Lauder közvetlen közelében történt és az egész eset legirónikusabb oldala az, hogy Bowes nemrégiben került Miamiból Fort Lauderdale-be, saját kérésére. Bowes azzal indokolta kérését a biztositó társaságnál: Miamiban magas a bűnözési arányszám és Miamiban veszélyes élni, Fort Lauderdale viszont “teljesen biztonságos.” A rendőrségi vizsgálat később megállapitota, hogy Bowest — Rutrell bizonyosfoku “támogatásával” Thompson lőtte agyon, Ben Chaney nem vett részt a gyilkosságban. Bowes meggyilkolásának estéjén, közvetlenül a gyilkosság után, a három fiatalember Miamiba hajtott, mindhárman Thompson ott lakó, férjezett nővérénél akartak megszállni. Thompson nővére azonban be sem engedte őket otthonába, hanem a rendőrséget hívta telefonon, előzőleg ezt a megjegyzést tette: — Mindhárman gyanús és sötét vagányok vagytok! A rendőrség ekkor már tudott Bowes meggyilkolásáról. A három különös vakációzó érezte, hogy óvatosnak kell lennie s igyekezett elhagyni a gyilkosság közvetlen környékét. A nem mindennapi vakációzok következő kalandja május 11-ikén történt, ezúttal Pompano Beaehen. A három fiú ezúttal egy füszerüzletet rabolt ki és a pénztárból 200 dollárt vitt el. Az egyik szemtanú megadta a rendőrségnek a három fiatal rabló autójának rendszámát. Ez volt az a kocsi, Kürthy Miki os: ’ KRÓNIKA ____________í __________ Olyan hangja van, mint a fuvolának: lágy és simogató és ha megszólal, bárányfelhők foszlányait látom ringani a kék égen. Minden délután felhívott telefonon, az egész dolog körülbelül három héttel ezelőtt kezdő- Kürthy Miklós dött, egy téves telefonhívással. Másnap is tévedett és ekkor már elnézést kért és a tévedést azzal indokolta, hogy az én számom csupán egyetlen számmal különbözik barátnője telefonszámától. A harmadik hívás már nem volt tévedés és az azt követő hívások is szándékosak voltak. Megmondta a nevét is, a keresztnevét: Rosalienek hívják. És beszélt és a hangja olyan, akár a fuvola és a meszszi kék égen bárányfelhők foszlányai ringanak ... és tegnap hirtelen megkérdezte: — Magát hogy hívják? S ekkor hirtelen erőt vett rajtam a vágy, hogy játszszam. Kegyetlen, könyörtelen játékot akartam játszani . . . hajlamos vagyok az efféle kínzó és önkinzó játékokra, különben is. Játszani akartam, kegyetlenül és kínzón és azt mondtam: — Az én nevem Huppergangel. A telefonban pillanatnyi csend volt, éreztem, hogy Rosalie megdöbbent. Azután ismét jelentkezett a fuvolahang : — És a keresztneve? — a hangban reménykedés volt, az amelyet a három fiú kölcsönkért, ez volt a sárga-fekete Ford autó. A rendőrségnek ekkor már nem volt kétsége affelől, hogy kik voltak Bowes gyilkosai. Durhamból megérkezett a hire a Philbrook és Muecke ellen elkövetett merényletnek. Mindkét fiatalember a kórház ban lábbadozott és mindketten megadták Thompson és Rutrell személyleirását, a Ben Chaneyről adott személyleirás bizonytalan volt, mivel Chaney a merénylet előtt már elhagyta a csoportot. Ekkor már a Federal Bureau of Investigation is beleavatkozott a dologba, tekintettel arra, hogy a három fiú különböző államokban követte el a bűncselekményeket. (Folytatjuk a következő héten) a reménykedés, hogy a keresztnévvel talán még jóvá lehet tenni a Ruppergangelt. A játékot azonban már tovább kellett folytatni: — Walpole — feleltem kegyetlenül. Rosalie nem tudott erőt venni magán és halkan felsikoltott; — Fanasztikus! Hogyan hívhatnak valakit Walpole - nek? — Magam sem értem — ismertem el töredelmesen. — Az egész az anyám hibája volt. Ő ragaszkodott hozzá. Magam is jobban szeretném, ha Richardnak hívnának. — Óh, igen — mondta Rosalie merengőn — Richard az más ... ebben a névben távlatok vannak és messzeség... Ezután mindketten hallgattunk. Rosalie szólalt meg és hangja ekkor már érdes volt, a fuvola elhallgatott: — Köszönöm az eddigi beszélgetéseket. Azt hiszem, nem hívom fel többet — és letette a kagylót. Tudom, hogy hiányozni fog a fuvola-hang. Én vagyok a hibás, hogy nem hallom többet. Nem tehetek róla. Játszanom kellett . . . nem mertem vállalni, hogy Rosalie egyszer majd azéi’t szakítson velem, mert olyan vagyok, amilyen vagyok . . . azt akartam, hogy azért szakítson velem, mert Walpole Huppergangel vagyok . . . Akaratlan emberölés vádja alá helyezték Philadelphiaban a 28 éves Mrs. Margaret Boykint a saját kisfiának és két másik gyereknek a megölése miatt. A rendőségnek azt mondta, hogy egy siró 4 hónapos csecsemőt babusgatott és “nagyon szorosan” magához ölelt, amig az abbahagyta a sírást. A gyerek megszűnt lélegzeni. Terjessze lapunkat
