Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-01-28 / 4. szám
Thursday.. Jan. 28,; 19X1 7. oldal MAGYAR HÍRADÓ I ! .................... 'll I ........... Feszül a húr, szakadásig . . . Irta; IU'BY Legutóbbi Karácsonyunk reggelén, barátnőmmel a közeli templomba igyekeztünk a korai misére. Amint megyünk a hideg napsütésben, a sarkon lévő gyógyszertár előtt fiatal fiuk csoportja zárta el a járdát, vad kiáltásokkal törve meg az ünnepi csendet. Kör-> iebb érve, meghökkenve látjuk, hogy egy fiatal néger katona, — őrmesteri rangban, ünnepi uniformisának baloldalán ragyogtak a kitüntetések, — vastág, téli bőrkeztyüjéyel egy 14- 15 éves forma fehér fiút ugyancsak pofozgat. A fiú jólöltözött, jól táplált, Amerika úgynevezett jobb kasztjából való, két karját maga elé emelve védte ki a keztyüs pofonokat és a “csakazértis” fölényes, mosolygása a titkolt félelemtől torz vigyorgás lett. Barátnőmmel ijedten mentünk tovább, de egy éles női kiáltásra hirtelen megálltunk. Drága szőrraebundás idős hölgy karjánál fogva rángatja el a felbőszült katonát a megszorult fiútól. — Fiam, kedves fiam — kérlelte a hölgy — ma Karácsony van, ne botránkoztassátok meg a békés embereket. Engedd el ezt a fiút!. A katona. megtorpant. Látszott rajta, jólesik neki., hogy, ez a finóm lady “FIAMNAK” szólította, de azért nem hagyta az igazát. — Nem úgy van az kérem! — kiabált a katona, — Karácsonyi szabadságon vagyok. Vietnamból és ez a takhyos féhér ördög rákiabált a barátnőmre, aki ott áll a járdaszélén és ugye milyen szép.. Azt mondja neki: — Nem szégyelled, fehér nő létedre egy csúf négerrel adod össze magad?! — Erre rászóltam: —'Fogd be a szád ! — Hát kérem a kis piszok vörös lett, mint a répa és utánam,kiáltott; — Menj vissza Afrikába, de minél gyorsabban, — az a te hazád! A barátnője szép szőke, rózsásarcu kislány csitította, de a katona egyre jobban beleheccelte mamát a megsértett ember jogos haragjába. — Az életemet kockáztatom Amerikáért és ezért éppen úgy az én hazám, mint a tied. Te csak itt születtél, de én meghalhatok a hazámért, ha az ünnepek után visszamegyek a harctérre! Egy öreg ur jött feléjük, és mikor hozzájuk ért, rájuk kiáltott: Fogjátok be a szátokat, őrmester, hogy állhat szóba egy ilyen felelőtlen, vajaskukiszt rágcsáló kölyökkel ? — Te pedig fiam, — szólt a fehér fiúhoz, nézz a tükörbe. Ez a néger katona sokkal szebb, mint Te vagy!! Valóban a fiatal őrmester rendkívül csinos volt. Az arca szabályos kaukázusi fajta, csupán a sötétbőre mutatja, hogy még se kaukázusi. Az ajka piros és finom vonalú, nem az ismert kékesfekete duzzadt száj. Magas, vállas és úgy áll rajta az uniformis, mintha most lépett volna ki a kaszárnya ruharaktárából. A hörcsögmérgü katona, most hogy az öreg ur is rászólt, Ő rá, a kitüntetett katonára, megint visszalépett a fiúhoz és megfogta a szép selyem nyakkendőjét és elkezdte rángatni. — Ide figyelj, te sopkamalac! Én most még csak megrángatom a nyakkendődet, de ha a fajtestvéreim hazaiönnek Vietnamból, azok nem rán-ERZSEBET gatják meg az ilyen útonálló szemtelen nyakkendőjét, hanem úgy a nyakad köré csavarják, hogy kiugrik a nyelved! Ha fekete bőrünkkel piros vérünket ontjuk hazánkért és a szabadságért, ezzel a fekete bőrünkkel nekünk is jogunk van a szabadságra, ahol nem bántalmaznak bennünket, ilyen, ilyen . . . Nem folytathatta, a szép szőkelány belekarolt: — Gyere George, nem méltó hozzád ilyen kisfiúval vitatkozni. A katona csinos arcán szétomlött a mosoly, úgy nézett a lányra, mint valami jelenésre, de a kitüntetett hős vitéznek, könny csillogott a szemzugában. Barátnőmmel beléptünk a templomba. Egy fiatal pap éppen akkor kezdte a szentbeszédet. “BÉKESSÉG A FÖLDÖN AZ EMBERNEK!” Mire a barátnőm odasugja nekem; — Muszáj röhögni. Megbotránkozva súgom vissza: — Csitt. — Öh, csak. olyan bajazzó féle kacagásra gondoltam, — súgta vissza, — amikor egyszerre sirni és nevetni muszáj az embernek, az előbbi utcai jelenetre gondolva . . . Felzugott az orgona, megreszkettetve a levegőt; fénylő- torkainak horkoló ritmikus hangjaival, amelyek kacagva és sírva kiáltják az emberek örömét és bánatát . . . Aztán egyszerre csak megenyhült a mély zúgás és-finom fürge hangok futottak végig a levegőn, keckes, apró szökdécselő melódia.repdesett mintha hurkáscombu, apró szánlyas angyalkák kacagnának ... Odakint az utcán, a néger katona a lányhoz bújva; feltörni akaró zokogását makogó hangjával próbálta visszanycmni. Hej Betsy, drága Betsykém. ti fehérek nem tudjátok, de nem is hiszitek, a négernek hogy fáj áz ő arcának csúnyasága, bőrének fekete szíue. Erről van is egv szomorú énekünk, melyet az istentisztelet alatt énekelnek á gyengébb szivüek. Valahogy igy szól: “Uram, Hüvejkujjad egy kissé Mélyebbre nyomtad. Hogy formáló kezed alól Termetek, arcok végtelen sorában Bennünket négereket alkotva Megremegett fáradt kezed. És robot munkád torzot is alkotott!” — Hát igen, — mondta Betsy — mi úgy tanultuk az iskolában, hogy az Isten miután megteremtette a világot, csak azután teremtette az embert. De, most hogy elmondtad nekem ezt a szomorú szövegű jeremiádot, én úgy képzelem, hogy- a fehéreket kipihenve hétfőn teremtette az Isten. Szombaton pedig, mikor már az alkotásban kifáradt, — teremtette a négert. — Hát engem hová sorolsz Betsy? Melyik napon teremtett engemet az Isten? Mert látszati*a se néger se fehér nem vagyok. A szép szőkelány kötekedő mosollyal nézett a katonára. — Hát . . . hogy is mondjam. A Jóisten téged George, a hét közepén teremtett, mondjuk csütörtökön. — Csütörtökön! — nevetett harsányan a néger katona. Ebben aztán megegyezve, boldogan mentek tovább. * * * BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁNOK KEDVES MINDNYÁJUKNAK, FŐLEG EGÉSZSÉGET!! Ruby Erzsébet. EMBERI DOLGOK így szólt az első emberhez az Ur: — Arcod verejtékével fogod megkeresni kenyered . . . A második ember igy szólt a többihez: — Azt mondta az Ur, hogy arcotok verejtékével fogom megkeresni kenyerem . . . * * * A hadtörténet már régóta tekintélyes tudományág. A béketörténet még gyerekcipőben jár. * * * Legszebb háboríts élményem egy fel nem robbant bomba volt — szólt valaki. í! <: * Minden ember életében van egy nagy lehetőség: az ifjúsága. így szóltak egy humoristához: — Hát maga sohasem fog megkomolyodni ? BÖLCS MONDÁSOK A LELKESEDÉSRŐL Lelkesedés — ez a legszebb szó a világon. (Morgenstern) Aki rendelkezik, a lelkesedés képességével, az a legnemesebb tulajdonsággal rendelkezik. (Wieland) A lelkesedés a jó és erkölcsös érzések kétértelmű látszata, de nélküle semmi nagy dolgot nem lehet véghez vinni ezen a világon. (Kant) Lelkesedés nélkül a legjobb érzéseink alszanak. ( Herder) Másoktól tanulni kell, lelkesedni, csak egyedül lehet. I (Goethe) Ha iszunk, nő a lelkesedésünk, ha eszünk, akkor fogy . . . (Jean Paul) MODERN TANMESE Augusztusban fel kei ősi a hangya a tücsköt: — Közeleg a tél és maga kolléga ur még csak hegedülggt? Nem gondolja, hogy jó lenne kis élés kamrát csinálnia? — Hagyja ezt a marhaságot, kollega ur. Háromezer, éve ijesztget, és nem látja be, hogy milyen jól megvagyunk mindketten? HUMOR A SZERELEM LÉNYEGE A tapasztalt férfi igy oktatta ifjú unokaöcscsét: . — Jól jegyezd meg fiam, amit mondok. Ha egy lányt szeretsz, teljesén mindegy, hogy elveszed-e feleségül, vagy nem. Később ezt is. azt is megbánod ... AUTÓBUSZON — Hagyján, hogy a lábamra lép, de legalább mondja azt hogy pardon! — Önnek elvben igaza van, c.e én nem használok idegen szavakat . . . OKA VAN . . . — Mondja, maga olyan különös ember. Hogy lehet az,.hogy .a feleségét ki nem állhatja, viszont imádja az. anyósát ? — Okom van rá, jó okom. Ő volt az egyetlen, annakidején, aki ellenezte a házasságunkat . . . Ruby fcrcsébíí
