Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-06-03 / 22. szám
TÖRTÉNELMI INTIM PISTA Irta: SÁGI PÁL 6. oldal__________________________________________________MAGYAR HÍRADÓ Kézimunka kiállítást rendeztek New Yorkban. AjZ első dijat egy főpap kapta, aki egyházi témájú, gyönyörű, csomózott-képet küldött be a kiállításra. Mindenki csodálkozott rajta, hogy férfi és ráadásul főpap ilyesmivel foglalkozik. Pedig, mint mondani szokás, van rá példa a történelemben: XVI. Lajos francia király, akit a forradalom idején lefejeztek, férfi és király létére jobban és szebben kézimunkázott, horgolt, mint Franciaország akármelyik asszonya. Persze az ilyesmi nem kerül be az iskolai történelemkönyvekbe. Kimarad a történelemből, holott érdekesebb mint féltucatnyi évszám, ami senkinek a fejében sem ragad meg. Például kimaradt a hivatalos históriából, hogy Pythagoras, az ókori nagy TRUDEAU MOSZKVÁBAN Pierre Elliot Trudeau, Kanada miniszterelnöke moszkvai útjáról oldalas beszámolók jelentek meg a világsajtóban. Trudeau, ha valaki nem tudná, körülbelül azt jelenti Kanadában, mint Lindsay polgármester New York-ban: mindketten a politikusok “glamour boy” típusát képviselik. Sajnos, ahelyett, hogy a vásznon ripacskodnának, mindketten a halálosan komoly politikai arénában alakítják az öregedő hős szerepét. Trudeau, a híradások szerint, Kanada nevében baráti egyezményt kötött a Szovjettel, amely szerint a jövőben minden világpolitikai kérdésben tanácskozni fognak egymással. Trudeau olyasféleképpen nyilatkozott, hogy az Egyesült Államok “mindent legyűrő” befolyásával szemben szeretné Kanada függetlenségét bizonyítani a világ előtt. Nem hisszük, hogy Trudeaunak, bármilyen sikere is legyen Moszkvában, el tudja a világgal hitetni, hogy a 20 milliós Kanada meg tudna állni a saját lábán az Egyesült Államok segítsége nélkül. Ha nem félne az Egyesült Államok hatalmától, a Szovjet már régen érdekkörébe kényszer.itette volna Kanadát. Kanada függetlenségének legmegbízhatóbb garanciája nem Trudeau és Brezhnev kézfogása, hanem Uncle Sam közelsége, amely lehetővé teszi azt, hogy Kanada miniszterelnöke a világpolitika irányításában fontos szerepet játszó “play boy” szerepében tetszelegjen. SZABAD EURÓPA RÁDIÓJA Nixon elnök úgy döntött, hogy a Szabad Európa rádió és a Liberty rádió költségeinek fedezését a CIA helyett egy közérdekű (haszonmentes) korporáció vállalja. A közérdekű vállalat finanszírozására 40 millió dollár kiutalást kér a kongresszustól. Nixon elnök elhatározásával egyetértünk. A világ előtt eddig úgy tüntették fel, hogy a Szabad Európa rádiót önkéntes adakozók tartják fenn, mig végül kiderült, hogy a GIA titkos alapjából szubvencionálták. Tiszta vizet a pohárba. A Szabad Európa adások miatt az Egyesült Államoknak nincsen szégyenkezni valója. Mi szégyenkezni való lenne abban, hogy van egy szócsövünk, amelyen keresztül meg tudunk felelni az Amerika-ellenes rádió-propagandának? Kinek lenne kifogása az ellen, hogy az amerikai ’’sztorit” a világ elé tárjuk? filozófus és matematikus szeksz-problémákkal is foglalkozott: azt hirdette, hogy sok babot kell enni, mert a bab fokozza a szerelmi érzést. Akinek szüksége van rá, ma is kipróbálhatja ezt az olcsó receptet, amitől az iskolakönyv eddig megfosztotta. A divat terén Mária Terézia királynőnk fia, II. József maradt ki bizonyos vonatkozásban a történelemből. Megtanultuk és tudjuk, hogy a felvilágosult abszolutizmus képviselője volt, nem koronáztatta meg magát és ezért kalapos királynak hivták. Az iskolakönyvek azonban nem írták meg róla, hogy divatkérdések is foglalkoztatták. Elrendelte, hogy apácák nem viselhetnek fűzőt. Valahogyan a divathoz tartozik a sokasszonyu VIII. Henrik angol király egyik feleségének, Boleyn Annának az esete is. A szép Anna, akit később a férje lenyakaztatott, életében mindig kesztyűt viselt, még étkezés közben, sőt a hálószobában is ott volt a kezén a kesztyű. Ezzel takargatta, hogy a balkezén hat ujja volt. És hamár királyi hitvesnél tartunk, még valamit. A francia forradalomban, amikor Mária Antoinette királynét a vérpadra vitték, megbotlott és felborította a fűrészporos kosarat, amit azért készítettek oda, hogy majd beledobják levágott fejét. A királyné udvariasan bocsánatot kért a hóhértól, aki ugyanolyan udvariasan lenyakazta. Ha egyszer valaki meg akarja írni mindazt, ami a történelemből kimaradt, kötetek kellenek hozzá. Julius Ceasarról megírták a tankönyvek, hogy átkelt a Rubiconon, megoldotta a gordiusi csomót, de azt nem, hogy az egész Római Birodalomban neki volt a legtöbb adóssága: ha a barátja, Crassius nem fizeti ki töméntelen tartozását, biztosan az adósok börtönébe került volna. Néróról feljegyezte a történelem, hogy felgyújtotta Rómát és a keresztényekre kente a vádat. Annak azonban kevés nyoma maradt, hogy az udvaroncai mindig két lépés távolságra maradtak tőle, mert kereken kimondva, őfelségének olyan büdös volt a szája, hogy senki sem bírta ki. A császár ugyanis rengeteg nyers vöröshagymát evett. Szeretett énekelni és hagymával vélte javítani a hangját. Victoria angol királynő félt a házi kémektől. Fekete itatóspapírt csinálatott, azzal itatta le a leveleit, mert feketén nem látszott meg az irás tükörképe. Nelson angol tengernagy Trafalgámál a 200 évvel azelőtt lezajlott lepantoi tengeri ütközetnél, térképéről vezényelte a csatát. Senki sem tudja, miért. Azt meg különösképpen nem tudják, hogyan sikerült neki ilyen térkép segítségével tönkreverni az egyesült francia-spanyol flottát. Caligula az őrült római császár, konzullá nevezte ki a lovát — ezt mindenki tudja. A mi I. Ferenc Józsefünk a forditottják csinálta: szamárrá nevezte ki a pénzügyminiszterét. Galgótzy Antal táborszernagy kedvenc katonája volt Ferenc Józsefnek. Jó katona volt, a csatához értett, de számokkal nem szeretett bibelődni. Mikor hadtestparancsnokká nevezték ki Boszniába, neki kellett megépíteni a banjalnokai hadiutat. Az ut el is készült. Utána a pénzügyminiszter ráirt Galgótzyra, hogy küldjön számlákkal igazolt részletes elszámolást a költségekről. Az öreg táborszernagy ráfirkantotta az aktára: “Hatvanezer forintot kaptam útépítésre, az ut ennyibe került, aki nem hiszi, az szamár.” A pénzügyminiszter természetesen megsértődött és írásban panaszt tett a királynál. Mellékelte ta felszólítást, rajta Galgótzy megjegyzésével. Ferenc József csak ennyit irt az akta aljára: “Én elhiszem. A pénzügyminiszter az, aki nem hiszi.” A legújabb korban történt már, amikor Clemanceau, a “Tigris” gépbe diktálta a Magyarországot szétszabdáló trianoni békeszerződés szövegét, SÁGI PÁL Thursday, June 3, 1971 szlovák népesség helyett mindenütt szlovén népesség került az aktába. Majdnem Csehszlovákiának ítélték oda a déli, zalamegyei szlovéneket. Utolsó pillanatban vették észre a tévedést és kijavították a szöveget. Johnson elnök is tévedett egyszer. Mikor egy olasz előkelőség látogatóban járt az Egyesült Államokban, az elnök üdvözlő beszédében megemlékezett arról, hogy Olaszország milyen nagy embereket adott a világnak, például Napóleont. Márpedig a nagy francia császár a genuai hercegséghez tartozó Korzikán született ugyan, de Genua a szigetet már az ő születése előtt egy évvel eladta Franciaországnak. Vagyis Napoleon franciának született. Ha valaki utánanézne, a washingtoni külügyminisztérium irattárában alighanem felfedezné, hogy a soviniszta, karakán De Gaulle mit üzent az elnöknek, aki Olaszországnak ajándékozta Franciaország büszkeségét, Napóleont. Igaz, hogy ha felfedeznék is, kimaradna az Egyesült Államok hivatalos történelméből . . . A VILÁG ANEKDOTAKINCSÉBŐL Pliineas Taylor Barnum, a századforduló későbbi világhírű impresszáriója, cirkusz- és panoptikumigazgató, ifjú korában egy kisváros vegyeskereskedésében volt segéd. Egy reggel főnöke megkérdezte: — Felvizezted már a rumot? — Igen, uram. — Kevertél már cikóriát az őrölt babkávéba? — Igen, uram. — Tettél a tört borshoz egy kis hamut? — Igen, uram. — Na, akkor vedd a kalapod, mehetünk a templomba, imádkozni. * * * Barnum már “nagy ember” volt, a Barnum— Bailey Cirkusz törpéivel, óriásaival, szakállas hölgyeivel, gumiembereivel, állatseregetével sorra járta a földgömb országait, az alapitó zsebelte a töniérdek pénzt és szorgalmasan gyűjtötte a milliókat. Londoni vendégszereplése alkalmával egy régi ismerőse megkérdezte tőle; — Magyarázza el nekem, hogy tudott ezekkel az ócska trükkökkel ilyen hatalmas vagyont öszszegyüjteni ? Barnum végigpillantott a zsúfolt, nagy forgalmú Piecadilly Circuson, és a kérdésre kérdéssel félelet: — Hány ember fordul meg ezen a téren naponta? ' — Körülbelül húszezer. — Sokkal több. De maradjunk a húszezernél. Hány értelmes ember lehet ezek között? — Ezer. — Sokkal kevesebb. De maradj unk az ezernél. Az én vállalkozásom számára még mindig marad tizenkilencezer ostoba fráter. Én a tizenkilencezer ostobára építek, az ezer értelmeset másoknak hagyom. így aztán nekem jut az oroszlánrész. UTASSY JÓZSEF: SZÁLL AZ ÉNEK I !.-T ■ ■ / . ■ ' " ; írsz jegenyék magasában, madárlátta kis szobában, ahová csak integetnek, 1 fölötte már mindeneknek; mindenkinek fölötte már csendül a csönd, szabad a száj, s mérni mérhetetlenséget nem marad más — csak az ének: ki csillagról csillagra száll, ki csillagról csillagra száll.
