Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-05-27 / 21. szám
6. óldal MAGYAR HÍRADÓ Thúrsdayy May 27,-1971 TISZTÁZOM NÉZETEIMET Ma: ACZÉL BENŐ Miután a magyarnyelvű lapok, akár itt Amerikában, akár az óhazában, felváltva neveztek fasisztának és kommunistának, félreértések elkerülése céljából leszegezem a következőket: Csak az igék számítanak, a jelzők semmit sem mondanak. Ami azt jelenti, hogy egy ember megítélésében csak az jelent valamit, amit tett, vagyis a cseaczél benő lekvés kifejezője: az ige. A jelző nézet dolga. Ha akarom, az angyalokat is nevezhetem fasisztáknak, vagy kommunistáknak, senki meg nem akadályozhat benne, különösén itt Amerikában. De ha arról számolok be, hogy az illető mit tett, amiért jogosult fasisztának, vagy kommunistának nevezni, meg vagyok akadva. Nem vette le a kalapját az amerikai zászló előtt, tehát kommunista ... Ez a vélemény például tisztára hülyeség. Nem vette le a kalapját, mert hideg volt, vagy a kalap levételt semmitmondó formaságnak tartja, sőt hipokrita hazafiaskodásnak. Etől még lehet kommunista, de ezért még nem az. És igy tovább. Kedvezően nyilatkozott az oroszokról. Ezért még távolról sem kommunista. A kommunista rendszernél többre becsüli a kapitalista rendszert. Talán bizonyos dolgokban — A szenátus hallgatott Nixon elnökre és leszavazta a Mansfield-javaslatot, amely az, Európában állomásozó amerikai haderő visszavonását célozta. A szenátus ezzel a lépésével nem az elnöknek akart egy jó pontot szerezni, hanem belátta, hogy szövetségeseinket gyöngítjük és a szovjetet erősítjük, ha csapatainkat ezekben a kritikus napokban visszavonjuk., Nixon elnök és tanácsadói jól tudják, hogy a jelenlegi kongresszusban kevés barátjuk van. A demokrata többség, élén Fulbright szenátorral, aki a külügyi bizottság elnöke, mindent elkövet, hogy úgy Nixonnak, mint Rogers külügyminiszternek megnehezítse a helyzetét. Sajnos, a kongresszus Íratlan törvénye lehetővé teszi, hogy az egyik legkisebb államot képviselő szenátor, mint Fulbright, döntő befolyást gyakoroljon a nemzet külpolitikájára, miután mint a külügyi bizottság elnöké, korlátlanul dönt a javaslatok sorsa felett. Az 1972-es választásokat megelőző hónapokban biztosak lehetünk abban, hogy Fulbright és társai sók borsot fognak tömi Nixon és Rogers orra alá. A vasúti sztrájk letiltása nem oldja meg, csupán elodázza október elsejéig a krízist. Ha a törvényhozók nem szavazzák meg a kötelező váíasztottbiróság felállítását, olyan munkás és munkaadó konfliktusokban, amelyek országunk egész gazdasági életére kihatnak, akkor él lehetünk készülve arra, hogy egyik sztrájk a másikat fogja követni. Minden sztrájknak áz a következménye, hogy ártatlan munkásemberek milliói munkanélküliségre és fizetéstelen napokra kényszerülnek. Érdemes ezen elgondolkozni: az Egyesült Államok két világháborút küzdött végig a demokrácia és az általános emberi jogok védelmében. Az eredmény lesújtó: ma több nemzetet kormányoznak diktátorok, mint valaha. Most már nemcsak Európa, de Dél Amerika legtöbb államában is vaskezü diktátorok kezében van a hatalom. Ha hozzáveszszük, a legújabb közelkeleti diktátort, Sadat egyiptomi elnököt, elmélázhatunk afelett, hogy érdemes volt ? mondjuk az iskoláztatás terén — az orosz rendszert eredményesebbnek tartja, mint a miénket. Nézet dolga. De ezért a véleményért, illetőleg annak kifejezéséért az illetőt nem jogos kommunistának nevezni. Ismétlem: Csak az ige számit, a jelző értéke nulla. # * Amit szabad az ökörnek, szabad Jupiternek is. Az eredeti diák szólam fordítva szólt: Amit szabad Jupiternek, azt nem szabad az ökörnek. (Qüod licet Jovi, non licet bovi.) Ez azonban úgynevezett “élitista” nézet, amely nem egyeztethető össze a demokráciával. Azt jelenti, hogy a mitológiai istenek főnökének, Jupiternek, megengedhető, ami közönséges halandónak tilos. De a mondás a mai világban nem praktikus többé! A helyzet ma (különösen az egyetemekén, de más intézményekben is az, hogy a tudatlanok és éretlenek belefojtják a szót abba, aki a szakértelmes és a tudást képviseli, de az éretleneknek (az ökröknek) nem tetszik. Hát ez az, állapot nem tűrhető. Jupiternek legalább annyi joga van, mint az ökörnek. Talán nem több (egy demokráciában), de annyi legalább. * * ■* Ezt egyszer már megírtam ezen a helyen: két dologgal szimpatizálok: az egyik a forradalom, a másik a rendőrbrutalitás. A forradalommal azért, mert nem vitás, hogy a világ nincs rendben és változtatásra szorul. A rendőrbrutalitás viszont azért szimpatikus, mert a megtámadottak joga az önvédelemre ugyancsak nem vitatható. Ha valaki le akarja rombolni az “establi&hmentet”, mert véleménye szerint igazságtalan, ám tegye, de honnan tudja, hogy nincsenek többen azok, akiknek az “establishment” megfelel? Ezt csak szavazás döntheti el, ha valaki hisz a demokráciában. Ha nem hisz és erőszakhoz folyamodik, ám tegye, de csak kockázattal. Nincs joga óbégatni, ha a béketüntetésen a rendőrök fejbeverik a tüntetőket: mit képzeltek? Joguk van a válaszáson megbuktatni az elnököt, a szenátort, vagy képviselőt, de ha nem sikerül, az annak a jele, hogy több ember van megelégedve az “establishmenttel”, mint ahány el szeretné pusztítani. A forradalomnak csak akkor van jogosultsága, ha nagyon sokan érzik, hogy a helyzetet nem lehet elviselni és érdemesebb meghalni, mint folytatni a régi életet. Mint rámutattam, Petőfi el volt készülve rendőrbrutalitásra, mikor megtagadva a cenzúrát, kinyomtatta a “Talpra magyar” cimü versét, öt nevezem forradalmárnak, nem azt a" diákot, aki lefekszik az ut középére és holtbiztos benne, hogy senki sem meri elgázolni. * * * ' . A harmadik nézetem, amely tisztázásra szorul, a következő: Amerika, gazdaságilag eljutott arra a pottra, amelyről a régi Budapesten tréfásan azt mondták : “Ha én úgy élhetnék, mint ahogy 'élek.” Ami azt jelentette, hogy az illető anyagilag nem bírja azt az életmódot, amelyet ténylegesen folytat és ennek vége csak eladósodás, vágj7 éppen csőd lehet. Nohát, Amerika, a világ leggazdagabb országa, eljutott idáig. Annyit költünk, amennyit már nem lehet, sőt nem is szabad költeni. Nem hiszem, hogy a gazdasági válságnak a vietnami háború az oka. Mint egyik magyar kurucdal kifejezte: “Nem egy fillér, se két tallér kell ide, pajtás . . .” Amerika akkor se tudná eltartani az oszszes munkanélkülieket és a dolgozni - nem akarókat, ellátni őket megfelelő lakással és élelemmel, elegendő iskolát fenntartani a gyerekeik számára, ha azonnal megszűnnék a vietnámi háború, minden hazat erő veterán kész volna azonnal munkába állni és a megfelelő munkahelyek már előre meg volnának szervezve. Az ország csakugyan rettentően gazdag, de annyira nem gazdag, hogy a lakástalan munkanélkülieket a Waldorf Astoriában helyezze el. (Ez persze, csak egyetlen eset és csak példának hozom fel, bár egymagában még nem bizonyítja a tételt.) De emelni a rendőrök fizetését és szaporítani a számukat, hogy a bűnhullámot megfékezzék, emelni a utcaseprők fizetését és el nem bocsátani közülök egyet se, hogy a nagyvárosok utcáit tisztán tartsák, emelni a tűzoltók fizetését és fenntartani a létszámot, hogy a várost teljes biztonsággal megóvják a tűzveszélytől, — egyszerűen nem megy. Az adókat sem lehet emelni a végletekig. Mindezekből az a tanulság, hogy több közszolgálatot követelünk, mint amennyire telik, vagyis igényeinket, le kell szállítani. Olyan gazdagok mégsem vagyunk. Úgy élünk, hogy ezt már nem engedheti meg magának a világ leggazdagabb országa sem . . . : ' SZÁZADUNK REGÉNYE: A "COMPUTER"EMBER... Vita zajlik a komputer-fronton: egyesek azt állítják, megszületőben van az elektronikus digitális számítógépek ötödik generációja, mások viszont kétségbe vonják, hogy ilyesmiről lehetne beszélni. Tény, hogy az első három nemzedéket könnyű megkülönböztetni egymástól aszerint, hogy milyen kapcsolóelemeket tartalmaznak. Az első generációt elektroncsövek, a másodikat félvezetők (tranzisztorok), a harmadika pedig integrált áramkörök, azaz fém- vagy kristálylapra (“chipre”, “forgácsra”) rászerelt, rágőzölt, kis helyen egyesitett félvezetők jellemzik. Itt a határok élesek, világosak. Ám a negyedik generációt már csak az különbözteti meg a harmadiktól, hogy a kapcsolóelemek integráltságának foka nagyobb benne, vagyis több tranzisztor fér el segédberendezéséivel egyetlen fogácson (középfokú integráció, medium scale integration, MSI), és az ötödik generációban az integráltság foka még tovább nő (nagyfokú integráltság, large scale integration. LSI.) Több szakember úgy véli, hogy a miniatürizálás mértéke nem elegendő alap generációs különbségek megállapítására. De azok, akik — mint például W. I. Tabot és R. Naylor, az International Computers Ltd. igazgatói — azt állítják, hogy a negyedik generáció már forgalomban van, az ötödik generáció pedig formálódik a technika “méhében”, a kutató-fejlesztő laboratóriumokban, amelyek szerintük nemzedékeket különíthetnek el. • • Mivel az ötödik generáció már ezerszámra integrálja a kapukat, olyan bonyolult összeköttetéseket kell megvalósítania közöttük, amelyeknek a megtervezése meghaladja az emberi figyelem teljesítőképességét. Az ötödik generáció megteremtése megköveteli a szerkezet számitógépes, interaktiv módszerrel történő tervezését így pedig minden különösebb képzettség nélkül lehet majd számítógépeket tervezni • csak a logikai funkciók, illetve funkció-rendszerek céljaira kívánságokat közölni a számítógéppel, és az létrehozza azokat az optimális kapcsolatokat a kapcsolóelemek között, amelyek megfelelnek e céloknak. A számítógép-tervezés tulajdonképpen csak azért igényel majd szakembereket, hogy az alrendszerek és,a rendszerek összeköttéseinek feltételeit közöljék a számítógéppel. A kis méretek megengedik majd hordozható számítógépek gyártását is. Ezek éppúgy szállíthatók lesznek ide-oda, kézben, autóval, repülőgégen, mint jelenleg a hordozható rádiók. Az egyszerűbb gépet csak Össze kell kötni telefonvonalon valamely távadatfeldolgozó hálózat nagy számítógépeivel. Az ötödik generáció bevezetése valószínűleg együtt jár majd a számítógéppel való érintkezés (Folytatás a 7. oldalom.)
