Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)

1971-05-27 / 21. szám

Thursday*. May 27,' 1971 MAmm H1EAD0 AZ ELET KÖZELRŐL. Irta: PAPP VARGA ÉVA VARGA £VA Egyik, irodalomban nagyon jártas pesti bará­tunk mondta ,nekem egyszer: “Éva, maga soha nem fog nagy regényt irni, sikeres színdarabot is aligha. Tehetségéből mindkettő kitellne, dé maga született nyárspolgár, aki mindig tekin­tettel van az illendőségre; tehát az életet nem ismeri közelről. Mondja, hogy korán szokott le­feküdni este, azért, hogy reggel pihenten kelljen fel és társaság­ban is csak egy italt fogad el, hogy kerülje a mámort. Nincs igaza ... Az iró ne józanságra törekedjen, hanem keresse az izgalmakat, egy kis mámorra is szükség van,- mert csak ezek által tud kihozni magából minden ér­zést. Igazi nagy irók többnyire “éjszakázok” vol­tak, a hajnali órákban figyelték az életet.-Mikor az emberekről már lekopik a máz és olyannak mutatkoznak amilyenek az igazi énjük á valóság­ban. Fényes mulatókban, kávéházakban, vagy le­­bujokban egyformán csak hajnalfelé mutatkozik meg a munkátlanüT’ lézengők, a dorbézolók, az- el­esett nők és a velük; vagy belőlük élő u.n. férfi­ak, “sélyemfíuk” mivolta. Regénybe illő alakokat olyankor és olyan helyen lehet találni.” Kételkedve hallgattam az oktatást, nem is fo­gott rajtam. Nézetem az volt, ami ma 'is, hogy a témát nem keli keresni, az adódik magától. Az emberi romlott életforma különféle fajtája pe­dig, — ha keressük, — épp úgy mutatkozik az előkelő környezetben, mint a legszerényebb he­lyeken; fényes mulatókban csak úgy, mint kis­kocsmákban . . . Mégis, bevallom; kaptam az al­kalmon, - mikor egy váratlan meghívás folytán olyan helyre mehettem, ahol közelről láthattam azt az életet ... Férjem egyik állásban nagyon kedvelte a “shop Managert”. Egy alkalommal Mr. King va­csorára hivott meg minket, hogy állásában töl­tött éveit ünnepeljük meg az ö társaságában. Nem akartuk az érzékeny embert megbántani, tehát vele és tíz éves kislányával, valamint egy baráti házaspárra! elmentünk egyik előkelő ven­déglőbe vacsorázni. Kedélyes volt az együttlét és mikor később arra kért vendéglátónk, hogy maradjunk még együtt, megint csak nem utasít­hattuk el, ahogyan kérését megindokolta: “Szeretném bemutatni a feleségemet, de ő ilyenkor dolgozik. A Casino Bárban társtulajdo­nos vagyok, ott van Mary. Mire egy italt meg­iszunk, addig befejezi ő is a munkát és akkor együtt mehetünk haza,” Két autóval indultunk a Bárba, a kislányt mi vittük magunkkal. Szép szőke gyerek, nem na­gyon várta a biztatást, hogy beszéljen . . . El­mondta, hogy az apja haragszik, amiért Anyuka távol tölti az estéket. “Nem szorult arra, hogy dolgozzon tovább is ott, ahol lánykorában is alkalmazva volt, de Anyu azt mondja, hogy neki kell a külön kassza. Abból vesz magának is, nekem is sok szép holmit.” Szombat este lévén, a mulató zsúfolva volt ve­gyes közönséggel. Játszott a “Juke Box”, táncolt előtte egy fiatal pár, mig a Bár-pult mögötti ma­gas székeken a különféle “bufelejtőt” fogyasztót ták a vendégek, akik között már is sokan voltak “borközi állapotban . . Egy kigyódereku lány a gépzene hangjaira ri­­szálta karcsú alakját, amig egy férfi közeledett hozzá bizonytalan léptekkel, de átölelte és táncol­tak. A bár-pult körül pohár csengett és ebben a hangzavarban odajött hozzánk Mary. Mikor Pér­je bemutatta nekünk a csinos, fiatal nőt, az ke­zét rryujtota a .pulton át és talán bizonytalan moz ­dulatával, talán, véletlenül meglökte az . egyik po­harat, mire a frissen habzó sör kilocssant az asz­talra. Féjre Ingerülten rá szólt: “Megint sokat ittál ... ha belőled igy kiloccsanna . . .!” A nő hangos nevetéssel felelt és ment tovább, hogy kiszolgáljon, de már észrevehető volt, hogy férje nem ok nélkül gyanúsította; a pult végén állt egy kiilön-pohár, amelyből rögtön ivott és abból nem is fogyhatott ki az ital, mert a szem­ben ülő férfiak szinte vetélkedve rendeltek neki egy-egy koktailt újra. Férje figyelte ezt, miköz­ben iszogatta a sörét, de látszott, hogy dul benue a harag és talán a féltékenység vihara. Én leg­inkább azt bámultam, hogy Mary olyan szakava­tottan keveri az italokat, amire csak rendkívül nagy gyakorlattal lehet képes egy nő. Mivel ab­ban a lármában beszélgetni amúgy is kínos lett volna, lassan ittuk, ki-mit'rendelt: A mellettem ülő férfi is sört kért é§ mikor Mary odahozta, megint csak kiloésantotta a habot a pultra, sőt' a férfi kezére .is. Erre a férje elvesztette önuralma és ujböl rászólt: ' “Ha nem látod a poharat, ne szolgálj ki. Ha ré­szeg vágy; menjünk haza. Te ugyan csak itt érzed jól magad . . . az Tsten megverte az ilyen éle­tet . . .” A felesége a magamódján csittitotta, mondván, hogy ne teregesse itt a családi szennyest idege­nek előtt, mire a férfi azzal felelt, hogy földhöz vágta a saját poharát. Akkor valaki szinte átölel­ve vitte ki a helyiségből. Mi vártunk, amig visz­­szatér és én közben hallgatom a.'közelben ülők be­szédét : “Ki- fognák békülpi, hiszen nem ez az első eset. SZERELEM ÉS VIDÉKÉ FÉRFI ÉS NŐ. A nő lesben állt az erdő alján. Amikor arra. jött egy férfi,, lecsapott rá. és elhur­colta az anyakönyvvezető: elé ... . > * *. * A :* ; ■ Férfiak, egymás közt. — Te meg vagy elégedve a házasságoddal? — Én meg volnék, csak a barátnőm nincs meg­elégedve vele . . / , ; * * " Egy nő; több rablógyilkosságot követett el, és ezért sok évi börtönre Ítélték. Amikor a börtön­ben megtetszett egy f egy őrnek, és ez szerelmi ajánlatot tett neki, a nő felháborodottan igy ki­áltott: — Be uram! Én tisztességes nő vagyok! . . . * * . * Szerelem. — Mit érzel ? — kérdezte a nő. — Huzatot . . . —válaszolt a férfi. * í: * Párbeszéd a megismerés lehetőségeiről. — Ki ez a nő? — Fogalmam sincs róla ... A feleségem . . . — Oherchez la femme! (keresd az asszonyt) mondták egy férfinak. — Hol? — kérdezte egy precíz. — Mikor? — kérdezte egy pesszimista. — Isten ments! — mondta egy-nőgyölölő. Imádja az asszonyt, majd megbocsát neki, mint mindig. Sajnálatraméltó inkább a gyermek . . .” A szép, hosszuhaju kislány nem vett tudomást a történtekről. Táncolni kezdett “Anyuka” egyik barátjával és közben kihevülten itta a Ginger Alet, (egyelőre még whisky nélkül . . .) Mikor a záróra elkövetkezett, kifelé indultunk a füstös, fülledt Bárból, de Mary nem csatlako­zott hozzánk, csak a kislányt küldte az apjához, akiről biztosan tudta, hogy kint vár minket. Mi­közben. a kabátomra vártam, ránéztem az órám­ra és gondolattársítás kapcsán kezdtem csak úgy magamnak idézni Somlyó Zoltán gyönyörű költe­ményét; bár csak emlékezetből, hiányosan: Hajnali három óra . . . Istenem, vezess a jó­ra .. . De be kellett látnom, hogy ebben az időtájban, ettől a helyiségtől távol esik minden, ami jó . . . Részeg férfiak, berúgott nölc jöttek velünk, szemben az utcán,'addig is, amig a kocsinkhoz ér­tünk, amelyben már csak úgy, a magam fájó-él­vezetére folytattam a költő “Haj nali Imádság?­­át: “Züllésre, hullásra rendeltetett és lehull, aki arravaló . . . Őriz* meg Mindenható ...” ‘ 7 - • * *. * Örök igazság, hogy nem azok a. nagy' tragédiák, ahol vér folyik . . . Lám, a kocsiban mellettem ülő férfi szemeiből szivárgó könnyek mutatják az igazi drámát és a kislány jókedvű éneklése, mint­egy a jövő előrevetett képét . . . hasonlóan. Még­is, tudjuk, hogy ez nem az élet. Ezek csak az élet árnyképei, csak egyes emberek züllése és nyomo­rúsága, szenvedése. Hinnünk kell abban, ami tény, hogy az életnek vannak derűs és értékes képei is. Azok észrevételével és kihangsulyozásával ellen­súlyozhatjuk az, ilyen tulsötét színeket. ________________________________7. oldal A "COMPUTER"-EMBER,.. (Folytatás a 6-ik oldalról) legkényelmesebb módjának, az élőszóval való prog­ramozásnak megvalósításával. Jelenleg kisérle­­folynak arra, hogy a számítógépeket hangminták felismerésére tegyék képessé. Vannak már szá­mitógépek, amelynek élőszóval közölt egyszerű parancsokat tudomásul vesznek és teljesítenek Az ötödik generáció gépei feltehetőleg olyan szer­vezőprogramokkal dolgoznak majd, amelyek az élőszó hatására a jelenleginél sokkal bonyolultabb módon tudnak programokat, programblokkokat automatikusan egymás mellé illeszteni. Manapság a gépekkel egy-egy rutinfeladat meg­oldása céljából vezérkártyákat olvastatnak el; a szervezőprogramok a vezérkártyákon közölt ada­tok hatására működésbe lépnek, és a megfelelő sorrendben beszólitják a program-könyvtárból az összes szükséges programot. Lehetséges, hogy az ötödik generáció gépeiben ezeket a vezérkár­tyákat részben már élő szó fogja helyetesiteni. S a gép is szóban közli gazdájával a programok alapján kiszámított eredményeket. Persze, nem lehet majd oly fesztelenül társalogni vele, mint emberekkel; ehhez még várni kell néhány újabb generációig. Earl Joseph amerikai kutató a jelenlegi tenden­ciát figyelembe véve úgy gondolja, hogy 1975- ben — az ötödik generáció megjelenése idején — már mintegy 200,000 komputer lesz a világon, 1980-ban pedig már több mint 500,000). CSATÓ ISTVÁN GONDOLATOK Jó tanács sofőrnek: “Mindig ugv hajts, mint­ha családod a szemben jövő kocsiban ülne.” ’ «, * fc Hipoehonder az olyan ember, aki akkor nem érzi jól magát, ha jól érzi magát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom