Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-05-20 / 20. szám
Thursday, May 20, 1971 MAGYAR HIKAOÖ 15. olda) A MULT NYOMÁBAN: MOHÁCS UTÁN Irta: RÉTY LÁSZLÓ S I. Budára 1526. augusztus 30-ának éjszakáján vágtattak be azok a lovasok, akik a mohácsi csatatérről jöttek. Az uj és újabb hírhozók egymás sarkát taposták: — A király eltűnt! A Csele patakba fulladt . . . — Elesett Tömöri és Szálkái László, a két érsek is. — Ottveszett huszonnyolc zászlósur. Köztük Balassa Ferenc, a testőrhuszárok kapitánya. — A csatatéren maradt hat püspök. Mind egyegy bandérium élén. — A török felkoncolta a királyi zászló alá gyűlt huszonnégyezer katonát! Szapolyai János erdélyi vajda és Frangepán Kristóf horvát bán késlekedő serege érintetlen maradt. De nem volt sehol! A királyné — V. Károlynak, a “legnagyobb Habsburgnak” húga —, a kemény, határozott asszony percek alatt döntőt elrendelte, rágják ekhós szekerekre, naszádokra a királyi kincstárat, és személyes holmiját. És még azon az éjszakán megindult Pozsony felé. A királyasszony hintó-serege a Fehérvári-kapun, majd Lógodon át hagyta el Budát. .Ez az elvonulás villámgyorsan ment végbe. Szele Ilona udvarhölgynek majdnem minden málhája Budán rekedt. Társai osztoztak sorsában. Legalábbis 1526. október 5-én azt irta Batthány Ferencnének Zalay János: a királyné összes udvarhölgyének holmija legnagyobbrészt Budán maradt. A királyasszony előtt világos volt: Mohács után Buda következik. Hiszen a szerencsétlen Lajos király, sógorától, Habsburg Ferdinántól segélyt sürgető levelében már julius 15-én megirta volt: “a szultán egyenesen Buda ellen és a mi személyünk ellen indulni látszik . . .” AZ ELÁRVULT BUDA De nem csak a királyné és udvara menekült a nyugati országrészek, Pozsony, vagy éppenséggel Bécs felé. Megindultak az egyházi intézmények, templomok, zárdák kincstárai is, hogy soha többé vissza ne térjenek. A királyi házikápolnából és a ferencesek Szent János-kolostorából Pozsony oa menekítették a kelyheket, miseruhákat, urmutatókat. (Ott csak kát esztendő múltán vették leltárba azokat.) De menekítettek egyházi kincseket Kassára, Eperjesre is. A budaszentlőrinci pálosok nemzetközi főkolostorának kincseit a Drugethek “mentik” Homonnára. Ám a mintegy 90,000 aranyra taksált pálos kincstárból a rend száz év múlva a tizedés sem kapta vissza. (Kétezer forintot kaptak.) S mondanunk sem kell: a régi budai királyi kincstárat úgy elnyelte a bécsi császári Schatzkammer, hogy abból többé hírmondó sem került haza. Jellemző a királyi kapellának, az énekkarnak sorsa is. Az énekesek közül négyen — a magyar káplánok — a mohácsi csatatéren lelték halálukat, Lajos királlyal együtt. A Budán rekedt osztrák énekesek a királynéval menekültek. A nagy sietség szomorú következése: a királyi levéltár s a kincstár mentésének gondja megelőzte a könyvtáért. így bizony a Corvinák Budán rekedtek. Meg is sínylették a töröksort. De menekültek a Budán lakozó főemberek és menekült a gazdag budai — jórészt német — polgárság is. Szeptember 8-án Farkas pozsonyi kanonok már azt irta Budáról: a város annyira üres, hogy alig száz ember lézeng abban. Sokan Pestre menekültek át és bíztak, hogy Szapolyai János vajda a székelyekkel, Erdély és a Tiszántúl veretlen seregével egyszer csak megérkezik. Ám a török gyorsabb volt. Budán már csak a legszegényebb emberek maradtak. És a zsidók. A TÖRÖK SZULTÁN BUDÁN Mária királyné szerencséje a lóhalálban való futás volt. Igaz, gályái egyik-másikát az esztergomi várparancsnok megdészmálta. Ám ugyanazokon az utakon, ahol szeptember első napjaiban még az ő hintói nyomán csapott fel a por, egy hétre rá már török martalócok jártak. Mohács után Szulejmán szépen, nyugodtan megindult Buda felé. Azonban kisebb egységekre tagolt lovascsapatai — ölve, gyújtva, gyilkolva — bebarangolták a Dunántúlt s a Felvidék déli részét. S a Dél-Felvidéken is hasonló volt a helyzet. Előttem van Werbőczi Istvánnak egy 1526. szeptember 23-án kelt, kiadatlan levele. Dobronyai várából irta, Nagylucsei Dóczi Ferenchez. (Akiről nem is tudta, hogy Hohácsnál elesett.) A nádor ezeket Írja: “. . . a törökök Pesth városától fel Hathwan és Zeechen (Hatvan és Nógrádszécsény) és Dregel (Drégely) váráig mintegy felsétáltak. Minden közbeeső helyre rácsaptak és felégettek . . . más egyéb helyek között felgyújtották az én Zenthely ÓHAZAI RIPORT TEMPLOM A HEGYBEN Mikor 1969-ben a Mickolc melletti Tapolcán először láttam a hegybe vájt barlang-templomot, csodálattal Írtam szépségéről. S ez nemcsak az újdonság varázsa volt. A szürkeszemcsés sziklából faragott boltivek és zegzugos oldalfolyosók látványa, meg e földalatti terem kristálytiszta akusztikája két év után ismét csodálattal tölt el. Érthető, hogy a gyorsan fejlődő tapolcai fürdőtelep lakói és nyaralói is egyre jobban szeretnek idejárni, és még télidőben is fölkaptatnak vasárnaponként ide, az egyébként gyönyörű panorámáju Verebes-tetőre. Maga ez a sziklakápolna csak néhány évtizedes múltra tekinthet vissza, de ősi keresztény hagyományú az a hely, ahol kivájták. HOL VOLT A TAPOLCAI APÁTSÁG? Tapolcán ugyanis — számos adat tanúsága szerint — már 1130 táján monostor állt. Hogy pontosan hol, arra persze csak ásatások deríthetnének fényt. Az írott források alapján föltételezhető, hogy a Miskóc nemzetség adományaiból alapított monostor (mely körülbelül a 13. század végéig e nemzetség tagjainak hamvait is őrizte) jó háromszáz éven át a felső-magyarországi nemes ifjak kedvelt nevelőintézete volt. A tapolcai apátságról Anonymus is említést tesz; a Váradi Regestrum 41. számú jegyzőkönyve pedig arról számol be, hogy 1214-ben Illyés és Péntek nevű izmaeliták rablással vádolták a Miskóc nemzetség tapolcai monostorának kilenc megnevezett jobbágyát. Ugyancsak a Váradi Regestrumban olvasható, hogy 1221-ben a monostor szolgálattevőjét, Ihad urat bevádolták valami kártétel miatt. A tapolcai monostor 1533-ban szomorú véget ért: főapátját, aki nem volt hajlandó Szapolyai János pártjára állni, Bebek Imre, Szapolyai kapitánya, derékig a földbe ásatta, a monostort pedig (Szente, Nógrád m.) nevű falumat, ottlévő kúriámat . . .” Megírja, hogy hat belső emberét s huszonöt lovasát küldte ki hírszerzésre. “Egyesek közülük — folytatja — jelentették, hogy a törökök vagy kétezren Rimaszombat felé tartanak . . . Ugyanekkor a nádor Hány Porkoláb Mátyás zól.vomvári kapitányhoz is levelet küldött. Mint legfrisebb hirt közli a kapitánnyal: Oroszfalva (Nagyoroszi, Nógrád m.) körül hatszáz parasztember gyülekezett a török ellen. Az elmúlt hét egyik estéjén e csapat leitta magát. A török éjjel rájuktört és valamennyit felkoncolta. Közben Szulejmán szultán Mohácsról megindult Buda felé. A Duna mentén jött: Sehol semmilyen ellenállásba nem ütközött. Szeptember 10-én Kelenföldén — a mai Tabán helyén — vert. sátrat. Tizenhat napot töltött Budán. Kelenföldi táborának sátorvárosában lakott. A szultán — mint azt udvari történetirói: Szinán csausz és Dselálzádé leriták — fiaival együtt lovagolt be az, elnéptelenedett fővárosba. Bevonult az elárvult királyi palotába is. Átérezte-e ennek a pillanatnak történelmi súlyt? Hiszen ebbe a palotába s ebbe a fővárosba eddig csak mint vendég, vagy hadifogoly tehette be a lábát! Megszemlélte a királyi lakosztályokat. Feljegyezték: elidőzött a Zsigmond építtette királyi házikápolnában, sőt, megszólaltatta a kápolna orgonáját is. (Lajos király kórusának mesterei közül Stoltzer ekkor már halott volt. Adrien YYilaert pedig — a 16. század egyik legnagyobb zeneszerzője, utóbb a velencei u.n. “németalföldi iskola” megteremtője — Pozsony, Bécs felé kereste az utat Itália felé.) fölgyujtotta. Ezért a bailangtemplomot 1924-ben építtető Szabó Piust tulajdonképpen az egykori, magyar magyar elleni gyilkosságért való engesztel és gondolata indította. A barlangot ő Szűz Mária tiszteletére akarta szentelni, a munkások azonban, akik a megrendelt szobrokat hozták, a “Jézus Szive” szobrot tették a főoltárra. így lett Jézus Szive templom. Tapolca elsősorban üdülőhely, állandó lakosa nem sok van, de szeretik a sziklatemplomot. — A hegyben legmélyebbre vájt sekrestye-kápolna, ahol a hőforrások miatt a leghidegebb napokon is 12 fog fölötti a hőmérséklet — meséli a hejőcsabai plébános, Lászlófalvi Gusztáv — télen is rendre megtelik a vasárnapi miséken. UJ VÁROSRÉSZ - UJ PLÉBÁNIA Hejöcsaba plébánosának most egy nagy gondja is van. Régi plébániáját pár éve lebontották — helyére uj, soklakásos lakóház épült ---- s az uj plébánia éppen most készül. Egy ilyen építkezés pedig nagyon sok bajjal jár. Állandó anyagi gondokkal is. Szerencsére sokan segítenek: Száva János kanonok, plébános, a miskolc-mindszenti plébánia nevében adott ötezer forintot, ötezret meg kölcsön, Szoó István felsőszolcai plébános tízezer forintot kölcsönzött, Demeter István sajcszentpéteri esperest plébános ezer forintot adott örökbe a sajátjából. Az épület elkészültéig azonzan még sok kiadás van hátra. Az egytornyu, sárga hejőcsabai templom körül most mindenféle építkezés folyik. Ez Miskolc egyik leggyorsabban fejlődő kerülete. Három és fél milliárdos beruházással egy nagyszabású városfejlesztési terv megvalósítása folyik itt: bővül a vasgyár, a cementgyár, hatalmas lakótömbök épülnek, és a lakosság megsokszorozódik majd. Az uj hejőcsabai plébániát — templomával együtt — egy hatalmas modern lakónegyed öleli majd körül. (Folytatjuk)
