Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-05-13 / 19. szám
' 6. oldal MAGYAR HÍRADÓ Thursday, May Í3, 1971 Mikor pletyka a pletyka? Irta: SÁGI PÁL Nem irigylem azt a newyorki birót, akinek most egy perben arról kell döntenie: mikor pletyka a pletyka, meddig mehet el a pletykában a pletykáló és vétség-e a pletyka, ha igaz. Az eset azzal kezdődött, hogy az egyik áruház kitett az állásából egy elárusitónőt. Elbocsátását azzal indokolta, hogy állandóan pletykált, ezzel megzavarta az alkalmazottak nyugalmát és ebből kifolyólag az áruház belső rendjét. Az elárusitcnő jogtalannak tartotta az elbocsátását, a szakszervezet védelmét kérte és beperelte a cégét. Arra hivatkozik, hogy senkiről, semmiről sem terjesztett valótlanságot, egyszerűen csak továbbmesélte amit hallott, mert szeret beszélgetni, márpedig ehhez joga van. A biró a tárgyaláson tanuk kihallgatását rendelte el és nemsokára megkapjuk a pletyka első jogi meghatározását. A pszichológiát és az irodalmat már eddig is foglalkoztatta ez a kérdés. Dr. Buhler professzor liberális álláspontot foglal el és ezt mondja róla: — A pletyka, ha nem puszta rágalom, egyszerűen csak a közlékenység egyik formája. Levezeti a napközben felhalmozódott izgalmat és lelki feszültséget. Rést nyit, amely a belső békéhez, lelki megnyugváshoz vezet. Sok ember nem tudja vagy nem meri nyíltan kimondani a véleményét bizonyos dolgokról, bizonyos személyekről. A vi3zszafojtott vélemény levezető-csatornája a pletyka. Vagyis nem egyéb, mint az események és ismerősök kibeszélése. Ebből elfogadhatónak tartok annyit, hogy ha kibeszélnek rólunk valami ártalmatlan apróságot, nem érdemes “mellreszivni”. Jobb igy felfogni a dolgot, mert ha az emberek komolyan vennék mindazt amit róluk beszélnek és megsértődnének rajta, akkor két barát vagy két barátnő sem lenne a világon. Buhler professzor szerint egyébként kétféle pletykás van. Egyik csoportba tartoznak a lelkileg kiegyensúlyozatlan emberek. Ezek szivesen vesznek részt a pletykálkodásban, de csak időnként, tartózkodóan és mérsékelten. Ez jót tesz kedélyük felszabadításának. Nekik van a legkeve-ROGERS MISSZIÓJA William P. Rogers külügyminiszterünk egy rendkívül kényes és hálátlan misszióra vállalkozott, Nixon elnök megbízásából, amikor elindult a közel-keletre azzal a szándékkal, hogy az arab államok és Izrael közötti újabb háborús kirobbanással fenyegető feszültségen enyhíteni próbáljon. A legjobb ilyen misszió már az elindulásnál halálra van Ítélve. Azonban, a kairói és jefuzsálemi jelentésekből Ítélve, Rogérs várakozáson felüli eredményről számolhat be főnökének, Nixon elnöknek. Sikerült az arab-izraeli kérdést elmozdítani a holtpontról és további tárgyalási alapot teremteni az ellenfelek között. Ha Rogers közel-keleti útja sikerrel jár és a háborús veszélyt csökkenti, az amerikai diplomácia ezt komoly sikernek könyvelheti el. Nemcsak Rogers, de Nixon elnök is dicséretet érdemel a sikeres misszióért, mert az elnök jóváhagyása és bátorítása nélkül a külügyminiszter el se kezdhette volna tárgyalásait az érdekelt államok kormányaival. sebb lelki konfliktusuk. A másik csoport tagjai nagyrészt úgy érzik, hogy nincs elegendő tartalma, szine az életüknek. Ezt azzal akarják ellensúlyozni, hogy többet törődnek mások dolgaival. Állandóan élmények után kutatnak és többnyire alaposan felnagyítva adják tovább. Ezek a megrögzött pletykások. Dr. Grothjan, a másik pszichológus pedig azt a kérdést boncolgatta és választ is adott rá, hogy érdemes-e meghallgatni a pletykát: — Mint pszichológus megtanultam, hogy nagyon figyeljek a pletykára, mert gyakran sok igazság van benne. Csak ki kell hámozni belőle az igazságot. Úgy vagyunk ezzel, mint a fényképpel és a karikatúrával. A fénykép mindig hiteles, a karikatúra mindig torzít, a karikatúra azonban hűségesebben jellemez. De ha már a pletykáról beszélünk, nem kerülhetünk el egy kényes kérdést: igaz-e hogy a pletykálás terén a nők vezetnek. A pszichológus azt mondja, hogy igaz, de ez szerinte természetes valami. A férfi még az egyenjogúság mai világában is többnyire függetlenebb, mint a nő. Több a lehetőség arra, hogy nyíltan megmondja a véleményét. A nő rendszerint kevésbé független. Több a kötöttsége. Neki szüksége van arra, hogy egy kis kibeszéléssel vezesse le visszafojtott érzéseit, belső feszültségét. Nem vagyok elfogult a nők javára, de ebben nem adok teljesen igazat a pszichológusnak. A férfiak is eleget pletykálnak. A világtörténelem legnagyobb és legcsunyább pletykáját férfiak csinálták. Sappho, az ókori görög költőnő az áldozata. Sappho Lesbos szigetén élt. Előkelő családok fiatal lányait gyűjtötte maga köré, kultúrára oktatta őket. Gyönyörű versei között olyan is akadt, amelyikben mint költő, nőhöz énekelt. Vetélytársai, az attikai költők erre elterjesztették róla a hirt, hogy nőkhöz vonzódik. Ebből egy szó sem igaz. Sappho férjes asszony és anya volt. Az attikai férfiak pleykája mégis rajtaragadt a lesbosi költőnőn. Nőnek nő iránti vonzódására ma, 2600 év után is azt mondjuk, hogy lesbosi szerelem. Szóval: pletyka az, hogy a pletyka csak női tulajdonság. És ami általában illeti,azt hiszem nem is olyan ártatlan valami, mint a liberális tudós mondja. Valahogyan úgy vagyunk a pletykával mint a késsel: kenyeret lehet szelni vele, jelentéktelen karcolást okozhat, de egy ember torkát is át lehet vágni vele. A nők állítólagos pletykálkodásáról pedig a tudománytól eltérő különvéleményen vagyok. Egyáltalában nem igaz, hogy a nők pletykálnak. Ha valami kis dolgot tudnak meg, olyan kicsinek tartják, hogy nem érdemes őrizgetni. Ha valami nagy dolgot tudnak meg, olyan nagynak látják, hogy nem tarthatják meg maguknak, meg kell osztaniok másokkal. Ennyi az egész. ÁLLATI HISTÓRIÁK A kakas felvételét kéri a zeneiskolába. — Neked miért kell még tanulnod, barátom — kérdezi a fülemüle. — Hiszen igy is szépen énekelsz. Mire a kakas öntelten válaszolja: — Ezt magam is tudom, de a tyúkok ragaszkodnak az oklevélhez . . . :je * * Az elefánt és az egér az anyakönyvvezető elé mennek. Össze akarnak házasodni. Az anyakönyvvezető csodálkozik és megkérdi: — Valóban összeadjam magukat? Jól meggondolták ? — Diszkréció mellett közlöm — súgja halkan az egér —, muszáj! FLÓRIÁN TIBOR: VERSEK FELHŐK ÁRNYA Fehér nyírfák között sápadozik életem, nagy égbolt helyett a tört ágakat emelem. A vágyak Herkulese térdel s kenyeret kér, felhő dönti rám árnyát és hull, hull, hull a dér. AZ ÉLET PARTJÁN Az élet partján álltam s néztem merre lüktet a sors-folyó, ha voltam is egykor, nem lehetek ma újra álmodozó, roppant viharok tombolnak a világ-tengeren, leshetsz-e tűnő fényeket az esőcseppeken? VÁLTOZÁS A város közepén ránk néztek a sziklák, a kamasz tenger egykor tombolva itt járt, most öregesen locsog a messzi partok alatt, de álmában kicsap s a Fifth Avenue-n fölszalad. SOHASEM KÉSŐ... Férjhez merni sosem késő. Bizonyára ezt az elvet vallja Carrie Davis kisasszony, aki meglehetősen — mondhatnánk úgy is: szokatlanul — későn szánta rá magát, hogy sorsát valakivel összekösse. Történt pedig mindez az angliai Heckingtonban, ahol az elmúlt napokban járult oltár elé — életében először — a 92 éves ara, oldalán a boldog vőlegénnyel: a 76 éves Arthur Clark-kal. A világ legidősebb jegyespárja egy üdülőben ismerkedett meg. Az idős hölgy rövid sétára indult, s a férfi felajánlkozott, hogy elkíséri. “Szerelem az első látásra!” — nyilatkozta frissen támadt érzelméről a matróna. S a vőlegény ráduplázott: “Carrie hallatlanul fiatalos. Szelleme elragadó, kedves és gyengéd, ezért kértem meg a kezét.” Bár a nem mindennapi házasságkötést igyekeztek a legnagyobb titokban tartani, annyi azért kiszivárgott, hogy az esküvőn a tanukon kívül mindössze a házaspár egy régi barátja vett részt. A szertartás után a 92 éves menyecske és 76 eves nyugdíjas építész férje nászutra indult. Hogy hová, azt szemérmesen eltitkolták. Nehogy a szenzációra éhes riporterek megzavarják bensőséges együttlétüket. (garabonciás) GONDOLATOK Nem érdekes? Némelyik újságcikk attól válik névtelenné, hogy a szerző aláírja. # * * Valamivel ki kell tűnni. Ki törődne a pisai toronnyal, ha nem lenne ferde? * * * Nem jó ha öreg dilettánst csak fiatal dilettánssal tudnak felváltani.
