Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-05-06 / 18. szám
Thursday, May 6, 1971 MAGYAR HIE AIK' 9. oldal Viccek... Viccek... Viccek... Irta: SZÉKELY MOLNÁR IMRE Az elmúlt hetekben sokat jártam társaságba .. . Sikerült is felcsipnem vicceket, mert az csak természetes, hogy ahol sok az ember, ott mint az élet lüktetője ereje robban a vicc is. Ki tudja honná, ki tudja merről ülnek fel egy dobverőre és mint az őskorban a tamtam, egyszer csak belerobbannak a fülünkbe. Nálam már töi’^ vénnyé vált, hogy aki a viccet szereti, az rossz ember nem lehet. Na de lássuk a vicceket: Van boldog diplomata és van boldogtalan diplomata. Boldog az a diplomata, akinek van egy nyári lakja Angliában, kínai szakácsa, japán felesége és az amerikai dollárban kapja a fizetését. A boldogtalan diplomatának van egy nyári lakja japánban, van egy angol szakácsa, amerikai a felesége és kínai pénzben kapja a fizetést. * * * Tasziló meglátogatja Arisztidet és nagy meglepetéssel látja, hogy egy vastag könyvet olvas. — Mit olvasol? — May Károlytól a Tőkét. — Hát bolond vagy Te? Azt nem May Károly irta, hanem Marx Károly. — Jaj, ezt mindjárt gondoltam, mert már a huszadik oldalon tartok, de még egy indiánnal sem találkoztam. $ % >1: Két szomszédasszony beszélget. — Mi az Klárikám, talán beteg vagy? — Miért kérdezed? — Mert már többször látom délutánonként, hogy az orvos jön ki Tőled. — Miért csodálkozol ezen? Én már egy hónapja látok Tetőled kijönni egy katonát és mégsem tört ki a háború. * * Mi az abszolút lehetetlenség? — Mezítelen férfi zsebéből kilopni a pénztárcát. — A kamatlábra zoknit huzni . . . És mi az abszolút unalom? — Az abszolút unalom az, mikor van kivel szerelmeskedni, van mivel, van hol, de minek? . . , * * a A cirkuszban a bohócot dicsérik: — Okos fiú vagy Te, Józsi . . . — Meghiszem azt, válaszolja, — ha az ember bolond, legalább esze Igeyen , . . ❖ * * Nem akkor kell abrakolni a lovat, amikor hajtani kell . . . >1: ❖ * Nemrég elbúcsúzott a miniszterelnök Ontarióban. Sok baja volt, kellemetlensége, amelyeknek a legnagyobb része a kuliszák mögött zajlott le. Ugyanis az történt, hogy éveken át volt egy remek súgója, aki irta a beszédeit . . . Később ez a titkár eltűnt mellőle. — Szegény, szegény — mondogatták rója---azért megy el, mert elvesztette a fejét. — A benfeniesek viszont ez így mondták: Nem a fejét vesztette el, csak az eszét küldte el . . . * * $ ... Gazdagok szokták mondani, főleg a szomszédjukra, ha nagyon tiszta az udvarod baj van . . . Nincsen forgalom . . . >;: * A tanító kérdezi Jancsitól, hogy miért kell ki a csirke a tojásból? — Azért — válaszolja, — mert nem akart rántotta lenni . . . S«4k*ly-Molaai Imra Az iskolában a tanító bácsi megkérdezi a kis Gyurkától, hogy hány éves. — Hat múltam. — Mióta jársz iskolában? — Két hónapja. — Aztán tudod, hogy melyik az ABC első betűje. — Már hogyne tudnám, az A betű. — És tudod-e, mi következik utána? — Azt is tudom. Az ABC többi betűje. jH ❖ $ Egy fiatalasszony válogat a péknél, de tulkeményr.ek találja a süteményeket. A pék elveszti a türelmét és azt mondja: — Maga még a világon sem volt, amikor én már kiflit meg zsemlét sütöttem. — Ez rendben van. De miért akarja nekem eladni, amelyeket akkor sütött? HOMOKI ERZSÉBET LELKI KLINIKÁJA FLORIDAI LÁNY. — 23 éves vagyok, egy és fél év óta járok egy fiúval. Nagyon szeretjük egymást, össze akartunk házasodni. Ö autómühelvben dolgozik, ahol benzinkút és cafeteria is van. Most elmesélte, hogy a főnöke hozzá akarja adni a lányát és akkor átad neki mindent, mert nemsokára nyugalomba akar vonulni. Azt mondotta, hogy nem szeretné elveszteni ezt az alkalma arra, hogy egyszerre gazdag legyen, elveszi a lányt, de mi azután is legyünk jóba, titokban. Úgy gondolja, hogy odavesz engem pénztárosnak és akkor egész nap egymás közelében lehetünk. Egyezzek bele? VÁLASZ. — A fiú benzinkutat akar elvenni, ahelyett, hogy azt venné el, akit állítólag szeret. Akkor a benzinkutat jobban szereti mint magát. Magát csak megszokásból akarja megtartani, egy kis változatosságnak a házaséletben, aki még megbizható pénztárosa is lesz. Szépen, kényelmesen akarja berendezni az életét. Eszébe se jusson, hogy belemenjen ebbe a csúnya játékba. Hagyja ott. Szerelmeskedjen a benzinkuttal. * * * J. CITY. — Kedves Miss Homoki, komoly szándékkal udvarolok egy nőnek, azt hiszem, jól tudja, hogy szeretem. Az utóbbi időben azonban gyanús nekem. Majdnem biztos, hogy kapcsolatot tart egy általam ismert férfivel. Nem beszéltem vele nyíltan a dologról, miután lehet, hogy tévedek és akkor megsértődik az alaptalan gyanúsítás miatt és azt is szégyelném ha látná, hogy féltékeny vagyok. A problémán miatt ideges lettem, sokszor rosszkedvű vagyok a társaságában, mert háborgatnak ézejk a gondolatok. Emiatt pedig attól tartok, hogy' azt hiszi, azért vagyok rosszkedvű, mert már nem szeretem és unom és akkor képes otthagyni, mert nagyon büszke nő. Hogyan oldjam meg ezt a problémát? VÁLASZ. — Alaposan tulkomplikálja a dolgot. Megpróbálom hozzásegíteni, hogy kikecmeregjen ebből a bonyolultságból, amibe önmagát keverte. Vegyük sorra. Nem írja, (hogy mire alapítja a gyanúját. Azt sem írja, vajon tudja-e partnemője, hogy el akarja venni és mit ért ezen a kifejezésen, “kapcsolatot tart” egy férfivel. Ha nincs teljesen lekötve magához, és néha mással megy szórakozni, azt még nem lehet “kapcsolatnak” tartani. Különösen nem akkor, ha még nem beszéltek házasságról, maga még nem mondotta neki, hogy el akarja venni, ő pedig még nem nyilatkozott, hogy a felesége lesz. Mindenesetre le kell küzdenie a félelmet.Beszéljen vele az egész problémáról. Egyrészt azért, hogy megszabaduljon a gyanújától, még azon az áron is, ha megsérti vele az érzékenységét vagy ha elárulja előtte a féltékenységét. A megsértődést ki lehet engesztelni, a féltékenység pedig nem halálos szégyen. Ha szereti magát, akkor megérti az érzéseit. Nem szabad ilyen zárkózottnak lenni azzal szemben, akit szeret és akivel össze akarja kötni az életét. Minél tovább halogatja a tisztázást, annál nehezebb lesz. A legrosszabb bizonyosság sem olyan rossz, mint -a, bizonytalanság. Beszéljen. Ne töprengjen. * * * ÍGÉRET JELIGE. — Kedves Miss Homoki, én egy 53 éves özvegy vagyok, a férjem, aki nagyon szeretett, négy évvel ezelőtt halt meg. A férjem barátja, egy 52 éves agglegény feleségül akar venni. Nekem ő nagyon szimpatikus, a házasságnak azonban akadálya van. A férjem, amikor az állapota rosszra fordult, kért hogy Ígérjem meg, hogy nem megyek másodszor férjhez. Nagyon sirtam és megigértem. Én úgy érzem, hogy jő férjem lenne és szépen tudnánk élni, de nem merem megszegni az Ígéretet, amit a férjem halálos ágyánál tettem, mert félek a lelkiismeretemtőL Erre kérek tanácsot. VÁLASZ. — Érthető, hogy viaszkodik önmagával, de gondolkozzon higgadtan, észszerűen. írja, hogy a férje nagyon szerette. Gondolom, hogy maga is szerette őt. Nem is akarom az emlékét megbántani. Mégis azt mondom nem sok köze volt a szeretetnek ahhoz, hogy ilyen fogadalmat kivánt magától. Inkább egy betegségtől, halálfélelemtől gyötört ember idegtünetének kell tekinteni. A maga Ígérete pedig nem más, mint egy beteg megnyugtatására szánt szavak. Az igy kért és igy tett Ígéret nem kötheti, nem akadályozhatja abban, hogy ne kezdjen uj életet. Őrizze meg a férje emlékezetét, de nyugodt lelkiismerettel menjen férjhez. * >:* * Üzenetek. — 1. Mrs. Gy. Bartók Éva eredeti polgári neve Czöke Éva. Apja Czőke Imre, a budapesti Est-lapok munkatársa volt, a nácik ölték, meg. — 2. Cukorbaj. A cukorbajjal kapcsolatos észrevételéhez nem tudok hozzászólni, mivel nem vagyok orvos. Legjobb ha a következő címre ir: American Diabetes Association, 18 East 48th Street, New York, N. Y. 10017. Szilánkok HALADÓ FOKON Brahovácz büszkén meséli: — A múlt héten beiratkoztam egy angol nyelvtanfolyamra. „ — És hogy halad? — Kitünően. A disznóságokat már tudpra, éa állítólag remek a kiejtésem. .rí>-.. BIZALMATLAN ÜGYFÉL . j — Halló! Telefonébresztő szolgálat? j — Igen. — Az előbb azt kéi*tem, hogy reggel öt órakor csengessen fel. — Úgy van. — De mi történik akkor, ha maga elalszik? Azonnal adjon egy számot, akit megkérhetek arra, hogy négy órakor felébressze magát. SÉRTŐDŐS EMBER — A leghatározottabban kikérem magamnak! — Mit? — Azt még nem tudom. G. Sz.
