Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-04-01 / 13. szám
14. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ_______________________■__ Thursday, April 1, 1971 HIRES BŰNÜGYEK 1 VILLAMOSSZÉKBEN ÜLŐ RENDŐR HOMLOKÁBÓL LÁNGNYELV CSAPOTT KI (Folytatás az előző hétről) A new yorki “World” ilyen cigiben jelentette első oldalán a gyilkosságot: — A szérencsejátékos egy rendőr bosszújának áldozata tett. Ezzel szemben, a “Chicago Tribüné” nevű napilap, ezt a címet adta elsőoldalas cikkének: — Rosenthal a banda-háború áldozata lett. A rendőrség, végiilis, elfogta a négy gyilkost. Nevük a lkövetkező volt: Harry Horowotz, Jacob Seidenschner, Louis Rosenberg és Frank Cirofici. Mindhárman az East Side lakói voltak és jó pénzért bármiféle gyilkosságra vállalkoztak. Ezt megelőzően, New Yorkban az Írek voltak a gangszter-bandák szervezői és tagjai, ebben az időben azonban, amikor Rosenthalt meggyilkolták, a new yorki gangszter-bandák tagjai már zsidók és olaszok voltak. A rendőrség, ezenkívül, három szerencsejátékost is letartóztatott, nevük: (Bald) Jack Rose, Bridgey Webber és Harry Vallon. Mindhárman megesküdtek vallomásukra, amelynek lényege ez volt: Zelig megbízásából fogadták fel a 4 fegyveres gangsztert és a gyilkosságért mind a 4 férfi, személyenkint 1000 dollárt kapott. Ez a pénzt egy másik szerencsejátékos, Sam Schepps, fizette ki a gyilkosoknak. A három szerencsejátékos (készségesen “köpött” és mindhárman kijelentették: Rosenthal meggyilkolására Becker detektiv-hadnagy, adott megbízást. Ezután letartóztatták Beckert és a körzeti ügyész előle megfontolt szándékkal elkövetett gyilkossággal vádolta. Scheppst is előkeritették s vele is vallomást írattak alá. Becker ügyvédje azt állította, hogy mind a 4 gyilkos és mind a 4 szerencse játékos Ígéretet kapott Whitmantól arra, hogy vallomásuk fejében nem indul ellenük eljárás. Whitman ezt tagadta, a körzeti ügyésznek azonban nem sokan hittek. Tény viszont az, hogy a tényleges 4 gyilkost később bíróság elé állították, mindegyiküket bűnösnek találták előremegfontolt szándékkal elkövetett gyilkosságban és végiilis, mindegyiküket villamosszkbén kivégezték. Tény viszont az is, hogy Whitman, körzeti ügyész, igazi céltáblája Becker volt. Whitman kétségtelenül tisz*tában volt azzál, hogy milyen kedvező politikai előnyökkel jár számára, ha sikerül felszámolnia az úgynevezett “rendőri korrupciót.” Két nappal a Becker ügy tárgyalása előtt, egy másik gangszter agyonlőtte az ucán Jack Zeligte. Whitman arra hivatkozott, hogy a gyilkost Becker barátai bérelték fel, a bírósági tárgyaláson ugyanis a vád koronatanúja Zelig lett volna. Becker ügyvédje azzal válaszolt, hogy ez az állítás már csak azért sem állja meg a helyét, mert hiszen Whitman meg sem idéztette tanúként Zeliget. Becker ügyének tárgyalása megkezdődött. A körzeti ügyésznek azt kellett bizonyítania, hogy Becker volt az, aki felbérelte, illetőleg felbéreltette a 4 gangsztert Rosenthal. Ehhez viszont az volt szükséges, hogy a körzeti ügyész bizonyítani tudja: Becker személyesen találkozott és beszólt Rose, Webber és Vallon szerencsejátékosokkal, akik viszont a 4 gyilkost felbérelték. Rose azt állította tanúvallomásában, hogy ilyen találkozás valóban történt. Becker védője ekkor keresztkérdéseknek vetette alá. A biró nem volt hajlandó félbeszakítani a tárgyalást, holott nyár volt, a védő fáradt volt, a tárgyalóteremben hőség volt. Ennek következtében a keresztkérdések nem bizonyultak sikeresnek, habár a védő jelentős kételyt hintett el arra vonatkozóan, hogy a Rose által említett találkozás valóban megtörtént-e. Becker maga is vallani akart tanúként saját ügyében, védője azonban lebeszélte erről. A védő mindenekelőtt nem hitte, hogy az esküdtek hitelt adnak a szerencsejátékosoknak és a 4 gyilkosnak, egy detektiv-hadnaggyal szemben. A védő ezenkívül arra hivatkozott : ésszerűtlen lett volna Beckernek meggyilkoltatnia Rosenthalt, mert hiszen Rosenthal Beckert vádol# nyilatkozat után, mindenki szükségképpen Beckerre gyanakodott volna. Az esküdtszék, Whitman, körzeti ügyész szenvedélyes védbeszéde után, bűnösnek találta Beckert előre megfontolt szándékkal elkövetett gyilkosságban. , Beckert halálra Ítélték. Az állami Legfelsőbb Biróság — néhány jogi hibára hivatkozva — uj tárgyalást rendelt el. Az uj tárgyaláson azonban Whitman, körzeti ügyész, uj tanukkal jelent meg, akik bizonyították, hogy a kérdéses alálkozásra Becker és a szerencsejátékosok között, valóban sor került. Éi’dekes módon, a tanuk mindegyike — gangszter volt. Az uj tárgyaláson is bűnösnek minősítették Beckert. Ezekután Becker ügyvédje fellebbezett, az állami Legfelsőbb Biróság azonban ezúttal elutasította a fellebbezést. Kitűzték a kivégzés uj időpontját, amely veszedelmesen közeledett. New York politikai életében ekkor már jelentős változás történt: New York állam kormányzója Charles Whitman volt. Eecker védője, arra hivatkozva, hogy újabb bizonyítékok állnak rendelkezésére, azt kérte Whitman kormányzótól: mivel uj tárgyalás lehetséges, függessze fel a kivégzést addig, amíg errevonatkozóan döntés történik. Az egykori körzeti ügyész azonban könyörtelen maradt Beckerre] szemben: a kérést elutasította. A kivégzés előtt két nappal, Becker felesége folyamodott kegyelemért Whitman kormányzóhoz: Whitman ezt a kérést is elutasította. Becker maga egyetlen egyszer sem kért kegyelmet: ennél sokkal büszkébb volt. S azután elkövetkezett a kivégzés időpontja és Becker homlokából 60 percen keresztül lángnyelv csapott elő. Néhány évvel ezelőtt viszont, egy Andy Logan nevii Írónő, könyvet irt az esetről és könyvében bizonyítani igyekszik azt, hogy Whitman — saját politikai karrierje érdekében — hamis tanukat vonultatott fel a detektiv-hadnagy ellen. Több, mint félévszázaddal a történtek után, ezt már Washington, Fehér Ház. A hivatalos eljegyzési bejelentés után. Tricia Nixon megmutatta jegygyűrűjét a jelenlévő újságíróknak. A gyémánt és zafír gyűrű a vőlegény, Edward F. Cox családjának egyik örökölt ékszeréből készült. Kürthy Miklós: KRÓNIKA Szerte a világon arról panaszkodnak a tudósok, hogy mi, emberek, túlságosan so■kan vagyunk és amennyiben a szaporodás ilyen mértékben folytatódik tovább, rövidesen lehetetlenség lesz a Földön élni Kürthy Mikló* — túlzsúfolt lesz a világ. Ugv tűnik előttem, hogy a figyelmeztetés szükséges s indokolt, sőt, szükségesek az úgynevezett születés szabályozási programok. Nem értem azonban, hogy miért részesítik a világ civilizált országai még mindig adókedvezményben a családokat és a gyermekeseket? Az adókedvezmény olyan jelenség, amely szükségszerűen idézi elő a szaporodást. Érdekes módon, annak ellenéie, hogy a világ kormányai látják a tulszaporodás veszélyét, nem merik levonni a végső következtetést és nem merik megszüntetni a családosok adókedvezményét. Mindenfajta “születésszabályozási program” közül pedig, kétségtelenül ez lenne a majdnem lehetetlen bizonyítani, illetőleg, ennek az ellenkezőjét sem lehet bizonyítani. Tény az, hogy Becker esetét a bűnösségére vonatkozó kétséget gyakran használják érvül jelenleg a halálbüntetés ellenzői. S talán . . . nem is egészen indokolatlanul. (Vége.) legeredményesebb. Miért segítjük elő adókedvezménnyel a gyerekek születését, ha a tulszaporodást veszélyesnek tartjuk ? Az Egyesült Nemzetek Szervezetének nyilvántartása szerint, 1945 óta, szerte a világon, többszáz, kisebb-nagyobb háború és fegyveres csetepaté tört ki. Ennek ellenére, soha még, egyetlen korban sem beszéltek annyit a békéről, mint mostanában. Nincs olyan politikus és államférfi, aki ne vallaná magát a béke hívének (olyan divatos lett ez, akár az aprószoknya) és nagyon kevés olyan politikus és államférfi van, aki — valamilyen módon — ne bonyolódnék fegyveres konfliktusba. Figyelemreméltó tehát, hogy a békeszólamokat fegyveres konfliktusok kisérik. S ezekután, csodálkozunk azon, hogy fiataljaink nem kedvelik azt a világot, amelyet mi, felnőttek, felépítettünk és megteremtettünk. Miért kedvelnék? Legyünk őszinték: mi, magunk, kedvelj ük ? Spanyol származású festőrnüvész Salvador Dali beszél az újságírókhoz, clevelandi tárlata alkalmából. ,
