Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-03-25 / 12. szám
14. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ A VILLAMOSSZÉKBEN ÜLŐ RENDŐR HOMLOKÁBÓL LÁNGNYELV CSAPOTT KI Charles Becker, new yorki detektiv-hadnagyot 1915 július 30-adikán végezték ki a Sing Sing fegyházban, a villamosszékben. Becker hatalmas, súlyos ember volt, a villamosszéknek soha még ilyen jólmegtermett áldozata nem volt, mint Becker. Becker olyan erős ember volt, hogy még a villamosáram is alig tudott vele végezni, három elektromos ütésre volt szükség. Az első elektromos ütés után, Becker bal-homlokából, pontosan 60 másodpercen keresztül, lánknyelv csapott ki. Abban az időben a Sing Sing fegyházba gyakran látogattak el a rendőr és detektiv-tisztek és nem egyszer előfordult, hogy beültek a villamosszékbe, éppen csak kipróbálni, hogy milyen érzés? Becker detektiv-hadnagy egyike volt ezeknek, egészen addig, amig nem önszántából ült a villamosszékbe és amikor az elektromos áramot is bekapcsolták. Becker akkor tudta meg valójában, hogy “milyen érzés” a villamosszékben ülni. Kivégzése után viszont egyetlen rendőr és detektivtiszt sem ült tréfából a Sing Sing fegyház villamosszékébe: rossz előjelnek tartották az ilyen tréfálkozást és nem egészen indokolatlanul, legalább is, Charles Becker esete erre mutatott. Beckernek és a vezetése alatt álló detetktiv-csoportnak az volt a feladata, hogy a szervezetit bűnözés, elsősorban a szerencsejáték ellen, küzdjön. Beckert azzal vádolták, hogy négy férfit felbérelt, akik agyonlőtték Herman Rosenthalt. Rosenthal szerencsejáték-kaszinót tartottt fenn, természetesen illegálisan. Ebben az időben Charles Whitman volt Manhattan körzeti ügyésze és Whitman elhatároza, hogy feltszámolja a szerencsejáték-kaszinókat és az azokkal kapcsolatos rendőrségi korrupciót. Whitman volt az, aki vádat emelt Becker ellen. Whitman harca a szerencsejáték-kaszinók és a rendőrségi korrupció ellen olyan sikeres politikai fogás volt, hogy Charles Whitman végülis jutalmul New York állam kormányzója lett. Herman Rosenthal “karrierje” kezdetén lóversenyfogadásokkal foglalkozott, 1909-ben azonban a republikánus állami törvényhozás ezt, a lóversenypályán és a pályán kívül egyaránt, eltiltotta. Ekkor nyergeit át Rosenthal a szerencsejáték területére és megnyitott egy kaszinót. Whitman azt állítottál vádiratában, hogy Becker egyike volt azoknak a detekttiveknek, akik Rosenthaltól és más szerencsejáték-kaszinó tulajdonosoktól is, állandóan megvesztegetési összegeket fogadtak el. Tény azonban, hogy valójában mindez nem kertire bizonyításra: könnyen lehetséges, hogy Whitmannak igaza volt, viszont az is könynyen lehetséges, hogy Becker a becsületes detektívek közé tartozott — ilyenek is akadtak. Rosenthal rendszeresen fizetett védelmi pénzt Jack Zelig, gangsterbanda vezérnek. A védelemre meglehetős szüksége is volt, mivel a szerencsejáték-kaszinó komoly versenytársává vált két másik szerencsejáték-kaszinó tulajdonosnak, Bridgey Webbernek és Sam Paulnak, akik már korábban ugyanabban a körzetben egy illegális szerencsejáték-kaszinót felállitottak. Bridgey Webber megfenyegette és Rosenthal Jack Zelighez fordult segítségért: Zelig emberei kegyetlenül összeverték Webbert, aki megértette a célzást és egyelőre legalább is, nem háborgatta Herman Rosenthalt. Rosenthal később még szá■ mos szerencse játék-kaszinót nyitott, a legjövedelmezőbb a W. 45-ödik utcánál levő volt. Ebben a kaszinóban állítólag egyötödrészes társ volt Becker detektiv-hadnagy is, aki befektetéséért cserében osztalékot kapott és egyúttal rendőrségi védelmet biztosított Rosenthal számára. Érdekes módon, 1912 április 15-ödikén, éppen Becker és detektiv-csoportja hajtott végre razziát a Rosenthal-féle szerencsejáték-kaszinóban. A razzia után éjjel-nappal detektívek őrködtek a kaszinó KI körül, nehogy azt újból titokban megnyissák. Ezután a felbőszült Rosenthal egy eskü alatti nyilatkozatot adott át a “New York World” nevű újság Herbert Bayard Swope nevíi riporterének. A nyilatkozat április 14- edikén teljes egészében, a lap első és második oldalán megjelent. A nyilatkozat lényege a következő : Becker 1500 dollárral járult hozzá a kaszinó alapösszegéhez és ennek fejében jelentős osztalékot kapott. Becker — állította nyilatkozatában Rosenthal — más szerencsejáték-kaszinókban is részes volt. Eecker — Rosenthal szerint — régi barátját, egy “Bald” Jack Rose nevíi gangstert, a kaszinó manageréül akarta szerződtetni, Rosenthal azonban erre nem volt hajlandó és Becker megtorlásul hajtotta végre csoportjával együtt a razziát a Rosenthal-féle szerencsejáték-kaszinó ellen. A következő nap Charles Whitman, manhattani körzeti ügyész, irodájába hivatta Rosenthalt: Whitman kitűnő lehetőséget látott arra, hogy megkezdje a rendőrségi korrupció felszámolását: Whitman félszeme ekkor már New York állam kormányzói székén nyugodott és a Becker elleni hadjáratot megfelelő nyitánynak tartotta. Whitman és Rosenthal július 16-odikára beszélt meg uj találkozót, ugyanekkor Becker megtette az előkészületeket arra, hogy Beckert rágalmazásért beperelje. A Whitmannal való találkozást követő napon, reggel, Rosenthal a Cafe Metropoleben üldögélt. Amikor kilépett az utcára, 4 ott álló férfi gépfegyver-sorozatot adott le rá. Rosenthal összeesett és az utcán meghalt. A négy férfi beugrott egy szürke automobilba és elhajtott. Egy Charles Gallagher nevű kávéházi énekes azonban feljegyezte az autó rendszámát. A rendőrség két napon keresztül fogva tartotta Gallaghert: Whitman később azt állította, azért, mert a tettesek megtalálása után kétségtelenné vált volna, hogy Becker bérelte fel a 4 férfit Thursday, March 25, 1971 Kürthy Miklós: KRÓNIKA Nemrégiben ismét találkoztam régi ismerősömmel, Venettával, a kis néger tanitó[nővel, akinek |hangja verébfcsipogásra emlékeztet és [olyan fénylő Iszeme van, |akár két cipő- Igomb. i Beü1tű n k Kürihr Miki6* egy caf-eteriába egy kávéra és Venetta, aki a pedagógusokkal ellentétben gondolkodó és értelmes emberi lény, a következőkben vázolta véleményét a néger kérdésről : — Fehérnek lenni könnyű, elsősorban azért, mert a fehérek többségben vannak. Többségben lenni mindig jó. Ezenkívül, a fehér — az fehér. A négerek azonban nem egységesen négerek. — Nem tudom, tudatában van-e annak, hogy a világosbőrű négerek milyen előítélettel viseltetnek a sötétebb bőrű négerek iránt? A múltkor egyik ismerősöm világosbőrü lánya bejelentette otthon, hogy feleségül megy egy sötétebb bőrű négerhez. Anyja összecsapta kezét és azt mondotta : — Mit akarsz egy ilyen niggerrel? Hiszen ez valósággal “purple black!” Herman Rosenthal meggyilkolására. Whitman azonban elrendelte Gallagher szabadonbocsátását és a rendőrség — a rendszám után — megtalálta a kérdéses autót. '(Következő héten folytatjuk) — Ezenkívül: ma már arfynyi néger csoport működik a civil rights területen, hogy az ember alig tudja őket számontartani. Ezek a csoportok nemcsak a civil rightsért és nemcsak a fehérek ellen harvolnak, hanem egymás ellen is. — Ezek a csoportok legalább annyira r.em szeretik egymást, mint amennyire nem szeretik a fehéreket. Fehérnek lenni könnyű, mert aki fehér — az fehér, De aki fekete — az nem egyformaképpen fekete. A fehérnek nincsenek árnyalatai, a feketének számos árnyalata van — ezzel Venetta felkelt és elment. A cafeteria ajtajából visszanézett és rámvetette tekintetét : kétségtelen, hogy szemének feketesége a cipőgomb feketeségének árnyalatához tartozik. :'í * * Késő este mentem haza, két kiskutyámmal, Beauty val és Sweethearttal. Kinyitottam a felvonó ajtaját. A felvonóban az egyik lakó-feküdt, jókora, kövér ember, tökrészeg volt, kezében üres whiskys-palackot szorongatott. r Az ajtónyitás zajára kicsit felnyitotta szemét, felnyögött és bamba udvariassággal mondta: — Help yourself. (Esküszöm, ez az ember valamikor jobb napokat láthatott!) Óvatosan beléptünk, Beauty és Swweetheart átlépte a kövér embert, megnyomtam a negyedik emeleti gombot és a felvonó halk zúgással megindult felfelé. Amikor felértünk, óvatosan átléptük a férfit, aki ismét kinyitotta zavaros szemét. — Jóéjszakát. . . aludjanak jól — mondta, azután visszahanyatlott a feje. Később arra gondoltam, mindig jólesik igazi gentlemannal találkozni. Belfast, Észak-Irországban asszony tüntetőket tartanak vissza vallási tüntetés alkalmából. Az angol csapatok nem könnyű helyzetben vannak.
