Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)

1971-03-04 / 9. szám

Thursday, March 4, 1971 MAGYAR HÍRADÓ V 9. oldal mm a»!! * P»l A iw'^lipr^v * űHOMOKI ERZSEBET LELKI KLINIKÁJA £ SZ. R. JELIGÉRE. — Kedves Erzsébet, gyors válasza idegkimerültségünk gyógyszere lesz. Volt szép lakásom és van jómegjelenésü férjem. Ez utóbbit 50 év körüli szomszédasszonyunk is ész­revette, aki a férjével lakik. Az 50 év körüli fele­ség a lakosában minden éjjel 1 órától 5—6 óráig a ma falunk mellett virraszt és fel-feltörő érzelmeit férjem iránt, ugyancsak tudtunkra adja. Aludni nem tudunk, mert durva kopogástól sem riad visz­­sza. Emiatt a hálószobánkat üresen hagytuk és a iiving-roomba mentünk éjszakára, bízva abban, hogy' ott jól fogunk aludni. Tévedtünk, mert a living-room fala is szomszédos velük. Angol tu­dásunk nem kielégítő, mert csak egy éve vagyunk itt. Tanácsát előre köszönve várjuk. VÁLASZ. — Nem kicsinylem le a gondjukat, de szellemes leveléből látom, hogy a humora szeren­csére még nem hagyta cserben. Büszke lehet ar­ra, hogy olyan férje van, akiért epekedve vir­raszt a szomszédasszony. Sajnos azonban a rajon­gása miatt maguk is kénytelenek virrasztani. Ez ellen csak egy receptet ajánlhatok. Ugylátszik a szomszéd férj mélyenalvó és nem hallja a kopo­gást. Ne tartsa tréfának amit mondok: ö egye­dül kopog, maguk kopogjanak vissza mind a ket­ten. A hármas kopogásra mégiscsak felébred majd a férj, rájön arra, hogy mit müvei a fele­sége és ellátja a baját. Azért is jó módszer ez, mert kopogtatáshoz nem kell angol nyelvtudás. Ismétlem a receptet: egy kopogásra két kopogás. Csak bátran és hangosan! * •> AGGÓDÓ. — Kedves Miss Homoki, nem vagyok elfogultan konzervatív, bigott sem vagyok de azért a komputerek terjedése, az atomrobbantás és fő­ként a Hold-utazás mégis gondolkodásba ejt. Nagy a veszély, hogy' a fizika előrehaladásával a fizikai tudósok a saját tudományos nézetüket, az ateiz­must, az anyagiasságot fogják bizonyitani, miu­tán ők materialisták és nem hisznek Isten lété­ben, a vallásban. Valamit tenni kellene ez ellen, mielőtt késő lesz. VÁLASZ. — Régebben, egy időben, a termé­szettudományos világ bizonyos köreiben valóban “divatos” volt a materialista felfogás, azonban a nagy fizikusok, akik mai fizikati világképünket kialakították, nem ateisták. Néhány kivétel csak erősiti a szabályt. Megvilágítására példákat em­lítek. Max Planck, a kvantum-elmélet megterem­tője ezt irta: “Vallás és tudomány' között nincs ellentmondás”. Idézhetem Albert Einsteint is, aki lefektette a relativitás elméletét: “Hiszek a személyes Istenben. Vallás nélkül az emberiség még ma is barbár állapotban élne. A vallásnak köszönheti az emberiség a haladást”. Sir Arthur Eddington, a modern asztro-fizika megalapítója, századunk egyik legnagyobb természettudósa, 19 nyelvre fordított könyvében nyíltan kifejezi val­lásos hitét és hirdeti a szellem felsőbbrendűségét az anyag fölött, még az elektronokban is felté­telezi a szellemi természetet. Az amerikai Robert Millikan, aki elsőnek mérte meg az elektron töl­tését, szó szerint igy ir: “Vizsgálódásaim alapján nyilvánvaló előttem, hogy a vallás és a tudomány az a két nagy erő, amely az emberiséget a magas­ba elnditette és hogy a kettő egymással rokon.” Az ugyancsak amerikai, Nobel-dijas Arthur Compton, a Compton-hatás felfedezője, mélyen vallásos és a szabadságot Isten akaratának, a val­lást pedig a szabadság felé vezető útnak mondja. De nem is hivatkozom több példára. A modern tu­domány megvilágította az atomok és a csillagok világát, de ugyanakkor megrendülve vette tudo­másul, hogy ebben a kettőben más törvények ural­kodnak, mint a mi kis világunkban. Ezért van az, hogy az igazi nagy' fizikusok azt vallják, hogy a hit az igazi tudomány alapja. És azoktól sem fél­tem a hitet, akik a modern fizika-adta lehetősége­ket átviszik a gyakorlatba. Gondoljon csak az amerikai Borman asztronautra, aki a Hold kö­zelében nem materialista elméleteket hirdetett, hanem a Bibliából olvasott fel a televíziós adás­ban. * * KERESEM A PÁROM. — Kedves Erzsébet, több férfi ismerősöm is van, akik szívesen köze­lednek hozzám, van köztük több olyan, akivel én is szívesen vagy ok egy ütt, de egyik iránt sem ér­zek szerelmet. Előfordult az is, hogy kezdtem azt hinni, hogy szerelmes vagyok, azonban amikor közelebbről is megismertem az illető férfit, ki­hűlt bennem az érzés. Lehet, hogy nagyon váloga­tós vagyok, vagy' talán nem normális, hogy nem ismerem az igazi szerelem érzését és emiatt soha­sem fogom megtalálni az igazi párom? VÁLASZ. — Sose aggódjon. Majd megjön az igazi. Nem kell siettetni a dolgot. A mély érzést nélkülöző, erőltetett szerelmi játék többnyire rosszul végződik. Jobb idején abbahagyni. A sze­relemhez nem elég az, hogy valaki csak szerelmes­nek higy'je magát. Szerelemhez szerelem kell, már­pedig az nem felületes, hanem mély érzés. ART BUCHWALD: AMI MEGRENDÍTŐ Tannamé asszony belépett Dr. Federman or­vosi rendelőjébe és helyet foglalt. A képzett pszi­­cho-analitikus megkérdezte: “Mi lenne a panasza, Mrs. Tanner?” — Nem tudom, hogy magyarázzam meg magá­nak, doktor ur. De úgy tűnik, hogy már semmi nem rendit meg. — S ez miért baj, Mrs. Tanner? — Nem tudom. Középosztálybeli családban ne­velkedtem, jó leány-középiskolába jártam, va­sárnaponként a templomot látogattam, tiszteletre­méltó férfihoz mentem férjhez és azt hittem, igen könnyen megrendülök. Az utóbbi időben azonban eluralkodott rajtam a közömbösség és már semmi rém hat rám. — Hát akkor tegyünk néhány próbát — mond­ta Dr. Federman. Behúzta rendelője ablakának íüggön.yét és a vetítőgépéhez állt. — Most a falra vetitek néhány képet magá­nak, Tannerné asszony és arra kérem, mondja meg, hogyan reagál rájuk. Az első kép egy férfit és egy nőt ábrázolt, mind­kettőt meztelenül, az ágyban, amint szerelmes­kedtek. — Mit lát, Mrs. Tanner? — Egy férfit és egy nőt. — Csak? — Meg egy ágyat. Dr. Federman jegyzeteket készített. Azán egy újság focimét mutatta, amely vasag betűkkel ad­­ea hírül, hogy az ország létfenntartási költségei 7 százalékkal emelkedtek. — Mit érez e hir olvastán, Mrs. Tanner? A nő a vállát vonogatta: “Mi ebben az újdon­ság?” Dr. Federman újabb képet vetített. Detroitban készült, a gyárkéményekből feketén füstölgött a nehéz korom, az egész várost piszkos barna taka­róval boritva. “Ez Detroit” — mondta Dr. Feder­man és Mrs. Tanner reagálását figyelte. — Nem viccel? Azt hittem, Philadelphia — fe­lelte az asszony. A következő képen egy' kerítés volt látható, amelyre trágár szavakat írtak krétával. — Ez megrendíti önt? — kérdezte Dr. Fe­derman. — Ugyan kérem! A Szerelmi történet cimü legutóbbi amerikai filmsikerben Ali McGraw, a női főszereplő hangosan is használta ezeket a sza­vakat. Az utolsó kép szakállas egyetemistákat ábrá­zolt, amint meztelen felsőtestü diáklányokkal ül­dögéltek egy kollégiumi hálószobában és kábító­szert szívtak. Mrs. Tanner felemelkedett a szé­kéből. — Erre miért reagált igy? — kérdezte izga­­totatn az orvos. — Egy pillanatig azt hittem, hogy a fiam, George is rajta van a képen. Dr. Federman ismét széthúzta a függönyt és visszaült Íróasztalához. “Mrs. Tanner, a maga be­tegsége rendkívül elterjedt, orvosilag “megren­­dithetetlenségnek” nevezik. Elvesztette a meg­­rendülési képességét.” — S ez hogyan gyógyítható? — kiáltotta Mrs. Tanner. — Ne olvasson újságot, ne hallgasson rádiót, ne nézzen televíziós és három hónapig ne járjon moziba. Ezek után van esélye, hogy ha nem is teljesen, de részlegesen visszatér a megrendülési képessége. — Megpróbálom doktor ur, de kétlem, hogy használ. — Akkor kérek hatvan dollárt — mondta Dr. Federman. — HATVAN DOLLÁRT? — sikoltott fel Mrs. Tanner — hát ez felháborító! Dr. Federman mosolygott: — Na látja? A maga “megnem rendülési” kór­esete mégsem reménytelen! CSEPRŐAPRÖ 1 (Folytatás a 8-ik oldalról.) R-égész a vállalatnál. Örökké áskálódik. * * * | Kegydij. Kegyeskednek adni, kegyeskednek fölvenni. * * * j Páva. A népdal Pegazusa. •fc •}• j Ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel. — Miért léptél kettőt? — Mert nincs kardom. j * * * ] Több akart lenni másoknál. Meghízott. * * * . * Addig járt a korsó a kútra, hogy végül egészen megizmosodtak a lábai. * * * I Korán kelt, aranyat lelt. Aranyásó volt. * * * Skót iskolában. —• Mennyi hétszer hét? — Tizenkettő. * * * Mentökérdés. — Ki volt Mátyás idejében a király? I» * * | Tanórán hallottuk. 1 Minden vízbe mártott test annyit nyom, ameny­­nyit elmerül. A százlábúnak kilencvenhét lába van. Az anyag nem vész el, csak megsemmisül. Napóleon halála után a szigetet szentté avat­ták. Mária Teréziának olyan sok gyereke volt, hogy némelyikről nem is tudta, ki az any'ja. Az alumíniumot magy'ar ezüstből készítik. Papp Zoltánt

Next

/
Oldalképek
Tartalom