Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)

1971-03-04 / 9. szám

ÍO. oldal MAGYAR HÍRADÓ Thursday, March" 4. 1971 EGÉSZSÉGES BETEGEK Az orvosi tanácsadók és egyéb egészségügyi szerve­zetek annyiféle ellentétes ta­náccsal jönnek és intelmek­kel ijesztgetnek, hogy már enni se merünk. A legjobb falatnál rádöbbenünk, hogy ezt nem szabadna ennünk, mert különben ... Egyik nap azt olvasom, hogy a kövérek előbb kapnak szívrohamot mint a sová­nyak, a másik nap jön a cá­folat: a soványakat előbb üti meg a guta, mint a kövére­ket, mert a sovány embernek nagyobb eshetősége van a ve­szedelmes érdugaszolót, a cholosterölt gyűjteni, mivel az érfal nem ellenálló stb. Minden ilyen okoskodás beleütközik az individuális állapotba. Lehet általánosíta­ni többféle vonalon, de az ember szervezete annyira egyéni és különféle ráhatá­sok raktára, hogy az általá­nosítás veszélyes. A kísérleti állatok egyikének meg se kottyan a beadott méreg, a másik azonnal felfordul tőle. És itt a hiba, hogy arról “du­málnak” amelyik állat bele­pusztult a kísérletezésbe. Az ember ellenálló képessége nem egyforma s ezt az elő­nyös állapotot még eddig semmiféle therápiai csoda nem tudja megállapítani. Ép­pen ezért amikor a testi szer­vezetről beszélünk, a lélek — mondjuk úgy: a hitetlenek­nek, hogy az agy — is fon­tos szerepet játszik, hogy ve­le foglalkozva, megtalálják a betegség inditó okát. Sokszer halljuk, hogy valakinek a férje, vagy a felesége meg­halt s a bánattól csakhamar elpusztult. Nem a bánat, va­gyis a lélek betegsége pusz­tította el, hanem a lélek be­tegségéből keletkező külön­böző szervi elváltozás::'.?. Eh­hez nem kell nagy tudomány, ha az ember gondolkozik és önmagát figyelve rájön, ha valami bántja, előbb jön az étvágytalanság, nem tud en­ni s a szervezet rejtelmes utjain szokatlan jelensége­ket érzünk. Egy orvos bará­tom mesélte, hogy egy influ­enzában szenvedő fiatalasz­­szonyt kezelt. Az asszony ál­lapota nemhogy javult, ha­nem napról, napra rosszabbo­dott. Az orvos már tüdőgyul­ladásra gondolt. — Meg akarok halni, — nyögte a beteg — nincs ér­telme az életemnek. A fér­jem minden útjába akadt nővel megcsal, — hát élet ez? Irta: Ruby Erzsébet Ha meghalok, nem szenve­dek többé. Az orvos elmondta a be­teg asszony panaszát a férj­nek, ki megdöbbenve hallotta nagy bűnét. Nem tudta, hogy az asszony minden szerelmi kalandjáról tud. Könnyezve kért bocsánatot a beteg asz­­szonytól és esküvel Ígérte, hogy ezentúl hii férje lesz. Két nap múlva eltűnt a be­teg láza és gyors gyógyulás után boldogan éltek. A helytelen étkezéstől las­sú, de biztos betegségek je­lien tloeznek. Ha felismerjük az okot, a rendes és egészsé­ges étkezéssel vissza kény­szerítjük a bajt ismeretlen útjára s nemhogy meggyó­gyulunk, hanem egészsége­sebbek leszünk, mint előtte. E'gy megtörtént példával jö­vök : Egyik barátnőm, az 1948- as nagy kivándorláskor előbb Olaszországba jutott és ott várta, hogy Amerikába jö­hessen. Az olaszok olajjal főznek . . . Barátnőm is olasz ételeket -evett. Fél év után kimondhatatlan rosszuliét fogta elő, a gyomra émely­­gett, szédülései voltak, alat­tomos kis lázakkal. Elment egy hires orvos professzorhoz, aki alapos vizsgálat és kikérdezések után kijelentette, hogy a hölgy olasz nemzeti beteg-­­ségben szenved: olajmérge­zésben. Az olaszok nem egészségi szempontból főz­nek olajjal, ez már ősi hagyo­mány, mivel Olaszországban több az olajbogyó-fa, mint a sertés. A professzor kijelen­tette, hogy az olaj nyers ál­lapotban gyógyszer a gyo­mortól kezdve, az epehólya­gon át a béJtraktusig. De csak nyersen! Az olaj, ami­kor átforrósodik, hozzá még serceg is, mint a forró állati­­zsir, elemeire bomlik, előnyös hatóanyagai eltűnnek s va­lami, eddig felderíthetett ért mérgező anyaggá válva, be­teggé teszi a szervezetet. Az orvosprofesszor szerint a földkerekség összes nemzeti­ségei közt legrövidebb életű az olasz. — Kutya harapást a szőré­vel! — mondta a professzor. —Figyeljen ide: Annyi nyers olajat egyen, amennyit csak tud. Vagyis, hideg salátát nyers olajjal. Csömörlésig fo­gyassza az olajos salátákat! És ezentúl sertészsirral, csir­­kezsirral, vagy vajjal főzzön, de módjával, éppen hogy egy személyes ebédhez, egy lapos evőkanál zsírt használjon. Barátnőm követte a pro­fesszor utasításait és négy hét múlva egészséges lett, mint a makk. Azóta csak hi­deg zöldsaláitákra használja az olajat. E sorok Írója, magam is követtem azokat a füllel hal­lott és nyomtatásban! olva­sott tanácsokat s olajjal főz­tem. Olajban rántottam ki a csirkét, olajban hervasztot­­tam meg a pörköltbe való hagymát. Néhány év óta nem jól éreztem magam. Olyan megnevezhetetlen bággyadt­­ság vett elő, hogy egy poha­rat alig tudtam felemelni. Ét­kezés után fél órával émely­­gett a gyomrom és közben epehólyaggyulladást kaptam. Barátnőm elbeszélése után sertés- és csirkezsirral, ha szükség volt vajjal főztem s a gyomrom rendbejött, szé­düléseim nincsennek s a kín­zó idegesség is, ami indoko­latlan félelemtől eredt, — elmúltak. De azért olajjal készítem a salátákat. Hát igy állunk a “mit sza,­­bad s mit nem szabad enni” intelmekkel! Egy másik eset az érelme­szesedésről : Szécskay György, az el­hunyt amerikai magyar köl­tő, a budapesti Petőfi Társa­ság koszorús tagja 82 éves (korában agyvérzés következ­tében meghalt. Valahányszor New Yorkba jött Szécskay, meglátogatni Lenke leányát, férjezett Bra­un Gézánét, mindig megláto­gatott engem. Ha megkínál­tam valamivel, sohasem fo­gadott el semmit, csak egy csésze kávét, vajas piritós­­sal. Ha vacsora közben jött, akkor is csak egy csésze ká­vét fogadott el. A következő látogatásakor péntek lévén, halat sütöttem lerakót: krumplival. A tojásos, tejfe­les vajas krumplit elfogadta, de a halból nem evett. Akkor mondta el nekem, hogy nem egészségi okból, hanem ér­zelmi alapon nem eszik húst. Negyven éves korában két barátjával meglátogatta a világhírű chicagói vágóhidat és húsfeldolgozó üzemet. A véres mészáros munka meg­rendítette. Látta a levágásra halálfélelmét; a vérszagtól vesztüket érezve, keservesen bőgtek; bőgésiik embersirás­­ba csuklóit. De hát a terem­tés koronája: az ember foga­zata növény- és husevésre van teremtve, — nincs ke­gyelem ! A munkások térdenfelüli hosszú gumicsizmában boká­ig jártak a vérben. A megölt állat felhasitott elejéből gő­zölögve ömlöttek ki a belek, a hatalmas rengő máj s ak­kor Szécskayt szánalommal vegyes vad undor fogta el s attól kezdve semmiféle húst nem evett. 45 évig vegetári­ánus volt s ennek ellenére mégis általános érelmeszese­dést kapott s ez okozta hir­telen halálát. Halál ellen nincs orvosság! Az ésszerű prevenciós élet se menti meg az embert, legfel­jebb, egy-két évet kap a Gondviselés kegyelméből! A szemmel és műszerekkel kimutatott betegségekről tudják az orvosok és érzi a beteg, hogy van érelmeszese­dés, de ez ideig nem tudják, hogy mitől van és miért lett? A rák, vagyis ahogyan elő­deink hívták: a rákfene ke­letkezése is homályos és gyó­gyítása negativ. A szívbaj ? Ez aztán kimondottan indi­viduális betegség-, mivel az egyik ember azért kapja meg, mert kövér, a -másik azért mert sovány, a harmadik pe­dig mert lelki emóciókban éli életét, s a többi; a túlzott dohányzás; főleg az érelme­szesedés, amely tulaj dor.kép nem betegség, hanem biológi­ai folyamat. Bele kell nyugodnunk, mert mást úgy se tehetünk, hogy a vasakaratu lélek bele­ágyazva a gyorsan múlandó és romlandó testbe, — sem képes a természet törvényeit megváltoztatni. Az ember, a parányi, por­szem, a múlandó féreg már a Holdon mászkál, de az örök ellenség; a parányi baktéri­um végez vele ... Csupán a szelleme marad meg, felsza­badulva a testből, beleömlik az ismeretlen mindenségbe, mint vízcsepp az Óceánba! Benjámin László: AZTÁN Eló'bb fülelve éjszakázom Előbb a barlangból kimászom Előbb a vadat leteriteni Előbb a telket bekerítem Előbb kivágom az akácost Előbb végigfutom a várost Előbb a villamost kivárom Előbb az őserdőt bejárom Előbb a rubrikát kitöltőm Előbb felhajtom a kölcsönt Előbb a kályhákat begyújtom Előbb a dühöket kifújom Előbb az éhest megkínálom Előbb a csapot megcsinálom Előbb megváltom a világot Előbb eltartom a családot Előbb a zsákokat behordom Előbb a titkokat megoldom Előbb az egészet kibírom Aztán a verset is megírom NEVESSÜNK RECEPT Egy idősebb ember panasz­kodik, hogy újabban rendkí­vül feledékeny. E‘z nem vezet jóra, valami nagy baj lehet vele. Elmegy az orvoshoz, megvizsgáltatja magát. A vé­gén megkérdezi: — Van remény? — Persze. — Mit tetszik ajánlani ne­kem, hogy ne legyek ilyen fe­ledékeny? — Egy noteszt. UJ BOROZÓ — Hogy tetszett az uj bo­rozó?? ‘ ... -— Be nem teszem a lábam oda töbet! — Miért nem? — A bor túl fiatal, a koes­­márosné pedig túl öreg! jószívűség — Hogy mondhatod azt, hogy a feleséged jószívű asz­­szony? Hiszen magam lát­tam, hogy seprűvel szokott verni! — Az igaz, de soha nem a nyelével! Szemüveget rendel a komputer A Californiai Egyetem (Berkeley) szemészeti klini­káján k o m p u terprogramot dolgoztak ki, amelynek segít­ségével mentesítik a szemor­vost a szemüvegrendeléstől. A beteg előtt lejátszanak egy hangszalagot különböző, a lá­tás élességére vonatkozó kér­désekkel. A beteg a kérdésre az “igen” vagy “nem” jelzé­sű billentyű lenyomásával vá­laszol. A válaszok alapján a komputer utasítására sorban megjelennek a szükséges látó­tesztek, és a beteg a felis­mert jeleket a komputernek jelenti. A gyűjtött adatok alapján a komputer egy ké­szüléket vezérel, amely a be­teg számára fölirja a szüksé­ges szemüveget.

Next

/
Oldalképek
Tartalom