Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-02-25 / 8. szám
Thursday, Feb. 25, 1971 MAGYAR HÍRADÓ 11. Oldd OLASZORSZÁGI LEVÉL: ROMULUS ÉS REMUS VÁROSA 1071-BIN A turisták általában a régmúltat hajszolják, az antikvitásokat keresik Olaszországban, én azonban újságíró vagyok, a jelenre vadászom, s az élet kulisszái mögé akarok betekinteni. Ami persze nem jelenti azt, hogy Rómától Velencéig nem gyönyörködtem végig tucatnyi múzeumot és két tucatnyi templomot, ahol az ember elmerenghet gyermeki naivság és képzeletet meglóditó klasszikus alkotások, giccs és magasrendü művészet természetes nászán. Sót, Nápolyt is láttam — mégsem szándékozom egyelőre meghalni. Igazán formában mégis a járda nélküli, sejtelmes sikátorokban vagy az előkelő Via Veneto revücsillogásu fényeinek prémiér plánjába n nyüzsgő emberek között éreztem magam. Még akkor is, ha az idő nem volt kegyes, ha néha meg is nyilottak az ég csatornái. Mennyire nem illik az eső Rómához! Öregiti — ahogy a napfény fiatalítja. Szerencsére Szilveszter éjszakáján kitisztult az ég — kezdetét veheti az isteni színjáték. Ódon piazzák egyszerre felforrósodnak, mondhatnám felforradalmasodnak, évezredes, varázsos vénségü romokon ifjonti vadsággal lázad, sistereg fel az élet. — előttem elevenedik meg robosztus fény- és hangerővel egy hol volt, hol nem volt mesevilág. Pontban éjfélkor aztán ei-GREAT FALLS A NIAGARA VETÉLYTÁRSA A NIAGARA, ez a hatalmas amerikai vízesés valóságos fogalommá vált; a világ több nyelvében hasonlatként is él. Kevesen tudják azonban, hogy az Egyesült Államok még egy ilyen különlegességgel büszkélkedhet: Great Fallsnál, alig tiz mérföldnyire a fővárostól, Washingtontól, a békés Potomac folyó hatalmas zugó vízeséssé szélesül, amely — amikor a vízhozam eléri a maximumot — több vizet szállit, mint a Niagara! Jóval azelőtt, bőgj' 1609- ben John Smith kapitány elérte a vízesést, az indiánok már rendszeresen találkoztak itt, hogy lebonyolítsák csereüzleteiket, és hogy szertartásokkal fejezzék ki tiszteletüket az “üvöltő Folyók” szelleme iránt. Az első európai telepesek a hatalmas zuhatagot a hajózás leküzdhetetlen akadályának tartották, a csatornaépítők pedig azon fáradoztak, hogy megkerülve azt, uj vízi utat nyissanak nyugat felé. George Washington gyakran meglátogatta a munkálatok színhelyét, és figyelte, hogyan építenek egy bonyolult csatorna- és zsiliprendszert, hogy a Virginia felőli oldalon megkerüljék a veszedelmes zuhatagot. A hajósok, akik az immár “tökéletesített” vizi utat az 1800-as'évek elején igénybe vették, nem könnyű dologra vállalkoztak. A gyors áramlás, a fenyegető zuhogok, örvények és zátonyok még a leggyakorlottab hajósokat is alaposan próbára tették. A vízállás elég magas Great Falls körüli sziklák fölött pedig csak akkor lehetett átsiklani, ha volt, és beborította őket. De még ha a hajó sikeresen megtette is az utat lefelé, a visszaútra igen kevesen vállalkoztak, A hajósok tutajszerü hajóikat többnyire szétbontották, eladták épületfának, és gyalog téi-tek haza. Ennek a csatornának, habár anyagilag nem bizonyult kifizetődőnek, mégis megvolt az a nevezetessége, hogy ez volt az első az amerikai nemzet életében (Egyesült Államokról akkor még a szó mai értelmében nem beszélhetünk), és egyengette az útját a Potomac marylandi oldalán épülő csatornáknak. A vasút versenye ellenére is 1828-tól egészen 1924-ig ló vontatta hajókon nagy teherszállítmányok haladtak végig a csatornán. Egyébként az első építők alkotta zsilipek romjai a virginiai partoldalon még ma is láthatók. A Great Falls-i zuhatag ma kedvelt kirándulóhely; 1969- ben mintégv ;800.000-en keresték fel. A kirándulók zöme természetesen a nyári hónapokban tekinti meg a szép látványt: a csúcspontot jelentő nyári hónapokban 104 ezer látogató' sétált a zuhogok és a sziklák menti zöld erdőkben. “A Dél Niagarája”, ahogyan egy 1913-ból való vasúti menetrend nevezi ezt a helyet, valóban ritka látványosság. “Normális” vízállás estén évente 26 ezerbillió liter viz halad át a vízesésen. szabadul a pokol — valami amit gondolatban és érzésben csak front, offenziva, ostrom, utcai harc fogalmakkal tudok társítani. Ekkor már a viszonylag csendesebb Piazza Mazzinin, vendéglátóim hatodik emeleti lakásán, kezemben pezsgőspohárral biztonságos fedezékből szemlélem a lázban égő utcát. Aztán kiállunk a széles erkélyre, még mindig van bámészkodni való. A szomszédos tetőteraszon szakállas, cvikkeres ifjú egyetemi tanár rohangál fel-alá két apró lánykájával, kamaszfiával, feleségével és szülőkkel egyetemben, mindnyájuk kezében óriás szikrákat okádó' csóva, valamiféle ismeretlen tűzszerszám, ajkukon pedig üdvrivalgás, újévi jckivánás. Igazán gyermekien, természetesen kedvesek. Az óév búcsúztatása és az uj fogadása ezúttal kedvezően .zárult Rómában: mindössze 167 sebesülés történt, haláleset egy sem. Ritka szerencse! Mint annyi más külföldi utamon, most is határozottan észleltem, hogy egy idegen ország tükrében élesebb kontúrokkal bomlik ki a magunké is. Az egybevetés lépten-nyomon kínálkozik — de az óvatosság nagyon elkel, mert a gépies összehasonlítás mindenképp tévútra vezet. Egy bizonyos: a különbségek nem fejezhetők ki nyakkendő-valutában, vagy akár kirakatok bóditó választékában sem. De arra, hogy mi jobb náluk, mi rosszabb nálunk — és természetesen fordítva is — a továbbiakban érdemes lesz néhány szót vesztegetni. Világos, hogy a legelső benyomást az utca adja — ha gyalog jársz! Milyen a római utca képe? Midi és maxi kabátok tarkasága — a mini fehér holló. (Érdékes, hogy a táskarádió is!) Közhely, hogy az olasz nők szépek, Ovális arcuk testetlen, legfeljebb a szem körül festett, s arai még meglepőbb: 'sok közöttük a természetes szőke hajú. Kedvelt a fekete, puha bőrből készült, combra felfutó csizma. A férfinépség jóval vegyesebb képet nyújt. Azt kell azonban mondanom, hogy az utca képének legfőbb meghatározója nem az emberek, hanem az autók zsúfoltsága. Az autók lassan elszívják a gyalogosok elől nemcsak a levegőt, hanem a centimétereket is: keresztbekasul, gyalogjárdán, utcasarkon, a leglehetetlenebb helyeken parkolnak, és úgy HÁROM ÉLETKOR Mindannyiunknak három élete van. Van naptári életkorunk, biológiai korunk, amely testünk fizikai állapotának felel meg, végül lélektani korunk. Az utóbbit akkor határozhatjuk meg, ha válaszolunk a kérdésre: milyen korúnak mutat bennünket aktivitásunk és milyen idősnek érezzük magunkat. A modern orvostudomány nagy jelentőséget tulajdonit a stressz-hatásoknak, azaz az emberi szervezetet érő különíéle megterheléseknek, s az általuk kiváltott közös védekezésnek. Kiderült példáui, hogy a stressz-hatásoktól viszonylag elszigetelt apácáknál sokkal ritkább a szívbetegség, az emésztőszervek megbetegedése és a rák, mint más kortársaiknál. 60 éves koron felül is aktivan dolgoznak, tevékenykednek. Minden bőrgyógyász tudja, hogy az emberi bőrnek azok a részei, amelyeket erős napsütés ér, sokkal gyorsabban öregszenek, mint a ruha alá rejtett bőrfelületek. Az állandóan megvilágított bőr kiszárad, ' elfonnyad, megráneosodik. Hasonló a hőmérséklet hatása is. Az Egyesült Államokban például a különféle éghajlati övezetek vizsgálata alapján megállapították, hogy a nedves és forró éghajlatú Dél-Karolina államban az átlagéletkor 66,4 év, mig Nebraskában 71.9 év. A hallás fokozatos elvesztése éppúgy lehet a szervezet fizikai öregedésének következménye, mint betegségeké. A szudáni Mabaan törzs például arról hires, hogy tagjai igen sokáig megőrzik jó hallásukat. Ennek fö tényezője, hogy a törzs lármától mentes nyugodt életmódot folytat, és tagjai szinte suttogva beszélnek egymással. Nem csoda, hogy tovább megőrzik hallásukat, mint a lármában élő városi ember. Mit tehetünk az öregedés ellen, hogyan késleltethetjük? Egyet bizonyára tehetünk: ne együnk túl sokat. Megfigyelték például, hogy a jól nem lakatott patkányok legalább kétszer annyi ideig élnek, mint tultáplált rokonaik. A beültetett rák sem fejlődik tovább szervezetükben. A sportolás vagy a fizikai munka a szellemi dolgozók számára szintén az öregedést késleltető tényező. A házi munka is hasznos lehet, A háztartásban sokat tevékenykedő nőknél például csak jóval a klimax után jelentkezik nagyobb mértékű érelmeszesedés. De a legfontosabb tényező talán mégis saját lélektani beállítottságunk. A nyugodt, derűs természetű emberek nem érzik az évek súlyát. Áz ideges, önkinzó természetűek számára viszont még a fiatalság is terhet jelenthet. tűnik, semmiféle szabályt nem ismernek. Csak egyet: a gyalogos tiszteletét. A szédítő forgalom ellenére a gyalogos biztonságosan kelhet át a túloldalra. Rómának elsőszámú gondja, hogy a közlekedés eljutott a. lehetetlenülés határához. Róma girbe-gurba utcáit a középkori városépítők lovaskócsi-forgalomra méretezték,, gépköcsiátbocsátó képességük minimális. Maholnap a gyalogosok valóban kiszorulnak az utcákról. Mindezek ellenére a városban aránylag kevés a baleset, a halálos gázolást szenzációként írják meg a lapok. Most uj közlekedési rendelettel próbálkoznak, vajmi kevés sikerrel. Végül szeretnénk felhívni a figyelmet az olasz kereskedelemnek egy igen figyelemreméltó vonására: olcsón is kaphatók divatos árucikkek, Nem kevés dolgot láttam, amit az olaszok jobban csinálnak, mint mi, de nem kevés a száma annak sem, ami nálunk jobb. Bertalan Imre CALIFORNIA! KRÓNIKA MEHIVÓ! A Dél-Californiai Amerikái Magyar Club szeretettel hívja Los Angeles és környéke, valamint Riverside, San Bernardino völgyek és környéke magyarságát, azoknak Amerikai és más barátait. Március 7-én vasárnap déli 12 órai kezdettel tartandó, ebéddel egybekötött táncmulatságára a Magyar Club házban, 992 W. San Bernardino Ave. Blomington, Calif. Ebéd ára, kávéval és süteménnyel; $1.75. Belépőjegy ára: 1.25. Kitűnő magyaros ételek és italok lesznek felszolgálva. Zenét a közkedvelt Lakatos zenekara szolgáltatja. A szép kertes Magyar Házban a kugli pálya is nyitva van. Terjessze lapunkat
