Magyar Gambrinus, 1906-1907 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1907-01-20 / 3. szám
MAGYAR GAMBRINUS 3 melőknek és sörkereskedőknek arra, hogy ütött immár a tizenkettedik óra, hogy vitális érdekeik hathatós megvédelmezésére sorompóba lépjenek. Nincs idő a késedelmezésre, minden perez hiába való elpazarlása beláthatatlan veszedelmeket rejthet magában. A sörtermelők és sörkereskedők országos nagygyűlését azonnal elő kell készíteni s azt mielőbb meg kell tartanunk, hogy hangot adjunk a mi sérelmeinknek is, mely teljesen azonos a bortermelők s borkereskedők sérelmeivel s arrai kell törekednünk minden erőnkkel, hogy a mi feliratunk is egyidőben juthasson a bortermelők feliratával a kormány kezeihez s egy időben kerülhessen a törvényhozásban tárgyalás alá. Érvényesíteni kell minden befolyást, meg kell mozdítanunk mindent, hogy a mi nagygyűlésünk is épen oly impozáns lefolyású leg yen s az azon hozott határozati javaslatok erkölcsi súlyát növeljük azzal, hogy ne legyen oly sörtermő vidék, mely e nagygyűlésen ne képviseltetné magát. Hívjuk meg arra a magas kormány képviselőjét, a kereskedelmi s iparkamarákat s kérjük tel a sörtermelő vidékek országgyűlési képviselőit is, hogy felszólalásaikkal támogassák jogos, méltányos, de az ország érdekében is levő törekvéseinket. A tizenkettedik óra ütött. A tervezgetésnek mi értelme sincs többé, cselekednünk kell. 1907. január 20. Jég-osztás. Általánosan ismert dolog, hogy téli időszakban a sörkereskedelem szünetel, s mindén sörkereskedő igyekszik jégvermét nagy anyagi áldozatok árán is jéggel megtölteni, egyrészt, mert ez egyik legfontosabb tényezője a sörkereskedelemnek, másrészt meg azért, mert általános szokássá vált, hogy a sörkereskedő vevőit, a detail-elárusitókat a nyári évadban - állítólag saját jól felfogott üzleti érdekében - jéggel láthassa el. Most, a téli szezon derekán, midőn a jégbeszerzési manipulációk javában folynak, aktuálissá vált ezen kérdéssel bővebben is foglalkoznunk, annál is inkább, mivel ezen utóbb említett tényező is egyik nyavalyája a sörkereskedelemnek. A sörnek egyik legfőbb kelléke a jég. És pedid két oknál fogva: 1. mert a sör, mint egy igen kényes kereskedelmi cikk chemiai összeállításánál fogva újabb erjedésnek indul, megposhad és teljesen élvezhetlenné válik különösen a meleg nyári hónapokban, ha nincs kellő hideg helyre leraktározva. 2. Mert a legjobb minőségű sör is csak kellően lehűtött állapotban válik élvezhetővé. Eszerint nagyon természetes és feltétlenül szükséges, hogy minden egyes sörkereskedő, ha még oly nagy áldozatok árán is, lássa el magát megfelelő mennyiségű jéggel azért, hogy sörkészletét előírás szerinti hideg helyre leraktározhassa; ebből azonban még korántsem következik az, hogy egy sörkereskedő köteles legyen vevőit minden rekompenzáció nélkül az egész nyári évadban napról napra jéggel ellátni azért, hogy az illető detail-elárusitó képes legyen kellően lehűtött, tehát élvezhető sört árulni. Igaz ugyan, hogy a sörkereskedőnek saját érdekei is megkívánják, hogy vevőit jéggel lássa el, mert ezáltal söre élvezhető éppen említett oknál fogva, de viszont kétségbe- vonhatlanul igaz az is, hogy élvezhető sörnek áruba való bocsátása nemcsak a sörkereskedőnek, de a gyárosnak épúgy, mint a detail-elárusitónak is érdeke. Önként felmerül tehát a kérdés, hogy miért legyen hát az elárusítók jéggel való ellátása épen csak a kereskedőnek kötelességévé téve, miért viselje ezen áldozatokat, sőt igen gyakran nagyon is érezhető és fenyegető anyagi áldozatokat épen csak a kereskedő, holott a gyáros, kereskedő és a detail-elárusitó érdeke is egyaránt az, hogy kellemes és minél élvezhetőbb sört bocsát- sanak az ivó közönség rendelkezésére és a kereskedőnek tulajdonképpen csak a közvetítői szerep jut a gyáros és a detail-elárusitó között. Erre csak az lehet á válasz, hogy ez azért van igy, mert a konkurrenczia ezt igy kezdte szokásba hozni, és ma már sajnos olyan erős gyökereket vert, hogy kiirtani úgyszólván lehetetlenség. Ez a súlyos teher tehát a közvetítő, illetve a kereskedő vállaira nehezedett és mindez a gyáros és detail-elárusitó meglehetős nagy nyereségével szemben azért a csekély, azért a közvetítésért jutott elenyésző csekély haszonért. Tegyük e kérdést bármennyire is megfontolás tárgyáva, mégsem fogunk jogezimet találni arra, hogy épen csak a sörkereskedő legyen köteles a sörfogyasztás érdekében ilyen messzemenő áldozatokat hozni azért, hogy a detail-elárusitó ezáltal szép hasznot, a gyáros pedig hasznot és jó hírnevet szerezzen magának. Hiszen legyen haszonról vagy legyen bár veszteségről szó, mindkét esetben és mindenesetre nagyobb hányadban érinti ez a sörgyáros és detail-elárusitót, mint a sörkereskedőt. És ha ezek után mégis azt tapasztaljuk, hogy országszerte mégis általánossá vált az, hogy a sörkereskedők fedezik a kicsinybeni elárusítók jégszükségleteit és pedig teljesen ingyen, úgy ezt is csak annak tulajdoníthatjuk, hogy szakmánknál
