Magyar Gambrinus, 1906-1907 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1907-01-20 / 3. szám
4 általános fejetlenség uralkodik és hogy legfőbb ideje volna egyesült erővel, kitartással és vasakarattal ezen fejetlenségeket leküzdeni. Legfőbb ideje pedig azért volna, mert ha nem vetünk gátat ilyen féktelen fejleményeknek és nem akadályozzuk azokat meg, hova tovább oda jutunk, — sőt talán már is ottan tartunk - hogy sörüzlettel prosperálni lehetetlenség. De tovább megyünk és ha szaktársaink bármelyike megfordul az ország külömböző vidékein és ha figyelemmel kiséri a sörkereskedelem egyes mozzanatait, igen könnyen arra a tapasztalatra fog jutni, hogy egyes vidékeken, ismeretlen okok következtében, meghonosodott az a szokás, hogy sörkereskedők vevőiket nemcsak jéggel, de számtalan esetben jégszekrényekkel is ellátják, mert hiszen ezt a konkurrenczia igy követeli és ezzel természetesen a sörgyárosnak nem ártanak, annál kevésbbé a kiselárusitónak, saját maguknak pedig talán óriási anyagi előnyt és hasznot biztosítanak. Mi következhetik még ezután? kérdezhetnék az igen t. olvasók. Semmi egyéb, minthogy nemsokára meg fog valósulni azon közmondás, hogy t. i. a sörkereskedő minden egyes detail-elárusitónak még egy aranyórát lánczczal fog adni ingyen, mert hiszen ezt a konkurrencia igy követeli. Jól tudjuk, hogy t. olvasóink ezek után igazunkat be fogják ugyan látni és mégis napirendre fognak térni ez ügy felett, mondván, hogy bele kell törődni a megváltozhatatlanba, hiszen ezen a bajon segíteni úgysem lehet, de különösen nem lehet egyszerű moralizálással, mint ahogy azt mi e cikkben tesszük. Erős meggyőződésünk azonban, hogy a dolog nem egészen igy van. Igaz ugyan, bogy — mint már említettük — ez a jégosztás ma már annyira meghonosodott, oly erős gyökereket vert, hogy azt egyszerűen beszüntetni nem lehet, de mégis keresnünk kell a módot, amelylyel ezen segíteni lehetne. Az is igaz, hogy mi egyelőre egyebet nem tehetünk, mint moralizálni és hogy szaktársainkat minden egyes esetben figyelmeztessük eljárásuk helytelen voltára, de meg vagyunk viszont győződve, hogy soraink, melyek a tiszta igazságot és szaktársaink iránt viseltetett jóakaratunkat hirdetik, bírni fognak azzal az erkölcsi sulylyal, amely képes lesz olvasóinkban azon jobb érzést támasztani, hogy egyesítsük erőinket közös bajaink leküzdése érdekében. Visszatérve a dolog lényegére, mi úgy vélekedünk, hogy mint a sörtermelő és sörelárusitó közötti közvetítők eszközöljük ugyan a jégosztást ezután is, mert végre is az a sörfogyasztás érdekében történik, de tegyük ezt azon kikötéssel, bogy a jégbeszerzési kiadásokhoz, úgy a sörtermelők, mint a sörelárusitók megállapítandó hányaddal hozzájáruljanak. Nézetünk szerint czélszerü volna 1907. január 20. bevezetni literenként egy fillér jégáltalányt, melyet felerészben a sörgyáros, felerészben pedig a detail-elárusitó volna köteles a kereskedőnek fizetni. Eszmecsere. Tekintetes Szerkesztőség! Örömmel látom b. lapjukban miként igyekeznek szakmánk bajainak kutforrásait kutatni és azoknak orvoslását előkészíteni. Vajha sikerülne az összes sörk,ereskedőket táborukban egyesíteni és igy megerősbödve törekvéseinket érvényre juttatni. Mint b. lapjuk egyik hű olvasója, bátorkodom fölkérni, méltóztassanak az „Eszmecsere“rovatban megjelent első kérdésnek megforditottját is föltenni: Helyes-e, hogy egy sörfőzde egy városban vagy kerületben több kereskedő által képviseltesse out gát? Dés. 5. S. * Szívesen adtunk helyet ezen speciális kérdésnek, mert noha szakmánknak összes betegségeit véltük ismerni, a feltett kérdés meggyőzött bennünket arról, hogy léteznek még homályba burkolt, de szakmánkat nagyon is veszélyeztető bajok. Ám hadd lássuk szaktársaink vélekedéseit. A szerkesztőség. Rmerikai apróságok.- Utánnyomás a forrás megjelölése nélkül tilos. (A „Magyar Oambrinus“ saját levelezőjétől.) New-York 1907. január 3. Az amerikai sörkereskedők már régóta panaszkodnak, hogy a fogyasztó közönség közönyössége folytán igen sok üvegük szokott volt elveszni. Az évenként igy elvesztett üvegek értéke egész kis vagyont tett némelykor ki. Nagyon természetes tehát, hogy valamiképen ennek véget szerettek volna vetni. Mostanában az amerikai söriparnak lapjaiban, melyek mellesleg mondva, igen hatalmasan vannak kifejlődve, mozgalom indult meg, hogy az üvegek használatáért a sörkereskedők az üveg feleértékét számítsák be, mely összeg azután az üvegek visszaszállításánál visszaadandó. Nagyon valószínű, hogy ez az okos terv minél hamarabb egyöntetűen el lesz fogadva. * Az 1900-iki census szerint Amerikában abban az évben 7.877,308 üveg lett gyártva, melyből 1.351,118 volt a sörösüvegek száma. Ez a kis adat élénk képét nyújtja az amerikai söripar fejlettségének. * A Panama csatornánál tudvalevőleg most igen élénk élet uralkodik. Roosevelt elnök igen erélyes kézzel nekilátott, hogy a csatornát, melyet az ő administrácziója alatt MAGYAR GAMBRINUS
