Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-03-02 / 1. szám
TÉLI ESTÉK 7 Mi újság1 ? Lesben. Irta: BÁLLÁ MIKLÓS. Kipusztult a sok nyúl a füzes irtásból, Vadkacsa se röppen a közeli sásból, Egy-két veréb csipog köröttem a réten, Néhány varjú suhan keresztül a légen. Csillogó hólepel borítja a főidet, Nem látni a fákon egy levélnyi zöldet. Csend az egész rónán, egy lövés se hallszik, Vastag kérge alatt a Tisza is alszik ... Valami mondhatlan szomorúság száll meg! Repülő képzelmem a Dunánál áll meg... Paloták a partján, nagy kőhidak rajta, Bűn, gyönyör, csillogás, ezerféle fajta!... Édes kicsi falum, drága pusztaságom! Te voltál a dajkám, te vagy a világom! Mit nekem a város, millió csábjával. Mit nekem a Duna, kövezett partjával! Csobogj a fülembe szőke Tisza habja, Szólj te is, ringass el, kis falum harangja! Itt érjen az örök; a megváltó álom, S a Duna felé még a lelkem se szálljon ! — Politikai hírek. Zichy János vallás és közokt. miniszter beadta lemondását és a király el is fogadta lemondását. - A képviselő-ház egy hónapi szünet után ismét összeült. Ez az ülésszak öt-hat hetes lesz, illetőleg addig tart, mig a választójogi törvényt és a házszabály- revíziót el nem intézi. — A politikai világban majd a fúzió, valamelyes egyesülés godolata, majd a kormány megbuktatásának reménye kóvályog. — Széchenyi Sándor gróf halála. A magyar szövetkezeti mozgalomnak gyásza van. Széchenyi Sándor gróf titkos tanácsos, aki sok éven át volt az Országos Központi Hitelszövetkezet elnöke s ezen díszes állásáról csak a múlt évben mondott le, a napokban elhunyt. — Népies mintagazdaságok. A földmive- lésügyi miniszter az ország minden vármegyéjében segiti a népies mintagazdaságokat. Ezeknek üzemterveit maga a minisztérium állapítja meg. Újabban Barsmegye Nagykos- máj községének határában Salaváry János birtokának népies mintagazdasággá alakítását engedélyezte a miniszter. Mára- marosmegyében Reviczky Gyula iszka községi birtoka alakult át népies mintagazdasággá. — Keresztény magyar népünk gazdasági romlása. Ilyen címen nagyobb szociálpolitikai tanulmány hagyta el a sajtót a napokban, mely hivatalos adatokra támaszkodva megyéröl-megyére kimutatja, mily fokozatosan vészit tért a keresztény nagy-, közép- és kisbir- tok hazánkban. A mtt szerzője Miklóssy István, aki erősen hangsúlyozza, miszerint könyve nem a zsidóság ellen irányul általában, hanem azt pusztán a zsidók aránytalan mérvű gazdasági térfoglalására való figyelmeztetésül irta meg. Kimutatja, hogy az ország mivelés alatt álló területének, mely összesen 37 millió hold, azon részéből, mely 100 holdnál nagyobb birtokokból áll — ez pedig 175 millió hold — majd egyharmadrész, azaz 5 millió hold a zsidóság kezében van részint mint bérlet, részint mint tulajdon. Százalékokban kifejezve : mig a zsidóság az ország lakosainak mindössze csak 4'9 °/0-át teszi ki, a közép- és nagybirtokoknak 27'5 °/o-át élvezi. Legérdekesebb, hogy a zsidó bérletek nagy számban vannak elterjedve a katholikus főpapok és káptalanok birtokain. — A méhészet fejlesztése. A földmivelésügyi miniszter a méhészet fejlesztése érdekében uj kerületi beosztást léptetett életbe. Az uj beosztás szerint az ország tizenhat méhészeti kerületre oszlik. Minden kerületnek másmás méhészeti szaktanítója van. A kerületek székhelye Kalocsa, Szeged, Kaposvár, Pápa, Pozsony, Stubnyafürdő, Igló, Eger, Sárospatak, Nagyvárad, Szatmárnémeti, Kolozsvár, Sepsiszentgyőrgy, Nagyszeben, Gyulafehérvár, Temesvár. A szaktanitók ugyanabban a sorrendben Deák Imre, Tóth János, Körmendy József, Pataky Béla, Valló János, Jancso- vics Endre, Pokemács Mihály, Kiszely Ede, Rózsa János, Forgách Lajos, Nagy Géza, Dónáth Aladár, Nemes Győző, Hrankay Béla, Valló Zoltán és Nagy János. — Lelketlen bérlő. Székesfehérvárról Írják: A székesfehérvári rendőrség érdekes ügyben kapott átiratot a miskolci rendőrségtől, a mely súlyos váddal illet egy fehérmegyei nagybérlőt. Az átirat elmondja, hogy a miskolci rendőrségen megjelent 50 éhező és didergő rutén munkás, kik sírva panaszolták el, hogy Felsőszentiván pusztáról jönnek, de nem tudnak tovább utazni, mert csak Miskolczig szól a vasúti jegyük. Felsőszentivánon Weiner Jakab bérlőnél répamunkát és más mezei munkásatokat végeztek. Munkájuk befejezése után elutazásuk előtt a bérlő mindenféle címen levonta járandóságuk nagy részét. A tudatlan rutének előbb csaknem megverték a bérlőt, de panaszra semmiféle hatósághoz nem mentek. Örültek, hogy a sok viszontagság után végre hazamehetnek, de ekkor a bérlő a szerződés ellenére, csak Miskolczig váltotta meg jegyeiket. A munkások most betevő falat nélkül dideregnek a miskolczi rendőrségen és ezért az átirat arra kéri a székesfehérvári rendőrséget, hogy inditson eljárást a bérlő ellen. A rendőrség az ügyet a főszolgabirósághoz tette át. — Hajsza egy kivándorlási ügynök után. Szikszóról Írják: Gsibád abaujmegyei községben megjelent egy uriasan öltözött kivándorlási ügynök és a falu népe körében a kivándorlásnak csinált üzletet. A község jegyzője értesült az idegen bujtogató munkájáról és azonnal telefonon hivatta a csendőrséget a legközelebbi állomásról. Az idegen neszét vette a dolognak és futva igyekezett menekülni. A falu bírája és többen utána futottak és négy kilométer távolságig üldözték a gyanús idegent, de nem tudták elfogni. Végre a Hernád folyó felé kergették, azzal a szándékkal, hogy a folyó partján könnyebben elfoghatják, ez azonban nem sikerült, mert az idegen a folyóba vetette magát és átúszott a túlsó partra. Egyes elejtett irataiból megállapították, hogy orosz származású ember és a görögkatholikus lakosságot kivándorlásra akarta csábítani. A nyomozást még folytatják. — A rablógyilkos szabólegényt, ki pár nappal karácsony előtt néhány koronáért vadállati kegyetlenséggel ölte meg Szatmáron Főrizs Antal szabóinast — a múlt héten életfogytiglan tartó feggházra Ítélte az esküdtszék. — Földcsuszamlás. Sátoraljaújhelyről írják ; Golemann Lipót bodrogkereszturi bányájában földcsuszamlás történt, mely maga alá temette Zachuski István bányamunkást és megölte. — Füvei etette a mostohagyermekét. Marosvásárhelyről Írják : Asztalos Miklós gazdálkodó borzasztó kegyetlenül bánt mostohagyermekévei. Éheztette, kínozta és igen sokszor úgy megverte, hogy elalélt. E mellett a gyermeket az istállóban, a jászolban tartotta és füvei etette a kegyetlen mostoha apa, a kinek embertelenségéről az egyik itteni lap rántotta le a leplet. Asztalos Miklós beperelte a cikk szerzőjét, Oroszlány Gábor szerkesztőt, a kit a minap vont felelősségre a törvényszék. A kihallgatott tanuk igazolták a cikk állításait és botrányos részleteket mondottak el a bíróság előtt, mire a szerkesztőt felmentették. — Beszélő csecsemő. A milánói orvosok csodájára járnak egy leányka-csecsemőnek, aki negyvennapos korában beszélni kezdett. Anyját, apját hivni tudta és néhány tárgyat is meg birt nevezni. Franzini Elvirának hívják a kis csodaleánykát, aki egy iseoi munkásnak gyermeke. A munkás családjában egyébként — mint több nagy olasz- országi lap Írja — ez a különös jelenség nem is feltűnő már, mert összes gyermekei legkésőbb hat hónapos korukban beszélni tudtak. A kis Elvira arcképét az összes olasz képeslapok is megszerezték és ő most a legnépszerűbb csecsemő egész Olaszországban.
