Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-05-18 / 12. szám
8 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Olvasókör. Török-világ Magyarországon, Irta: Bodnár Gáspár. * A Hunyadiak üldözése. A Hunyadi-fiuk tehát most már megnyugodva kisérték Temesvárról Budára a királyt. A királyi udvarban pedig újra megkezdődtek a cselszövések. Garai László és Ujlaki Miklós, a Hunyadiaknak halálos ellenségei, újra elhitették a királyival, hogy a Hunyadiak az ő ellenségei, akik őt akár meg is ölik. A gyenge lelkű király hitt nekik és beleegyezett, hogy Hunyadi János fiait: Lászlót és Mátyást láb alól eltegyék Egy szép napon, mikor Buda várában tornaünnepélyre készültek, a két Hunyadi gyanútlanul tért a királyi palotába. Adott jelre elfogták őket és bezárták. Ugyanakkor elfogták a Hunyadi-ház barátait is. A következő nap összegyűlt az udvari emberekből álló törvényszék. Az ártatlan Hunyadi Lászlót kihozták a börtönből. A délceg ifjú úgy lépett hóhérai közt, mint aki a csatába indul. Szálas termetét bíbor magyar öltöny fedte, kezei meg voltak kötve, de nemes fejét büszkén emelé fel. A vérpad Szent-György-terén volt felállítva. Mielőtt odalépett, beszélt. Beszéde rövid: — Keserűség nélkül válók meg e világtól; pedig ártatlanul veszem a gonosztevők büntetését! Megbocsátok ellenségeimnek! Háromszor csapott a Hóhér a fejéhez; S László vitéz még él; Él s halljátok, beszél, Ekép szól a néphez: »Én ártatlan vagyok ; Ha volna is vétkem, Bűnhődtem már érte! S törvény értelmébe’ Szabad már személyem!« S föláll László vitéz. De megbotlik lába, S estében negyedszer Sújt hozzá a mester És fejét levágja. Igv halt meg a hős Hunyadi János fia # * # Leírhatatlan fájdalommal fogadta Temesváron a hirt a boldogtalan anya. Felháborodtak a Hunyadiak barátai és felzudult az egész köznemesség. A király megijedt, nem érezte jól magát Budán; csakhamar Bécsbe tette át udvarát, ahová magával vitte a fogoly Hunyadi Mátyást is. Bécsből László király Csehországba ment, hogy ott bevárja menyasszonyát, — a francia hercegkisasszonyt, aki szintén útban volt Prága felé. De az Isten máskép határozott. November 21-én este a király nem jól érezte magát; de semmi nagyobb bajról nem panaszkodott. De azon éjszaka a viruló tizenhat éves ifjút iszonyú gyomorfájdalom lepte meg úgy, hogy harmadnapra nagy szenvedések közt — meghalt. Az volt a hir, hogy megmérgezték. A magyar nemzet megemlékezett ekkor a király esküjéről. Isten büntetése ez! mondották. Hiszen egy évvel ezelőtt, éppen november 23-án, esküdött meg a király, hogy a Hunyadi fiukon bosszút nem áll. Szkutari és Tenta királyné. Amikor a rómaiak az első puni háborúban megtörték a kárthágóiak uralmát az északi Középtengeren, — első föladatuk az volt, hogy beleavatkoztak az adriai tenger partvidékének viszonyaiba is. Skodra uralkodói (a mai politika előterében álló Szkutari uralkodói, mert Szkutarinak régen Skodra volt a neve) már régibb időktől kezdve egyesültek az illyr népekkel, a mai dalmátokkal, montenegróiakkal és az északi albánokkal, nagyszabású közös kalózkodásra, rabló hadjáratra. Felgyújtották és kirabolták a görög partokat anélkül, hogy az egymás között folyton egyenetlenkedő és épen ezért tehetetlen áldozatok erélyes ellentállásra képesek lettek volna. Szerencsétlenségére azonban Skodra (jelenleg Szkutari) egyik királyának, Agronnak eszébe jutott, hogy a római hajókat is megtámadja. Miután azonban időközben Agron király meghalt, a római szenátus kiküldte követeit, akik erélyesen tárgyaltak Agron özvegyével: Tentával és követelték, hogy szüntesse be azonnal a garázdálkodást. Tenta a követek üzenetét türelmetlenül és a lekicsinylés jeleivel hallgatta végig, azután kijelentette, hogy a kalózkodás az illyrek régi joga, amelyet megakadályozni nem tud, de nem is akar. Az egyik követ, akit a királyné kihívó felelete vérig sértett és ingerelt, nem éppen udvarias módon kijelentette, hogy akkor a rómaiak kénytelenek lesznek jogaikat más módon érvényesíteni. Ennek következményéül a ravasz királyné orv- támadással legyilkoltatta a követet, aki olyan vakmerő volt nézeteivel szembeszállani. Nemsokára ezután 200 római hajó jelent meg a vizeken, akkora sereggel, hogy rövid idő alatt véget vetettek a rablóhadjáratnak. A mostani Alesszió (akkori Lisszosz) déli részén többet nem mutatkozott illyr hajó. Ezt a gyors és erélyes eljárást a hálás görögök azzal viszonozták a rómaiaknak, hogy azontúl nem ellenségeskedtek velük, hanem barátságos, jó viszonyban éltek a rómaiakkal. A szerkesztő telefonja. Többeknek. Igazuk van. A magyar gazda, a magyar gazdasági munkás nem olvas a nagy mezei munka idején. Ezt a jelenséget vette lapunk figyelembe, mikor jalius és augusztus havában szünetel tart. A mi lapunk évek óta e két hónapban nem jelenik meg, de aztán annál gazdagabb, bővebb tartalmat ad a következő időszakban. Ha azonban az események, a körülmények úgy kívánnák, lapunk egyes száma felkeresi a mi olvasóinkat ez időszakban is. — Tanító. A vizsgálatok nem arra valók, hogy ott a gyermekekkel brillérozzunk. Hanem arra, hogy lelkiismeres munkánkkal igazán beszámoljunk. Azért azok a kis vizsgálatok csak a szemfényvesztés előmunkálatai. Ismétlő puskák, mikkel a nagy vizsgálatokon dísz lövéseket teszünk. Kár is azzal gyötörni már tavasztól a gyermekeket. — E—t. Nem kell rá bélyeg. A szegénységi bizonyítvány mentesiti. Postán nincs kegyelem, a legszegényebb ember is bélyegköteles Bélyegtelenül lehet küldeni, de az a veszély fenyegeti, hogy hogy címzett nem fogadja el. — Tartalékos osaládja. Legyenek még egy kis türelemmel. A tartalékosokat és a rendkívüli szolgálatra behivottakat már is kezdik hazabocsátani. Bizonyos tempóban, amint a béke gyökeret fog. Tehát esetleg holnap meglepheti családját, gyermekeit az a boldog apa, aki halálsejtelemmel indult a rettenetes bizonytalanságba ; hat hónapon át kemény próbát állott s most az életöröm szárnyain repül haza. — Selmeczbanya. Üdvözlet. Régen nem jött onnan a távolból hir. Udv! MORVÁI jtaOS KÖNYVNYOMDÁJA, SZATMÁRÖN.
