Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-05-11 / 11. szám
MAGYAR FÖLDMIVELO 5 Gazdák világfa. A vetés. A földmivelésügyi minisztérium most tette közzé jelentését a vetés és mezőgazdaság állapotáról április 28-án. Az áprilisi fagy után kiadott rendkívüli jelentés óta ez az első hivatalos beszámoló, a melyből megtudja a gazda és kereskedő, hogy hagyott-e nyomot és milyent a múlt hónapi téli idő. Örömmel állapítható meg. hogy a vetésben alig van baj, legalább is nincs olyan, a mely nem volna helyrehozható. A búza, és ez a fődolog, nem sínylette meg a fagyot és a nagy hót, sőt a hó még gondoskodott arról, hogy a szomjas föld nedvességet kapjon. Az igaz, hogy az azóta elkövetkezett meleg időjárás ismét kiszárította a talajt, a mely újból esőt szomjazik. A korán vetett és ennélfogva kifagyott kukoricát újból vetették. így, ha ezután már nem jön közbe valami veszedelem, elég jó termésre számíthatunk, hisz még a gyümölcsben sem esett olyan nagy kár, mint a milyentől féltünk. A mesterséges takarmány is kiheverte a fagyot, üde és gyarapszik; a legelő pedig máris elegendő táplálékot nyújt a jószágnak. Miképpen kezeljük a fiatal fákat ? Rendkívül fontos a fák metszése és tisztitása. Az újonnan elültetett fákon a gyümölcstermőszemeket és virágokat le kell törni, hogy a fanevelésre használtassák fel a fa minden ereje és nedve. A koronát szépen kell idomítani. Vigyázni kell arra, hogy minden moha, elfagyott és elszáradt ág eltávolittassék. A moha azért káros, mert a kérget elzárja a levegőtől és sok kártékony rovarnak nyújt jó búvóhelyet. Fiatal fákon azonban inkább található, melyet szintén el kell távolítani és azután a fát meszes vízzel lemosni. A pajzstetü rendkívül gyakori az ágakon, mig a levéltetű a leveleken. Ezek ellen nikotinoldat rendkívül hatásos. * A cserebogárirtás. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület ülésén Jablonovszky József, a rovartani állomás igazgatója a cserebogár irtásáról értekezett. Ismertette a cserebogár fejlődését és rámutatott azokra az okokra, e melyek rendkívül káros bogár szaporodását az ország hegyes és laza talajú vidékein lehetővé teszik, hosszasabban foglalkozván a cserebogárnak és pajorjának kártételével, áttért a védekező eljárás ismertetésére s kimutatta, hogy egyedül a bogár szedése az, amely a sikert biztosítja. Szól a sopronvármegyei, a sárosi, a nagyszebeni és székelyudvarhelyi munkáról, de különösen nagy elismeréssel emlékszik meg az abaujtornavármegyei- ről, ahol 1911-ben 91,000 korona költséggel 776,000 kiló, vagyis 77 vasúti kocsira való cserebogarat szedtek össze. Fényes eredményt értek el ezzel az eljárással Dániában is, hol 1887-ben kezdődött a szedéssel való védekezés és napjainkban annyira haladt, hogy kártevő cserebogár Dániában már nincs. Mig 1887-ben hét és fél millió dán font cserebogarat szedtek össze Dániában, az utolsó szedéskor, 1903-ban már csak 800,000 fontot sikerült összegyűjteni s ezzel elérték, hogy lóherésük a pajor pusztításától feltétlenül meg van mentve. A legnagyobb áldozat is meghozza gyümölcsét, kívánatos volna, hogy Abaujvármegye és Dánia példáját a többi vármegye is kövesse. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület a cserebogárirtás országszerte való kötelező elrendelése érdekében feliratot küldött a földmivelésügyi miniszterhez. Dániában törvényt hoztak a cserebogár ellen. A törvény életbeléptetésének első évében hét és fél millió font cserebogarat pusztítottak el és ez az óriási mennyiség a rendszeres irtás következtében 17 év leforgása alatt leapadt 8131 fontra. Ez a két számadat legvilágosabban bizonyítja azt, hogy a cserebogarakat rendszeres eljárással ki lehet irtani. Háziasszony. Avas vaj javítása. Minél több a vajban az iró és a víztartalom, annál könnyebben avasodik meg. Ha köpülés után megsózzák, frissen tovább eláll, Miután az avas vaj nemcsak kellemetlen izű, de a gyomornak is árthat, meg kell javítani használat előtt^ még pedig többször meggyúrni friss tejjel, vagy pedig sós és szódás vízzel. E célra két evőkanál sót és egy evőkanál bikarbónaszódát kell egy liter vízben feloldani. Fő az, hogy a vajat úgy eltegyük, hogy levegő ne jusson hozzá, azaz két ujjnyi viz mindig legyen rajta. A szárnynyirás káros következménye. A baromfiudvarokban valósággal megszokott dolog, hogy a merészebb természetű tyúkoknak repülő hajlamukat szárnycsonkitással teszik ártalmatlanná, hogy a máskülönben elkerített veteményeskertbe be ne juthassanak. Ez a művelet természetesen a helyes gyakorlati érzék teljes hiányára vall és egyáltalán nem dicséretre méltó cselekedet. Az efféle szárny- csonkitások következménye rendesen az szokott lenni, hogy a tyúkok megszűnnek tojni és ami még ennél is nagyobb baj, a fejlődésükben is szemmel láthatólag visszamaradnak. A szárnyon ejtett sebek ugyanis gyógyulás közben olyneinü anyagokat vesznek igénybe és vonnak el nagyobb mennyiségben a test egyébb részeiből, melyek múlhatatlanul szükségesek a tojásképződéshez és ennek következtében aztán még az úgynevezett »jó tojófajták« is megszűnnek tojni. Megdöglött e már... Abban az időben történt, amikor br. Vécsey Miklós volt Szatmárvármegye főispánja; — Sárközön lakott és a megyegyülésre utazott a székhelyre, Nagykárolyba. Köves útnak persze se hire, se hamva, feneketlen sár mindenütt. Sárköztől saját fogatján jött a főispán Számos-Dobig, itt pedig Mihálka nagykárolyi, hajduvárosi kirendelt forspontos várta öt jó lóval. Az öt lovat átfogta a fóispán batárjába s nyeregből hajtva kegyetlen csihi-puhi közt Nagykárolyig. Amint végre megérkeztek a megyeháza elé, a nyerges ló megroppant, egy nagyot fújt s kiadta páráját. — A főispán sajnálkozott az eseten, de örült is, hogy legalább nem útközben történt a baj. Mire Mihálka teljes komolysággal és meggyőződéssel azt felelte : — Megdöglött e már uram a mérges korcsmánál, csak a sarkantyúval hoztam idáig.
