Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-05-18 / 12. szám
MAGYAR FÖLDMIVELO 5 Gazdák világfa. Állatbiztosító szövetkezetek alakulása. Dacára, hogy a beállott tavasz és közeledő nyár folyamára, mikor a gazdaközönség mezei munkája miatt szövetkezet alakuló közgyűlések tartásával csak vasár- és ünnepnapokon foglalkozhatik s erre az időre a községi állatbiztosító szövetkezetek Központja általánosabb szervező munkáját felfüggesztette, az elmúlt április hóban mégis harminchárom községben alakult meg az állatbiztosító szövetkezet. Ámbár amint azt említettük, az állatbiztosító Központ (Budapest IX., Üllői-ut 9. sz,) a tavaszi és nyári hónapokra felfüggesztette általánosabb szervező munkáját: nyomtatványainak díjtalan megküldése s felvilágosításainak pontos megadása utján, a közelegő nyár folyamán is mindenkor és mindenben szívesen áll az egyes érdeklődők, valamint a községek megkeresésének rendelkezésére. S ha egy-egy községben az alapítási tervezetet megfelelő számú állattartógazda aláírta, illetőleg az alakuló közgyűlés kitűzetik, egyik alkalmas vasárnap vagy ünnepna- pan saját költségén készséggel kiküldi a központi szövetkezet szervező tisztviselőjét a szövetkezet megalakítása végett. Gyümölcs- és szőlőtermés Ausztriában. Az osztrák földmivelésügyi minisztérium a gyümölcs és szőllő április végi állásáról szerdán kiadott jelentésében közli, hogy az április második harmadában uralkodott erős fagyok a gyümölcsökben és szőlőkben nagy károkat okoztak. A déli vidékeken a szőlőkultura kevésbbé szenvedett. A gyümölcsök közzül legtöbbet szenvedett a barack és a szilva, mig a cseresznye, alma és körte kevésbbé károsodott. Az április végi meleg nyári időjárás általában igen kedvező. * A szőlőmoly elleni védekezés. A szőlőmolyt, ezt a pusztító ellenséget, szőlőinkből teljesen ezidőszerint ki nem irthatjuk. Ez azonban nem ok arra, hogy összetett kézzel nézzük, hogyan pusztítja javainkat ez a kicsiny, de nagy számban félelmes ellenségünk; hanem igenis meg kell ragadnunk minden olyan módot, mely alkalmas arra, hogy kis költséggel annyira gyérithessük a szőlőmolynak nagy számát, hogy ha ő megél, legalább hagyjon bennünket is megélni. Egy pár könnyen keresztülvihető molylepke pusztitási módra hívjuk fel a termelőt. A molylepkék rajzáskor a párosításra védett helyeket keresnek, ezeken a védett helyeken külö- nösena naplementét követő fél órában nagy számban jönnek össze, ott cikázva játszadozva repdesnek. Egy gazda igy ir erről: A lepkék megjelenése előtt minden lemetszett venyigét elhordattam a szőlőből, hogy semmi, célomnak meg nem felelő védett helye ne maradjon. Puttonainkat, számszerint 200 darabot, vízállóvá tétettem, megdagasztattam. Az utakon a sorok szélére egymástól 20 méter távolságra párosával kirakattam. Kirakás után vízzel meghordattam és minden pár puttón mögé, karóból összekötött kecskelábakra két kéve venyigét fektettem, úgyhogy a nálunk tavasz- szál állandó északnyugotiszélirány felől álljanak és a vutttonok vízfelülete felett védett helyet alkossanak. A kirakás napját követő reggelen megbízható vincellérrel megolvastattam, hány lepke van a vízben. Az eredmény megörvendeztetett: 4936 lepke volt az első nap és ez a szám nap-nap után szaporodott; voltak olyan puttonok, amelynek vízfelülete terítve volt lepkével, 5—600 darabot olvastam benne, végeredményében 25 —30,000-re becsültem az elfogott lepkék számát; igy remélem nem mondok sokat, ha azt állítom, hogy legalább egymillió hernyótól szabadítottam meg szőlőnket alig számbajövő költséggel. Tapasztalati meggyőződésem, hogy minden acetilenlámpa, molyfogó egyező, molyfogóüvegeknél eredményesebb ez az egyszerű olcsó, könn)ren keresztülvihető eljárás. Hogy pedig a párosodás idején vagyis a petelerakás előtt hullottak a vízbe a lepkék, álithatom azért, mert addig volt a tömeges vizbehullás, mig a fürtök nem mutatkoztak. Amint a petelerekás megindult, a venyigecsomók körüli rajzás is mind csekélyebb méretű lett. Néhány lepkét kihalászva a vizből, befőttes üvegbe le is tojattam. Ezen eljárás, hogy sikeres legyen, minden védett helyet, különösen venyigerakásokat el kell idejekorán távolítani a szőlőből. Ha változnék a szél iránya, úgy a délután folyamán meg kell változtatni a venyigecsomók állását, hogy a széltől védett hely a viz felett legyen. Lehetne erre a célra alacsony, három léclábon álló dézsákat a legolcsóbb kivitelben készíttetni, igy a vízzel való megtöltés is kevés munkával járna. Másik molylepke-gyéritő eljárásomnál pedig abból a tapasztalatból indultam, hogy harmatos, hűvös reggelen a lepkék nem könnyen repülnek, lehullanak a homokra, ha megrázza a csapokat az ember. Lányokkal ilyen reggeli órákban sort vétettem a szőlőben, ujjheggyel megbillentették a csapokat, a lehullott lepkét vagy ujjal benyomták a homokba, elültették vagy lábbal eltiporták. Ez a munka is szapora, nagyon sok lepkét el lehet pusztítani és ami fontos, nem unnak rá a munkások, mert csak a reggeli órákban 2—3 órán át, végezhető, mig lepkék nem röpülnek. A pusztítás peterakás indulásig tart. A rövid metszés, kései fakadás nem kedves a molyoknak, ez is az egyik oka, hogy az úgynevezett parasztszőlőket nem szeretik annyira. Hazánk állatállománya. Az 1912. évi összeírás szerint — nem számítva a katonaság és a csendőrség birtokában lévő állatállományt — hazánk állatállománya a következő : A szarvasmarha összes létszáma 6,036.945 darab, az 1911-iki létszám 5,942.342 darab volt, a szaporodás tehát 94.605 darab. A magyar fajta 95.453 darabbal apadt, jelentékenyen szaporodott a pirostarka, a borzderes és egyéb tarkafajta. — A lónál az összehasonlítás a következő eredményt mutatja: 1912-ben az állomány 1,960.000 darab volt a megelőző évi 1,967.000 darabbal szemben, igy tehát az apadás 7000 darab. — A többi állatnemnél a következő eredmény mutatkozik: Sertés 1912-ben 7,409.801 darab, 1911-ben 6,166.962, szaporodás 1,242.839 darab. Juh 1912-ben 7.168.054 darab, 1911-ben 7,509.732, apadás 341.768 darab. Szamár 1912-ben 15.896, 1911-ben 17.832, apadás 1346 drb. öszvér 1912-ben 963 darab, 1911-ben 937, szaporodás 31 darab. Kecske 1912-ben 313.849 darab, 1911-ben 3 31.383 darab, apadás 17.534 darab.
