Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1913-04-06 / 6. szám

6 MAGYAR FÖLDMIVELO megjelenik a vizhólyag, — tehát a magzat teste már a szülőutba jutott — a burok lehető gyorsan fel- szakitandó, mert a magzat másképen megfulladhatna. Jól ügyeljünk azonban arra, hogy a vizhólyagot csak akkor szakítsuk fel, ha a lábak a hüvely nyílá­sánál láthatókká lesznek, mert megtörtént már igen gyakran, hogy az idő előtti felszakitás a magzat megfulladását vonta maga után. A magzat ugyanis — ellés közben — lélegzik és ennek következtében magába szívhatja az ellésnél keletkező magzatvizet. A mellső lábak csülkei láthatókká vállván, tájéko­zódnia kell a gazdának, hogy rendesen fekszik-e a magzat a szülőutban. Mielőtt azonban belényulnánk a szülőutba, mossuk meg kezünket alaposan langyos, szappanos vízzel és vágjuk le körmeinket rövidre. Ha valamilyen fertőtlenítő szer volna kéznél (lyso- form, szublimátoldat, stb.) evvel is jó ha kezünket lemossuk és tiszta kendővel letöröljük. Ezután faolaj­jal, vagy más tiszta olajos, vagy zsíros anyaggal dörzsöljük be kezünket. Mindez azért szükséges, nehogy a méh nyálkahártyája megsérüljön. Ha a háziasszony és gazda a legcsekélyebb rendellenes­séget észleli, hivasson azonnal állatorvost, sőt sok­szor rendes lefolyású elléskor sem felesleges az állatorvos jelenléte. Az ellés befejeztével első teendő a magzatnak megtisztítása. Ez a magzat tiszta ruhá­val való letörlésében és az orrüregekből a nyálka- csapok eltávolításában áll. Ha a köldökzsinór nem szakadna el a magzat hasától, körülbelül egy tenyérnyire tiszta selyem­fonállal — melyet előzőleg forró vízben kifőztünk — lekötjük a köldökzsinórt és a kötés alatt elvágjuk. Vigyázni kell, hogy a köldökzsinór csonkja tisztán tartassák, mert ez esetben köldökgyulladás és evvé- rüség keletkezhetnék. Ezután a megellett állatot anyja alá állítjuk, melynek tőgyét előzőleg alaposan lemossuk szappa­nos langyos vízzel. Ne fejjük ki a tőgyet szopás előtt, mert az úgynevezett fröccstejre a megellett állatnak szüksége van. Ez ugyanis meghajtja az állatot, s ek­ként ürül ki a magzati bélsár. Az anyaállatnak adjunk könnyű, jól emészthető takarmányt, nemző részeinek tisztántartására pedig nagy gondot fordítsunk. Hideg viz és zöld takarmány nyújtása, az anyaállatra káros. ™-A-pja, fia, Tanító: — Ha egy méter szövet 1 frt 75 kr és te eladsz 18 métert 2 forint 25 krajcárjával, mennyi lesz a nyereséged *? Dolfika : — Othul fügh, hugy mérekh! * Dehogy nincs ! — Hát te hogy sároztad úgy be a csizmádat kis fiam, hiszen nincs most sár ? — Dehogy nincs, mama, csak keresni kell. * IN/fáir kezdte... Temették az asszonyt. — Derék asszony volt, az Isten nyugosztalja, mondja a párjavesztettnek barátja. — Az ám, — mondja bánatosan a férj — negyven éven át hűségesen viselte gondomat ... És hiába, mondha­tom, már kezdtem megszeretni. .. Magyar gólyák Délafrikában. A magyar királyi örnithológiai központ már évek óta megfigyelteti vándormadaraink útját, főképpen arra vonatkozólag, hogy vándormada­raink hol töltik el a téli évszakot. — Most a Kalocsa környékén levő községek gólyáiról érke­zett hir az ornithológiai központba. Egy fiatal gólya nyakát Bonyiszló községben 1910. nya­rán aluminium-gyürűvel jelölték meg a következő felírás­sal : »Ornithologische Centrale Budapest Nro 2402 « Ezt a gólyát 1910. december 31.-én a délafrikai Natálban (Allens), tőlünk körülbelül 8500 kilóméternyi távolságban törött szárnyakkal a natáli muzeum igazgatója találta meg. Egy másik gólyát Dusnok községben jelöltek meg ugyanezen esztendőben 2415. számmal. A gólyát a natáli Boulver mellett 1911. március 4.-én találták meg holtan. Az a hely hazánktól 8500 kilométernyire van. 1910 nyarán Fájsz községben is megjelöltek egy gólyát, a száma 2411. volt. Ez a délafrikai Oranje tartományig ju­tott el, tőlünk körülbelül 8500 kilométernyire. Az ornithológiai központ 1911-ben 649 gólyát jelölt meg az ország különböző vidékein. Ezek közül csak négy­ről érkezett hir a budapesti központba, a múlt évben pedig 1121 jelölés közül 17 gólyáról érkezett hir. Ezek is mind a 8500 kilométernyire fekvő délafrikai tartományba repültek, a honnan tavasszal ismét visszatértek hozzánk. Jó védelem. A tanító a földrajzból kérdezgetvén tanítványait, egyikhez azt a kérdést intézte, vájjon milyen hideg van a föld északi sarkán“? A kérdezett tanítvány válaszolá: — Az északi sarkon oly hideg van, hogy még a felele­tem is megfagy a nyelvemen, ha csak rá gondolok is. Béke vagy háború ? Bizony igy! Még mindig arról kell Írnunk: — Béke lesz-e már egyszer ? Vagy még min­dig — háború. A török, a beteg, a haldokló török beadta dere­kát. Minden kikötés nélkül elfogadja a hatalmak által diktált feltételeket. A szövetségesek ezekre a föltételekre még ugyan nem válaszoltak. De nem tagadhatják meg tovább ők sem — a meghajlást. Hiszen a bulgárok, meg a szerbek csaknem hajba kapnak egymással, hogy hát kié a dicsőség Driná- poly elfoglalásában. Az ilyen szövetség nem dacol­hat a hatalmakkal. * De Montenegró, a maroknyi Montenegró dacol ám egész Európával. Szembeszáll egy félvilággal. Vájjon szeinbeszállás-e ez? Vagy őrület? a kétségbe­esés már jelentkező őrülete. Vesztét érzi úgy látszik Nikita. Nincs veszteni valója már. És egyedüli re­ménysége — az orosz biztatás. Az orosz kétszínűség. A kérdés igy lett európaivá. A maroknyi mon- tenegró nép igy csinál európai hullámokat a tengeren. Montenegró ugyanis elutasította a hatalmakat. Ezek fenyegetése dacára Skutarit bombáztatja. * Elindultak tehát hadihajóink. A nagy hatalmak bejelentették a nemzetközi flotta-tüntetést. Az az mozgósítják a hadihajókat. Egyelőre ez a mozgósítás komoly figyelmeztetés Montenegrónak, hogy immár az oroszlán türelmének is vége. Gondolja meg a dol­got. Tengeren a veszedelem, mely őt rakoncátlan- kodó gyereket — meg fogja fenyiteni és rendre fogja utasítani. Krónikás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom