Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1913-04-06 / 6. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ

7

Ismeretek-tára.

A nagy öröklés.

— Ilyen volt az apja is. —

Most már aztán egy kissé aprózhatjuk is a kérdést, a csomót, a melyet a nagy öröklés vagy mint nevezni szokás, átöröklés köré kötöttünk.

Olvasóink az életben sokszor hallhatják, mikor az emberek, rokonok egy-egy gyermeknek láttára, fiúnak vagy leánynak jellemzésére azt szokták mondani:

— Ilyen volt az apja is.

— Szakasztott ilyen volt az anyja is.

És ezt mondják, megjegyzik jó és rossz tulajdonságra vegyest. Tehát terheltségre, azaz defektusok, szerencsétlen természet vagy szokásnak átszár- mazására. Éppen úgy jó tulajdonok, erények, ügyességek, jellembeli szépségekre nézvést is.

Jó lesz azonban ezeket a dolgokat újra az életből vett egyes, megnevezett esetekkel megvilágítani.

*

Láttatok-e már szerencsétlen fiatal embert, sőt asszonyt is, akiről azt mondják, hogy rossz természete van, mert iszik. Ma úgy mondják : alkoholista. Ilyeneket lehet találni férfiak és nők, apák és anyák közt is. Fájdalom eleget. Senki se gondol reá . . . senki se' tudja, honnan — hogyan lett természete asszonynak, férfinak. Egyszer csak köztudattá lesz, hogy Jámbor Pál iszik. Magában is iszik. És naponkint iszik. Soha se’ józan. A józansága is csak amolyan ködös. Suttognak itt is, ott is, hogjr Trézsi asszony veszekedőssé vált. A kéménybe is beleköt. Hogy egyszer ennivalóan édeskés, kedves. Máskor tűrhetetlenül kötekedő, izgága. És olyanokat cselekszik, otthon és nyilvánosan, hogy megáll az emberek esze. Kiszökik csodálkozása. Most már nem suttog senki. Miér’, mert veszi észre, hogy az ember otthona a korcsma- Az asszony meg először furfangos titokban, később nvilván-nyiltan hozatja, keríti az italt. Sőt minden törekvése, egyedüli vágya az, hogy ez az ital meglegyen.

Családokra nehezedik ez a titkos, majd nyílt bú. Hogy vagy a férfi, vagy a nő titokban vagy talán már nyíltan iszik.

És ezek a szerencsétlenek bizony sokszor maguk sem veszik észre, hogy hova jutottak. És miért jutottak oda, ahol már lejtőn vannak.

Vagy ha okuk is van arra, hogy maguknak szemrehányást tegyenek, egy bizonyos. Hogy hajlandóságuk volt erre a szerencsétlenségre, mondjuk terheltségre. Akár némely embernek a náthára vagy valamely más betegségre. Testére vagy lelkére. Vig- ságos, derült természetre. Vagy borongós, bus-bána- tos kedélyre. Azért mondják, hogy :

— Az apja is ilyen volt.

— Az anya is, szakasztott módon, igy járt. így pusztult el.

Az ilyen terheltséget, hajlandóságot, melyet a tudós urak dispoziciónak neveznek (sokszor szokták a régiek is mondani, hogy dispónálva van rá) láthatjuk más irányban is. Például valaki makacs. Haragtartós. Kényes. Rögtön, minden csekélységre felhúzza az orrát. Hazug. Lop. Csaklizik. Jó szivü. Adakozó.

Fösvény. Takarékos. Kemény idegzetű. Bátor. Gyáva. És igy tovább . . . mindezen tulajdonságok révén meg lehet állapítani az átöröklést. Azaz, hogy a szülei természet, vagy mint mondani szokás, vér van az utódokban.

*

Természetesen, hogy itt is nagy elhajlások, nagy kivételek vannak. Ami azonban a természet jelenségein, alaptörvényein nem változtat.

Mindezen bajokat, illetőleg hajlandóságokat, mondjuk hát dispoziciókat azonban szerezni, megszerezni, szokásokká fejleszteni is lehet.

Amiről és még e soron, e vágáson sok mindenről, következő alkalmatossággal írunk.

Pedagógus.

Mi újság* ?

— Szövetkezeti napok. A mi szövetkezeteinknek mozgalmas napjai voltak Budapesten, az ország szivében e héten. A szövetkezetek gyűlései egész sereg lelkes szövetkezeti csapatot gyűjtöttek össze. A gazdatársadalom lelkes apostolai és munkásai végezték a számadások munkáját és a jövőre való tervezetek sorozatát. A szövetkezetek keretei egyre bővülnek és hatalmas eredményekkel bizonyítják be életrevalóságukat. Sőt mentő akciójuk életbe vágó nélkülözhetetlenségét. A szövetkezetek száma immár a a hatezer felé közeledik.

— Oroszországból hazakerült zászló. Szép

ajándékot kapott az oroszországi Tifliszből a Nemzeti Muzeum. S. J. Heidemann egy megtépett, pompás selyemzászlót küldött a múzeumnak. A zászló, mely a tifliszi Kaukázusi Muzeum igazgatója, A. Kasnakov közvetítésével jutott a muzeum birtokába, a szabadságharcból való. Egyik oldalán a fehér selyemre Zólyommegye címere, a másik oldalára pedig Magyarország címére van festve. Oroszországban, de különösen Pétervárott igen sok magyar zászló van, a melyet 1849-ben ragadtak el az oroszok.

— A szabadságharcos nő halála. Zombor- ban közelebb halt meg egy köztiszteletben álló matróna, özvegy Thurszky Antalné született Ballun Paulina személyében, 82 éves korában. Az elhunyt nő az 1848—49-iki szabadságharc idején, mint fiatal leány buzdította, lelkesítette és bátorította a magyar ifjakat a harcra és ezzel maga ellen ingerelte a nemzeti ügy ellenségeit; mikor a város a szerb felkelők zsákmányává lett, a betört felkelők letartóztatták a lelkes honleányt és halálra Ítélték. Kivezették a város végén kijelölt vesztőhelyre, már rá is szegezték a fegyvereket, amikor hirtelen valami riadalom támadt, a gyilkosok megfutamodtak és ott hagyták a nagy izgatottság miatt elájult áldozatot. Később Ballun Paulina magához tért és elmenekült hóhérai elől. Halála órájáig megőrizte a tragikus óra borzalmas emlékeit és egész életén át hű maradt azokhoz a magasztos eszmékhez, amelyekért kész volt vértanuságot szenvedni.

— Nagy tűz. Sopronudvaron gyufával játszó gyermekek nagy tüzet okoztak, amely 45 épületet, köztük Niczki gróf gazdaságát, egész marha- és sertésállományát elpusztította. A tűzvész a lakosság közt nagy ínséget okozott.

— Bö istenáldás. Csaczáról Írják. Trencsénrákó községben Oravecz András drótos felesége három egészséges gyermeket, két fiút és egy leányt szült. A bö istenáldáshoz az apát Poroszországból, hol mint drótos kereste kenyerét, hívták haza a keresztelőre.

— Árvizek a técsöi járásban. Técsőről írják, hogy a máramarosi folyók kiáradtak s ezzel teméntelen károkat okoztak a parti falvakban. Több falu viz alatt vanj főképp a Taracz vize mellett. Legtöbb kárt Irhóc község szenvedett, ahol a falu utcáin hömpölyög a piszkos hóié, házakat lakhatatlanná téve. A Talabor vizén sem sokkal különbek az állapotok.