Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-03-30 / 5. szám
XVI. évfolyam. Szatmár, 1913 március 30. 5-ik szám. liégjeienik minden vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Arany János-utca 17. szám. FELELŐS 8ZKMKSZTÖ ÉS RiADÓTULlUDflNOS : BODNÁR «ÁSTÁK Előfizetés! árak Egész évre ..........................4 korona. Fé l évre...............................'2 » Ne gyed évre......................1 » A gardák és az ujság-ok. Napról-napra halljuk a panaszt a gazdáktól, hogy a magyar újságok nagy, sőt főrésze nemcsak kerüli a földmivelés ügyeinek tárgyalásait, szemet huny a gazdasági érdekek előtt, hanem legtöbbször ellenséges hangulatot kelt fel az agráriusok, tehát a gazdák világa ellen. Nem rossz. Kacagni kellene ezen a cinikus jelenségen, ha nem volna ez a magatartás olyan nagyon komolyan kegyetlen. És az ország életkérdésére, leggazdagabb és mint most is — egyetlen még meglevő segítő forrására nézve igazságtalan. Nem rossz. Magyarország lakosságának óriási százaléka gazdasággal foglalkozik. Ennek a nemzetnek leghálásabb és egj^edül hű fejős tehene a föld. Ebben a rettenetes nehéz időben is a teljes és egész a nemzeti közvélemény, hogy ha termésünket betakaríthattuk volna, nem bir velünk a százfej ü és ezerkaru pénzpiac — bankuzsora. Egyedüli reménysége az országnak, hogy ha az Isten szeme csak a tavaszon reánk, földeinkre tekint, bizony másképen leszünk. És ime a hazai újságok, a sajtó játszik velünk. Fittyet hány a gazdavilág érdekeire, ügy kényszeredve ir a mi dolgainkról. És ahol csak lehet, üt rajtunk. Magyarország agrár érdekein. Hogy-hogyan lehetséges ez? Ezren és ezren felindulva és álmélkodva fogják kérdezni. Megmondjuk mi nyíltan, kendőzetlenül, amúgy magyarosan, mikép-hogyan lehetséges ez a fonákságos dolog. Hát csak úgy, mert mi magunk vagyunk az okai, hogy igy van, a hogyan valójában j van. Mi rendeljük, mi fizetjük és igy mi tartjuk fenn azokat az újságokat, melyek velünk, a mi legbensőbb ügyeinkkel nem törődnek. Sőt legtöbbje ellenséges indulattal viseltetik irántunk. Napról-napra, hétről-hétre támadásokban részesítenek. Mi gazdák, (lessék hát mondani agráriusok) többségben vagyunk ebben az országban. Legtöbbször nyakunkra küldik ezeket az újságokat. Vigécek házalnak a gazdák sorainál. Falun és városban űzik a lap és könyv árulás mesterségét. Sok keserves kiábrándulás és csalódások zuhatagai nem tudták felnyitni a gazdák szemét. Megkímélni a gaz- ! dák erszényét, Hát vágjon már szemen minket, a gazdák millióit ez a kiabáló, ez a most már szinte kitörő panasz, hogy velünk nem törődik a sajtó. Hogy ellenségünk nagy része. Szét vagyunk oszolva az újságok megrendeléseiben. Egyik helyen ezt, a másikon azt fizetik, hordatják. Olvassák. És tűrik, csupa szokásból vagy kényelemből, hogy portájukra hetenkint, naponkint ellenséges, se hideg, se meleg újság kopogtasson be. Olyan hírlap, mely kegyelemből, néhány sorban emlékezik meg a sovány gazdasági rovatokban az agrár, a gazdák legértékesebb, legsúlyosabb dolgairól. És hasábszámra közli a bankdirektorok szökéseinek módjait; a gyilkosoknak arcképeit pingáltatja le. És ha egy zsebmetszőt elfognak, még azt is megírják, ki volt a dédapja . . . Sorakozzunk csak egy-két, minket ismerő
