Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-03-16 / 3. szám
4 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Gazdák világa. A föld ára. — Olcsóbb lelt a föld ! — Rohamosan hanyatlik a föld értéke. Ilyen és hasonló híreket helyeznek el mai nap az újságokban. Tudva vagy szándékosan. Avagy talán megijedve a mai viszonyok jelenségeitől. Az már egyre megy. Mind a két forrásból eredő hir megérdemli a vele való foglalkozást. Persze, hogy az a földéhség, a spekuláció, a minden téren való hamisságok, a parcellázások kígyója, csábításai felsrófolták nem is olyan rég úgy a földek árát, hogy a nyugodt, eszehelyén levő ember bizony csóválgatta a fejét. Ennek a magas árnak nem volt meg a természetessége. Nem volt, nem lehetett meg — az állandósága. Mint nincs meg az állandó feszültsége — a húrnak, mely úgy idő változásával, mint a maga-maga feszültségétől visszahúzódik. Még vissza is pattan. így vagyunk most az ingatlanokkal. A földdel. A házzal is. A föld ára feszült a végtelenségig. Magától is visszább húzódott volna. De külső és belső okok is kényszeritették, hogy visszahúzódjék. Jöttek a válságos idők. Csűstől jöttek. A szerzett földek reménységekre voltak véve, szerezve. Ezek a reménységek bizony csütörtököt mondottak. Aztán jött a rossz idő. Betakarítani nem lehetett. A gazda, aki a jövő reménységére, törlesztésekre számított, zavarba került. Jött a rettenetes pénzpiac, a maga nyomorúságával, csalfaságaival, uzsorásaival, bankkegyetlenségeivel. Aztán jött a legöregebbik ágyú : a háború. A háborútól való félelem, különösen a Bácskában, a szomszédos déli vármegyékben. Itt 1800-2000 korona volt néhány hónap előtt holdja a földnek, most 1400—1600 koronán, sőt még azon alul is kaphatók — amint hiresztelik. Persze, igy a kölcsönöket sem hajigálják a földekre. így történik, hogy a hir befutja az országot, az általános nyomást érzi mindenki. Mesterségesen is szorítják, nyomják a föld árát lefelé, hogy a készpénzes emberek összeszedjék a gyenge, a terhek alatt nyögő gazdáktól a földeket. Figyelmeztetjük a népet, hogy ha eddig bírta, nyögte a terheket és a nagy, nehéz időket átélte: legyen esze és legyen ereje még egy kevés ideig szenvedni, tűrni és különösen remélem. Mert jön, jönni kell jobb időnek. A fellegek, viharok elvonulnak. A föld ára visszatér a maga természetes egyensúlyába. Mérlegébe. És ez lesz üdvös. Ez lesz jó. Pénznek is kell lenni. A pénz sokáig bujdoshatik. De nem bírja a végtelenségig a bujdosást. A piacra vágyódik. Ez a szenvedelme. Ez a pénz ösztöne. Tehát világért fel ne üljenek a mesterséges híreszteléseknek a föld árát, értékét illetőleg. A föld a legbecsesebb. Legdrágább. Ha egyszer a földet kiereszted jó magyar a kezedből, alig kaphatod azt vissza. Szorítsd, őrizd, mind a szemedfényét. Mester. * A jó vetőmagról. Hogy jó termésünk legyen, ahhoz jó vetőmagra van szükség. Ha nincs jó vetőmagunk, minden egyébb fáradozásunk hiábavaló, vagy keveset ér. Azzal már mindenki tisztában van az álattenyész- tésben, hogy csak jó apa- és anyaállat után lehet csak jó utódokat várni, melyek kellő gondozás mellet nagyobb hasznot hajtanak, mint a csenevész, beteges, vagy más tekintetben rossz apák és anyák ivadékai. így van ez a növénynél is. A jól fejlett, erőteljes, bőven termő növény a maga jó tulajdonságait utódaira is átörökíti, s ha az ilyen kiváló növények magjait jó földbe vetjük, kellő gondozás és megfelelő időjárás mellett munkánknak biztos sikere lesz. Minden egyes növényfajtáról tudnunk kell, hogy csak a nekik megfelelő talaj és éghajlati viszonyok között diszlenek és a jó vetőmag is jó tulajdonságait csak igy tudja érvényesiteni. Vagyis, ha egy növényfajta valamely vidéken jó sikerrel termelhető, ugyanezzel a növénnyel inas, különösen rosszabb talajjal és időjárással biró vidéken már nem lehet olyan termést elérni, mint a milyet jobb viszonyok között kapunk. Ha a gazda ezt figyelembe veszi, akkor meg van mentve a csalódástól, amely éri, ha meg nem bizható helyekről, hamis cégér alatt feldicsért magot vásárol. Ha hisz az ilyen nagyhangú dicséretnek, gyakran fog csalódni. Leghelyesebben járunk el, ha vetőmegszükség- letünket magunk termeljük. így legbiztosabbak lehetünk jóságáról és tisztaságáról. Idegen helyről pedig csak akkor szerezzünk vetőmagot, ha a magunké rossz vagy a minősége vagy a tulajdonsága miatt. _________________________________ Tóth Lajos. A nagy örökség. Aki milliókról álmadozik, mikor e »nagy örök- ség«-ről szóló cikkem címét elolvassa: nagyon csalódni fog. Már mint bankópénzről, aranyról, ezüst koronákról. Részvényekről, földekről, házakról, kastélyokról és palotákról. Egyszóval, olyan örökségekről, a miket Amerikából, valami gazdag nagybácsiktól vagy itthon is gazdag, pénzes, birtokos szülőktől szoktunk várni. Mert úgy vagyon. Mikor örökségről beszélünk, akkor földi, telekkönyvi vagy mi egyéb gazdagságra gondolunk. Szerencsére, mi ránk mosolyog. Gazdaggá tesz, ha mindjárt nem is talál egészségben. Pedig az egészség a világ legnagyobb gazdagsága. Főleg, ha erkölcsi egészséggel, a jóval, a nemességgel, a józan ésszel és tiszta szívvel, becsületes akarással párosul. No hát kimondom, hogy most itt egy más, egészen más természetű örökségről fogunk diskurálni. Előre is mondhatom, hogy ez az örökség is nagy kincs. Avagy nagy átok. Mint az a másik örökség, a bankos, a pénzes, a telekkönyves örökség is áldása vagy átka lehet az embernek. * Arról leszen itt szó ugyanis, hogy a szülők gyermekeiknek nem csak gazdaságbéli, pénzbeli, tehát vagyont vagy adósságot, terhet hagyhatnak hátra... tulajdonul adhatnak át, hanem szellemi javakat is. Egészséges jó szellemet. Eszet, szivet, józanságot, lelkiismeretet, becsületet, vasakarást, takarékosságot, munkaszeretetei. És minden jót, a mit az isteni és emberi törvények, közitéletek »jó«-nak tartanak.
