Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-03-09 / 2. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 7 Mi újság1 ? Rosta. Ki az élelmes? Melyik az élelmes nép? Vetették fel a kérdést egy Olvasó-körben, úgy vasárnap délután. Egyik tag ezt, a másik a másikat mondotta — felelte. Egy öreg, őszbe csavarodott polgár hallgatott. Mikor már mindenki elmondotta a magáét, a szemek az öreget vágták . . mindegy felhiva, hogy beszéljen már ő is. — Hát barátaim, mondotta az öreg. Minden embernek, minden népnek van egy lova. ügy hívják ... az élet paripája. És a gazdája válogatja, hogy ki-ki mikép, hogyan bánik ezzel a paripával. A maga lovának, a melyen az élet útjait járja, futja vagy ballag azon. Van, aki mikor indulni készül — dolgára, keresetére, élete útjára, igy beszél: — Menni kék tán. A másik : — Kantározni kék tán. A harmadik: — Hozzátok hát azt a lovat, hadd menjek. Ezek mind cammognak, készülődnek, mint a kávésnénikék, mikor indulni akarnak. És azok, akik még csak indulásra készülődnek, kantároznak lassan-bibelődve . . . nem veszik észre, hogy van, vannak, akik már útban vannak, akik már a fél utat megtették, vagy pláne, a kik már — céljukhoz is értek és visszafelé ballagnak. Lassan... teherrel, sikerrel, jövedelemmel. Ezek az élelmesek. Ezek a dolgozók. Akik az orruknál tovább látnak. Hiszen élelmesnek, okosnak lenni annyi, mint előre látni, gyorsan látni. És ha kell pillanat alatt határozni. De cselekedni is. Ezt nem tudja a — magyar. Itt van a nagy alkalmatosság a bolgár-kertészetre. Hát kell-e itt sokat kantározni. Óbégatni, hogy hát talán indulni is kék. Hogy adjatok kantárt. Hozzatok instrángot. Mert hát talán indului is kék. Ragadd üstökénél fogna a lovat. A ló serényét, ha kantárod nincs. És iramodj! Amig nem késő. Mert megládd-e, hogy más emberfia már a lovon ül. Már a célhoz jut. Már dolgozik is. És megrakottan — visszafelé néz. A magyar mindig vezető kéz után néz. Hogy indítsa más. Azok a mások meg kevesen vannak. Vagy éppen hiányoznak. Egészen hiányoznak. Ha pedig van, ha pedig vannak, akkor a magyar ember nem hallgat reá. Nem hallgatnak reá. Mert akkor ő okoskodik. Ő akar kantározni. Hajtani is. És mire elkészül, megindul — már más emberfia kivetette a nyeregből. mester. * — Kazy József államtitkár kitüntetése. A király garamveszelei Kazy József kamarás, földmivelésügyi államtitkárnak és törvényes utódainak a közszolgálatban sok éven át kifejtett működése elismeréséül a magyar bárói méltóságot díjmentesen adományozta. Az államtitkár Nemes- oroszin, Bars megyében 1856-ban született. Tanulmányait Budapesten végezte. Jogi és államtudományi államvizsgát telt. Katonai szolgálatait, mint egyéves önkéntes a 10. számú dragonyos ezredben teljesítette. Ezidószerint szolgálaton kívüli őrnagyi rangja van. A földmivelésügyi minisztériumba 1881-ben lépett be mint segédfogalmazó és azóta hivatal- fönökeinek mindenkori megelégedésével, fokozatosan lépett elő és bíztak reá nagyobb és jelentősebb feladatokat. Jelentékeny érdemeket szerzett a párisi nemzetközi kiállítás mezőgazdasági részének rendezésével, ahol a magyar mező- gazdaság nagy elismerést aratott. Szervezte és vezette a hegyvidéki, erdélyrészi és felvidéki népfelsegitési akciót, mely, hogy eddig oly nagy sikereket látott, abban elévület- len érdemei maradnak mindenkor a most kitüntetett államtitkárnak, a ki ma is ezen ügyeknek államtitkári minőségben irányítója. — Andráaay Dénes gróf halála. Andrássy Dénes gróf a monoki ág utolsó, gyermektelen sarja elhunyt. A 78 éves főur haláláig több milliót áldozott közintézetekre, iskolákra, templomokra s sok más jótéteményre. A jóságos grófi pár faluk, városok, művészek, özvegyek, árvák, elszegényedett munkaképtelenek ezreit segítette. — A gyufaadó. A pénzügyminisztériumban már elkészülnek az uj gyufaadó tervezetével és azt már legközelebb nyilvánosságra fogják hozni. A törvényt, a mely egyébbiránt teljesen azonos az osztrák törvénytervezettel, minden valószínűség szerint ez évi junius hó elsején életbe fogják léptetni, de nincs kizárva, hogy a minisztérium belemegy a halasztásba, a mely esetben a törvény hatálya 1914. jan. elsejétől fogva állapittatik meg. — Bolgár kertészet helyett állami kertészet. Miskolc város csütörtöki közgyűlésén dr. Nagy Ferencz polgármester jelentésében előadta, hogy a bolgár kertészek közül a háború miatt tavaszszal többen nem térnek vissza s emiatt előreláthatólag nagy hiány lesz a városban a zöldségfélékben. Ezért a város zöldségkertészetet óhajt berendezni és kérvényt intézett az igazságügyminiszterhez a rabmunka átengedése végett. Jelentette továbbá a polgármester azt is, hogy a földmiv. miniszter Langraft János, majd Tervey Imre miniszt. tanácsosokat küldte ki a Miskolcon létesitendó • bolgár rendszerű állami kertészet ügyének megbeszélésére. A tárgyalások eredményeként egyelőre 25 katasztrális holdat rendeznek be. A városból és a vármegye községeiből, valamint más vidékről jelentkező munkásokat vesznek fel a zöldség-kertészet kitanulása végettKukoricaszüret februárban. A székelyföldön, de másutt sem emlékeznek még oly esetre, ami most esett meg. Kevevára, Homokos, Székelykeve községek határában februárban folyt a kukoricatörés és behordás. Ha tartós lesz a jó idő, március elején készen lesznek ezzel a nagy munkával, amelyet már szeptemberben kellett volna befejezni, de a földeken levő nagy vízállás miatt mindeddig meg sem közelíthették. Érdekes, hogy a kiknek sikerült kukoricájukat az ősszel még behordani, azoknak terménye megpenyészedett, elromlott, mig a lábon maradt és most törésre kerülő kukorica egészen kifogástalan. — Halál a ravatalnál. Zomborhól Írják: Maros István bácskertesi gazda ravatalánál összegyűlt a rokonság. Ott volt a halott sógora, Dubácz Mihály is, a kin a fájdalom annyira erőt vett, hogy holtan esett össze. — A Titanic károsultjai. A napokban járt le a bejelentési határidő a kártérítésre a Titanic áldozatainak hátramaradottjai részéről. Háromszázhatvankilencen jelentkeztek, akik összesen 8.027.247 dollár kártérítést kérnek. Közülök 38 magyar, illetőleg osztrák alattvaló és az ezek által követelt összeg 1.030.000 dollár. Ügyüket a new- yorki főkonzulátus ügyésze, Cukor Mór ügyvéd képviseli, a hajós társaság részéröl pedig Gilchrist Sándor szövetségi közvetítő. A legnagyobb kártérítési összeg ötvenezer dollár. Ekkora összeget négyen kérnek és ezek közül csak egy amerikai, még pedig James Maicer gyáros özvegye. — Egy játékos, aki sohasem vészit. Párisból Nizzába robogó gyorsvonaton két utas beszédbe ereszkedik egymással. — Nizzába utazik ön ? — Oda. — Montekarlóba is ? — Oh igen, én minden évben egyszer oda is ellátogatok. — Kétségkívül játszik is ön egy kicsit! — Minden nap és pedig reggel és este. — S néha vészit is ? — Soha. — Hogyan lehetséges ez ? Szabad talán tudnom, hogy csinálja ? — Ez nagyon egyszerű kérem, én csak hegedűt játszom, egyebet semmit.
