Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-03-09 / 2. szám
8 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Olvasókör. Török-világ Magyarországon. Irta: Bodnár Gáspár. * Mikor a törökkel elsőben gyűlt meg a bajunk... A törökök már Nagy Lajos királykodása alatt alatt betörtek országunkba; hanem akkor a magyar sereg visszaverte Amint azonban Nagy Lajos behunyta szemeit, ismét fészkelődni kezdtek. Már 1391-ben komolyabb veszedelem fenyegette Magyarországot. Zsigmond az Aldunánál megverte ugyan a török rablócsapatokat; de azt is látta, hogy itt sokkal nagyobb a veszedelem, mint gondolni lehetett. Figyelmeztette is a keresztény országokat, hogy a törökkel még sok bajunk lesz. A pápa is felemelte szavát és a törökök ellen keresztes hadjáratot hirdetett. A szózat nem volt eredménytelen. Megmozdult Francia- és Németország is. Csapatokat, pénzt küldöttek s igy alakult hadseregnek a magyar király lett a vezére. A sereg a legszebb reménnyel indult az Al- dunához. Kár, hogy kivált az idegen vitézek igen elbizakodtak. Pedig Bajazid szultán serege 200 ezer emberből állott és vitéz emberekből ám; mert a török katonák bátrak. Az ő hitök azt tartja, hogy aki a csatában elesik, az rögtön a mennyországba jut. Hát a mennyország reményében aztán a török katona végtelenül elszánja magát. Nikápolynál találkozott a két sereg. Szomorú, de való, hogy a törökök teljesen leverték a keresztény hadsereget; 20 ezer keresztény vitéz esett el. A király egy dunai hajón menekült meg. A szomorú hir csakhamar befutotta nemcsak Magyarországot, hanem az egész keresztény világot. Legnagyobb kára pedig szegény hazánknak lett. Itthon rémület fogta el a sziveket! A király nem jött haza. Azon a hajón Konstanti- nápolyba ment. Többet nem tudtak meg róla. Sokan azt hitték, hogy a király is elpusztult. Jobban is szerették volna, mert már szabadulni szerettek volna tőle. Szövetkeztek tehát, hogy nápolyi Lászlót (a meghalt Durazzói Károly fiát) hívják meg királynak. Csalogatták is, hogy jöjjön, de az nem mert, hanem Laczfi Istvánt bízta meg, hogy addig helyette kormányozzon. így állottak az ügyek, mikor fél év múlva Zsigmond Budára visszaérkezett. len kivégzések igen elkeseritették a nemzetet. Még hű emberei is megsokallták ezt a dolgot. Egy alkalommal, mikor a király hosszasabb távoliét után ismét Budára érkezett ... a rendek nagy számban gyűltek össze. Rövid tanácskozás után megjelentek a királyi palotában és ő felségét maguk elé kérették. A király megjelent. A főrendek pedig keserű szemrehányások után kijelentették, hogy e pillanattól kezdve a király fogoly. A meglepett királyt nyomban Visegrádra kisérték és ott elzárták. Azt hitték most a főurak, hogy Zsigmondtól megszabadultak. De hát a magyar csak nem tagadhatta meg régi természetét. Nem tudtak megegyezni, hogy Zsigmond helyett ki legyen a király, ügy meg- hasonlottak, hogy rövid idő alatt négyen is voltak, akik a magyar koronára leselkedtek. Zsigmóndnak hű emberei igen örültek ennek a zavarnak. Ki is vitték, hogy a főurak megint meg- békültek és Zsigmondot szabadon eresztették. Zsigmóndnak ügye most sem állott valami jól. A nemzet zöme, de különösen a köznemesség hallani sem akart róla. Ezek csak Nápolyi László királyságát sürgették. László most már be is jött az országba és fogadta híveinek hódolatát. A főurak azonban — talán épen azért, mert a köznemesség igen akarta Nápolyi Lászlót — Zsigmondhoz szegődtek és Nápolyi Lászlót rövid idő alatt végkép kiűzték az országból. __________________________ A madarak falánksága. A bostoni természettudományi társaságban Theadwei nemrégiben érdekes előadást tartott, amelyben többek közt a madarak táplálkozásával is foglalkozott. Ha az adatok, amelyek a saját megfigyelésein alapulnak, pontosak, meg lehet állapítani, hogy némely madár falánksága szinte meglepő. Theadwei megfigyelte, hogy egy fiatal vörösbegy egyetlen nap alatt nem kevesebb, mint hatvannyolc gilisztát falt föl. Még ha a giliszták a legkisebb példányokból kerültek is ki, a vörösbegy nagyságát tekintve, szinte meg- foghatatlannak tűnik föl, hogyan birt annyit megenni. Egy másik eset alkalmával Theadwei egy fiatal, falánknak látszó seregélynek tizenhat középnagyságú gilisztát adott eledelül, de a madár életével fizette meg a szerény, de neki bőséges lakomát, mert a következő nap döglötten találták a kalitkájában. Theadwell megfigyelte továbbá, hogy egy fecske ötszáz moszkitót falt föl egymásután. Ez nem sok a madár nagyságához képest, különösen kevésnek tűnik föl, ha összehasonlítjuk más kisebb madarak falánkságával. Theadwei szerint azok néha jóval több eledelt fogyasztanak el egy nap alatt, mint a nagyobb madarak. A szerkesztő telefonja. Nagyot nézett, mikor tapasztalta, hogy a nemzet mennyire elhült tőle. De azért nem esett kétségbe! Az ország több részében megfordult, híveit magához édesgette, az ellenpártiakat, köztük Lacfi Istvánt is, kivégeztette. Zsigmond azt gondolta, hogy most már minden rendben van. Mulatott a királyi palotában a sok cseh, lengyel, német stb. urakkal, pazarolt és semmivel sem törődött. A törvénytelen tettek egész sora, a király könnyű, léha élete, folytonos távolléte, a sok kegyetFalusl. Az a kérvény bélyegmentes. Szegénységi bizonyítvány alapján. Jó, ha személyesen viszi el. — Előfizető. A tejhamisitásról szóló kihágási eljárás. — Adózó. Hát bizony azt a nyugtát meg kell őrizni. Végesetben utána kell járni, hogy az adóhivatal könyveiben jöjjenek nyomára. A pénzügyigazgatóhoz forduljon. — Vigilo. Más újságnak ügyeivel nem foglalkozunk. Mindenki seperjen a maga portája előtt. — Kezdő. Bizony még csak kezdetnek se — jó. — Kormos. Hát ön csak most tudja1? Személyes áldozatok ma már fehérholló számba mennek. Személyes ambíciók, törtetések — röpdösnek a közhelyeken. Lesz a’ még máskép is. Igaz, hogy mi már alig érjük el azt az időt. — Harmonia. E’ nem kelLA magyarnak. — Biztos. Illetékes felsöbbségéhpz-Torduljóp^ yy /y MORVÁI JÁNOS KÖNYVNYOMDÁJA, SZATMÁ1Í0N.
