Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-03-09 / 2. szám
0 MAGYAR FÖLDMIVELO rités vagy sövény mellé babot ültessünk, ez esetben még karót sem kell mellé adni, mert a sövényre is felfut. A paprikát és dinnyét csak a melegebb vidékeken, mint például az alföldön lehet termeszteni, mert északon nem érik meg. H. Gazdasági közmondások. Ázott takarmánynál jobb az árpaszalma. — Herefélét ne legeltess soha. — Romlott takarmányt ne etess marháddal. — Sovány takarmány, sovány marha. — Ki mint takar- mányoz, úgy köpül. — Rossz takarmány keveset ér. — Takarmányodért akkor kapsz a legtöbbet s akkor javítod vele legjobban a földet, ha marháiddal eteted fel; úgy pénzhez is jutsz, trágyád Í9 marad. — A tehén is csak addig tejel, mig jó a takarmánya. — Penészes takarmány nem jó a marhának. — Kora tavasztól késő őszig legyen zöld takarmányod. — Fokozatosan menj át egyik takarmány etetéséről a másikra. Ismeretek-tára. Adjunk-e cukrot a gyermekeknek? No de már! Hát hogy is lehet ilyet kérdésbe venni. Mikor a cukor köztapasztalat szerint a gyermekvilág öröme. Álma. Jutalma. Biztatója — és egész világa. Hát jól ismerem én ezt a gyermeket-világot. A gyermek-világnak ezt a cukros részét. Hanem mégis felvetem ám a kérdést. Mert sokan csak tudják, hogy ez igy van. Mert igy tudják, örökölték — a hagyományban. Mások meg túlzásba mennek a cukor-kérdéssel. Vagy túlságosan megcukrozzák a gyermekek életét. Vagy éppen rossz felfogásból, hogy a cukor árt a gyermekeknek — hát egészen megvonják tőlük. Legjobb lesz tehát mégis, ha a kérdés velejével, színével — bensejével egészen tisztába jövünk. Akkor aztán a középre juthatunk. Azaz tudatosan meg is felelünk a kérdésre. Okát-fokát tudjuk: mire való ez az élet áldása: a cukor. Gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt. * Az emberi testnek mire van szüksége, hogy éljen ? Egy kis zsiradékra, nitrogénra, sóra, cukorra és sok vizre; a viz, amit egy-egy ember naponkint elfogyaszt (nem csupán ital, de étel alakjában is), átlag három liter. Ezekből az anyagokból választják ki belső részeink azokat a nedveket, a melyek táplálnak bennünket. A viz után legnagyobb mennyiségben fogyasztjuk azokat az anyagokat, a melyből cukrot kap a szervezetünk. A naponkint fogyasztott cukor mennyisége könnyen fokozható egészen harmadfél kilogrammig és szerencsés az az ember, akinek belső részei minél több cukrot föl tudnak dolgozni. A cukor ugyanis az erő, az energia forrása. Izmaink mozgatója és szellemi képességeink fokozója, erősiti a szivet és a tüdőt. A tudósok ezt már megállapították, de tudják a tudósokon kívül a japánok is, akik az oroszokkal vívott háborujok előtt 1903-ban egyszerre tizenötször annyi cukrot vásároltak Oroszországtól, mint 1902-ben. Újabban a cukor különféle formáit állatok táplálására és hizlalására is használják s az eredmény, amelyet úgy az állatok erejének, mint az állatok súlyának fokozásával elérnek, egyszerűen csodás. Ha szervezetünk a táplálék alakjában elköltött cukrot nem tudja, vagy csak részben tudja földolgozni, ebből nagy baj származik: ez a cukorbetegség. Ha ez a baj el nem múlik, az ember elpusztul; az ember hiába eszik akármennyit, egyre soványodik, fogy. Cukor-beteg lesz. Miért ? Mert cukor nélkül nem szívódik fel a vérbe a táplálék. És sok-sok bajnak, betegségnek lesz zsákmánya a cukorbeteg ember. A cukrot persze nem csupán cukor alakjában vesszük magunkhoz. Hiszen igen sok cukor van a tejben, főzelékekben, gyümölcsben, burgonyába^ is. Maga a cukor is növényi anyagokból készül. Például a cukornád 40 százalék cukrot tartalmaz. A répa is cukortartalomdus. Cukor helyett készítik az úgynevezett szakkarint. mely hatvanszorta édesebb, mint a cukor. De nem cukor ez. Nincs semmi tápláló ereje. Sőt legtöbbször ártalmas. A szakkarin szénből való vegyi készítmény. * A valódi cukor tehát az emberi test táplálására okvetlenül szükséges. A test maga szinte felhívja az embert, hogy a viz után a legnagyobb mennyiségben \mgye magához azon anyagokat, melyekből cukrot választhat ki a szervezet. Ezt az élettani jelenséget mutatják a népek, melyek minél műveltebbek, gazdagabbak és minél erősebbek: annál több cukrot fogyasztanak . . . Mert tudják, hogy nagy erő, tápláló érték és kiválasztó képesség van benne. * Ezt tudva, természetesen a gyermek-embernek is a növésben, fejlődésben levő ifjúnak is kiváló tápláléka kell hogy legyen a cukor. De miként mindenben, mindennemű táplálékban, úgy a cukorban is nagy mérsékletet kell tartani a gyermekekkel szemben is. Ne legyen a cukor a gyermek főtápláléka. Azaz, ne majszoljon folyton-folyvást a gyermek cukrot. Ne szokjék reá úgy, hogy szertelensége miatt rovás essék a többi tápláló anyagokban. Az a gyermek, aki túlságosan sok cukorral él elrontja a gyomrát. Mert elvégre az a gyermek-gyomor sok cukrot fel tud dolgozni. De a tulsággal nem birkózhatik meg. És ha mégis feldolgozatlanul kell maradnia: nagy zavart és emésztési rendellenességeket csinál. Vigyáznunk kell, hogy a gyermekek valóban cukrot kapjanak és ne hamisításokat. Különösen ügyelni kell a festett cukrokra. Ezekben sokszor méreg rejlik. Észrevétlenül betegségekbe döntik a gyermekeket. Úgyszólván a magunk pénzén vesszük meg a mérget gyermekeink részére. A tisztaságra is ügyelni kell a cukornál. A cukor darabkák sok kézen fordulnak meg. Piacokon, vásáros bódékban, sátrakbau, még kereskedésekben is------nem ügyelnek a tisztaságra. A fertőzések, a r agadós betegségek legnagyobb terjesztői a cukrok. Adjunk igenis a gyermekeknek cukrot. Elég bő mennyiségben. És mindig okosan, mérséklettel és különösen nagy vigyázattal. A józan Ítélet, a velünk született érzék legtöbb esetben megmondják, mikor és mennyi cukrot adhatunk gyermekeinknek. Pedagógus.
