Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-06-22 / 17. szám
XVI. évfolyam. Szatmár, 1913 junius 22. 17-ik szám. Megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMAR, Arany János-utca 17. szám. FELK1.Ó8 SZBMísSZTÓ ÉS ÍIABÓTCLJUIIOIíOS : BODNÁR GÁSPÁR Előfizetési árak: Egész évre . . . . . .4 korona. Fél évre ............................2 » Negy ed évre...................1 » A nemzet lelki ébersége. Az egyszeri gazdáról beszélik, hogy mikor vérző szívvel látta, hogy a vetését a jég veri, pusztítja: se’ szó, se beszéd: elővette a szegletből a bunkósát. Neki ment a vetésnek és agyon csépelte az egész vetést. Mikor aztán meghiggadva újra kiment a mezőre, ámulva vette észre, hogy kis Miska az, ami kárt a jég tett. Az igazi pusztulást az ő eszeveszett rombolása, csépelése okozta. Ennek a gazdának nem volt éber a lelke. Úgy mondják azt: elvesztette a lélekjelenlétét. A ki pedig ebbe a lelki állapotba jut, annak cselekedete már nem tudatos, nem józan ésszel átlátott és irányított cselekvés. Amit ő tesz, az már nem beszámítás. És a mit vele tesznek, az sem megy reá nézve tudatos számba. A miként történik a gazdával, tehát egyes emberrel: akként szokott történni a nemzettel, egy néppel, egy országgal. Hiszen a nemzet, a nép, az ország egyesekből való élet, szervezet, tömeg. A lelki törvények, életfolyamatok, történések hasonlatosak. Itt van ez a mi édes hazánk. Nemzetünk és országunk, Magyarország. Itt is csapások zúdulnak reánk. Nem csak a fellegek csatornáiból szakadnak reánk jégesők. Hanem a politika, a pénzvilág, a gazdasági helyzet borongásaiból, csattogásaiból és villámlásaiból, az erkölcsi felfogások és szabadalmak kanálisaiból is ránk zúdulnak az áradatok, az iszapok, a leverő és lehűtő jégesők. Hát feljajdulunk, sírunk, jajgatunk, szivszorongva látjuk, nézzük a magunk fedele alól a bajokat. De ha ezeket látva, ezeken jajongva úgy teszünk, mint az egyszeri gazda: elővesszük a gyűlöleteket, a kétségbeejtés jelszavait; nagyítjuk, torzítjuk a bajokat; bántalmazzuk még azokat is, a kik a nemzet számára még megvannak; egyszóval neki megyünk a nemzetnek, bunkóval, ököllel, demagógiával, öldöklő gyanúsításokkal?? Akkor az egész nemzet, a nép, az ország csakugyan elveszti a tudatát, a lelki éberségét, lélekjelenlétét. Akkor mi magunk ezen megbillent lelki állapottal, hiányzó lelki éberséggel több bajt, veszedelmesebb puszlilásokal fogunk végezni, mint a valójában lélező bajok. A bajokat, a csapásokat, miket az idő, a viszonyok, a mi helyzetünknél fogva bekövetkezett jégveréseket csak kiheverjük valahogyan. Ha felismerjük ugyanis a bajokat és orvosolni törekszünk. De ha elveszítettük lelki éberségünket, akkor a mi magunk cselekedeteit se józan ítélet szerint végezzük. Akkor mások is tehetnek velünk tetszésük szerint, a mit akarnak. A magyar nemzetnek életében sok köny- nyelmüséget követlek el. Szenvedélyei sokszor elragadták a népet. De volt mindég egy erőssége. Az volt az erőssége, hogy nem hagyta el őt a lelki ébersége. S ha eljött az idő, hát tudatra ébredt és megmutatta, hogy nem csak akar, de tud is élni. No hát! ..... Me ster.
