Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-06-22 / 17. szám
2 MAGYAR FÖLDMIVELÖ ünnepli hatalmas népe. És rája szegezi te- kintetétazegész világ. Huszonöt évvel ezelőtt lépett trónjára. Fiatal volt. Java férfi korában. Duzzadó erővel, világlátással és azzal a félem- leles önérzettel, hogy tudja, ki ő. Mi kötelesség vár reá. Azért bizalmatlansággal, szinte sápadtra váltan fogadták a népek harcias nyilatkozatait és császári kardjának csörtetését. íme, 25 év után ez a bizalmatlanság elmúlt. A leghatalmasabb, de legbékésebb császárnak ismeri ma a világ. A kit sokan irigyelnek, csipkednek, de a kiről el kell ismerni, hogy a legválságosabb viszonyok közt mentője, bölcs, előrelátó, békét, rendet csináló hatalmas, tekintélyes uralkodója nemcsak népének, de irányítója a világpolitikának is. Istenben hivő. Népét rajongásig szerető, nemzetére büszke uralkodó. A ki a magyarokat is jól ismeri. Történelmünk, múltúnk előtt meghajtotta zászlaját és levette császári süvegéi. Mondotta egyszer, nem rég Budán való látogatásakor, nagy tisztelettel hajlik meg a magyar nép előtt és mikor a Zrínyiek, Hunyadik nevét hallják az ö nemzetének ifjai, a német fiú szive is hangosabban dobog. » * * Az uj földmivelésügyi miniszter. Az uj kormány kinevezése miránk, a kiket a földmivelésügy kiválóan érdekel, azt a változást hozta, hogy az eddigi földmivelésügyi miniszter Serényi Béla gróf megvált állásától, melyet jóakarattal és hivatással töltőtt be. Nevéhez fűződik, hogy a földmivelésügyi kormányzat is hangoztatta (és cselekedett is érte) a többtermelést. Az uj földmivelésügyi miniszter Ghillány Imre báró lett. A földmivelésügyi államtitkár, a nép igaz barátja Kazy József báró maradt. Az uj miniszter maga jó és praktikus gazda hírében áll, aki tehát ismeri a magyar gazdavilág életét, szükségleteit, sebeit és jogos kívánalmait. * * * Miniszteri biztosok az elemi iskolákban. A vallás- és közoktatásügyi miniszter törvény- javaslatot nyújtott be az elemi népiskolai oktatás ingyenességéről szóló 1908. évi XLYI. t. c. 7. §-ának kiegészítéséről. A javaslat szerint az elemi népiskola hatodik osztályának záróvizsgájához a vallás- és közoktatási miniszter külön meghízott iskolafelügyelőt (miniszteri biztost küld ki. E záróvizsga az illetékes iskolafelügyelő által megállapított napon (április, május és junius hónapban) a többi osztályok évi vizsgájától elkülönítve tartandó meg. Végbizonyítványt csak az kaphat, aki az elemi népiskola hatodik osztályából a záróvizsgát sikerrel leteszi. A záróvizsga, valamint a végbizonyítvány érvényéhez az iskolafelügyelő aláírása is szükséges. A törvény 1914. január 4-ével lép hatályba. Az uj törvénynek a választójogi javaslatnak az értelmi meghatározáson alapuló részével van összefüggése. * * * A kassai gazdagyűlés. Mikor a mi újságunkat a vasút az ország minden részébe viszi: a magyar gazdavilág kincses Kassa városában hullámzik. Hatalmas tábor. Egész hadsereg. Hadsereg, mely nem rombol, nem véres áldozatokat termel. Hanem épit. Magot vet a magyar ember számára. A jelenre és jövendőre. A mely a múltat köti össze a jelennel és a jövővel, megmutatván, hogy igenis itt, e hazában a föld népe, a gazdavilág még mindig olyan fentartó, uj forrásokat fakasztó erő és tényező, a mely a nemzet gyökerét, alapjait képezi. Isten áldása kisérje a kassai nagygyűlést, melyről bő tudósítást adunk a jövő héten. A keresztények diadala. — Ki a katakombákból! — A katakombák keresztényei végre Isten szabad ege alá jutnak. Elsőben a ragyogó római kék ég alatt épülnek templomai. Az összeomlott pogány világ romjain és hatalmas épületei közt épültek, hogy csakhamar az egész világon elfoglalja küldetését a sokat szenvedett, most diadalmas kereszténység. Jölt ugyanis Nagy Konstantin császár. Jött a mil- viusi győzelem. És győzőit nemcsak a harctérena kereszt de Konstantin császár szivében is. Mint azt már leírtuk. És megindul hatalmas hömpölygésével a krisztusi élet. Békesség száll a lelkekbe. A krisztusi kultúra, műveltség, világfelfogás dajkálja, erősiti a nemzeteket. A mi műveltség más világnézeten, másvilágrészeken támad: az is a kereszténység forrásá- sából támad. A két ezer éves Egyház tehát méltán ünnepli 1600 éves jubileumát, ünnepét annak, hogy a pogány Nyugat meghódolt a kereszténységnek. Micsoda ünnep ez ? Micsoda ünneplés azokhoz az ünnepekhez képest, mik ma támadnak egyes elvek, tanok, világnézetek nyomán. Mert tenger azoknak a tanoknak, igéknek, vallásoknak száma, a melyek ezen 1600 éven keresztül támadtak. Támadtak reggel és mint a kérészek estére eltűntek, elenyésztek. Hol vannak ezek ? Soknak nyoma van talán még a történet lapjain. Ahol arról beszél némán, szomorún, hogy mit Ígértek. Mit hirdettek? Mivel biztatták az emberiséget? És az emberiség csalódott. Belátta, hogy nem az örökélet igéi, a mit hirdettek. Sem az életé. Sem az üdvösségé. Hogy ön- maguktól pusztultak el. Az élet malomkövei közt. És az emberek bánkódva és csalódottan tértek vissza a kereszténység szerető anyai keblére, a hol az örök élet igéi vannak. Ma is két táborra vannak oszolva az emberek. Az egyik a kereszténység nagy táborában. Ahol az örök igék vezetik, éltetik, nyugtatják meg. A másik kivándorolt e hazából, az Isten országából. És, mint újkori pogányok újra fel akarják támasztani azt a világot, ahol az emberiség, mint beteg vándor nagy, rengeteg erdőségben bolyongott. És nem találta a kivezető utat. Hát ne csodálkozzunk és ne ijedjünk meg ezektől a törekvésektől. Hitetlenek mindig voltak. És lesznek. De az emberiség egészben véve mindig hitt. Ez a hit tartotta fenn. Ez fogja vezetni, mig ember lesz e földön. B. G. — Nos D u m i t r u, használt Keserű orvosság. az orvosság, nem ráz már a hideg 1 — Istennek hála, már nem. Csak rázná a hideg a domnu doktort is, hogy kóstolná meg 5 is azt a keserű orvosságot, a mit nekem rendelt. — Hogyan, hát nem rendelt ostyát is, hogy abban vedd be az orvosságot ? Dumitru. Hát istállóm, rendelt valami fehér port és valami tésztát hozzá, — meg azt is mondta, hogy vizzet vegyem be. Bele töltöttem hát egy csuporba az orvosságot, a tésztát meg mind bele aprítottam, de bizony az azért olyan keserű volt, hogy alig tudtam felkanalazni. II. VILMOS német császárt
