Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1913-03-09 / 2. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ 5 getóelemi csapást, ennek az évnek tavaszán a leg­nagyobb erélylyel kell védekezniök. Ezt rendeli a földraivelésügyi miniszter az 1894. évi XII. törvény­cikk értelmében. Elrendeli, hogy minden birtokos köteles a fák rügyeinek fakadása előtt, legkésőbb azonban március végéig a gyümölcsfák kártékony hernyóit kiirtani. A galagonya-pille és a sárga farkú pillangó már március végéig annyira elszéled, hogy a fán megmaradó hernyófészkek leszedésével a gazda célt nem ér, tehát az Írást már ennek a hónapnak a végén el kell kezdeni. Az irás kötelezettsége nem­csak a gyümölcsfák imént jelzett kártékony hernyóira, hanem a cserebogarak, a marokkói sáska, a vértetü, a darazsak, a cukor- és takarmányrépapusztitó bo­garak irtására is vonatkozik. Minthogy pedig a fel­sorolt és kötelezőleg irtandó káros rovarok elleni védekezésének csak akkor lehet sikeres eredménye, ha az irtás alaposan, lelkiismeretesen és egyesült erő­vel haj tátik végre, különös kötelességévé kell tenni az elöljáróknak, hogy az irtási munkálatok ellen­őrzését teljes szigorral foganatosítsák és a mulasz­tókat a törvény szigora szerint büntessék. A föld- mivelésügyi miniszter a közvagyon védelme érdeké­ben felhívta a vármegyék főispánjait, hogy rendele­tének végrehajtását figyelemmel kisérjék; mulasz­tás esetében a hibás községi tisztviselőkkel szemben a megtorlás szigorú alkalmazásról gondoskodjanak. Furcsa felelet. — Hallom, hogy lemegy a marhahús ára? — Nem tesz semmit. Én azért téged annyira becsül­lek, mint azelőtt! Tanácsadó. Arusitható-e a kénes gyufa? Több szövetke­zetünknek erre vonatkozó kérdezősködésre ezúton is tudatjuk, hogy a kénesgyufából az a mennyiség, amelyik a múlt évről, vagy még korábbról maradt vissza, nyugodtan árusítható. A kénesgyufa árusítása későbbre sincs eltiltva csupán a folyó év elejétől fogva nem szabad a kénes gyufát foszforral készí­teni. A foszfor nélkül készített kénesgyufa minősége azonban nem rosszabb az előző években foszforral készítettnél s igy a minőség tekintetében sem me­rülhet fel panaszra ok. A gépügynökkel kötött vétel fölbontása. A Kúria legutóbbi döntvénye kimondja, hogy a gépügynökkel kötött vétel mindaddig semmis, mig az ügynök be nem küldötte cégéhez s ezen időpont előtt attól vissza lehet lépni. Kisgazdáknál különben is a kötlevélben megjelölt gépekre nézve a megrendelés gyűjtése csak akkor hatályos, ha a kötlevelet az elöljáróság hitelesíti. A kötlevél hite­lesítése nélkül az abban foglalt jogügylet általában hatálytalan. A községi állatistálló költsége. Rendkívül fontos elvi határozatot hozott legutóbb a belügymi­niszter, mely a közbirtokosságokat s általában a fa­lusi gazdaközönséget nagyon érdekli. A minisztérium ugyanis kimondta, hogy az apaállatok istállójának építési költségeit a község nem háríthatja át az ál­lattenyésztő gazdákra, hanem azokat a község kö­teles viselni. Háziasszony. A konyhakertről. Konyhakertet nem lehet akárhol berendezni, legjobb napos helyen, lehetőleg közel a kúthoz, mert a konyhakert véleményeit gyakran kell öntöznünk. A konyhakert talajának is elsőrendűnek kell lennie, mert a zöldségfélék rendesen nagyon buján nőnek s nagyon jó, kövér földet igényelnek. A konyhakertet feltétlenül el kell keríteni, ke­rítés nélkül ne is csináljunk konyhakertet, mert az aprójószág mindent tönkre tesz és nem látjuk fárad­ságunk gyümölcsét. A kerítés ne legyen deszkából, ez nem is jó, mert nagy árnyékot vet a veteményre és annak fejlődését késlelteti. Legjobb a sodrony- kerítés, vagy ha az nincsen, a ritka sövény is meg­felel. A konyhakertet ágyakra osztjuk és ezek között vannak az utak. A kertek egyik sarkában helyet kell hagyni a trágyának. A konyhakert trágyázása múl­hatatlanul szükséges, mert a zöldségfélék nagyon sok táplálóanyagot szívnak a talajból, amelyeket ok­vetlen pótolnunk kell, ha a következő évben is jó termést akarunk. Az istállótrágyán kívül célszerű egy kis műtrágyát is kiszórni, mert ez nagyon fo­kozza a zöldségtermelést és a földnek a termő- képességét is visszaadja. A legfontosabb kérdés azonban az, hogy milyen zöldségfélét termesszünk. Ez azért fontos, mert ha helyes sorrendben ül­tetjük a veteményfélékét, háromszor, sőt négyszer is arathatunk egy és ugyanazon a területen. Fontos továbbá az is, hogy tulkorán vagy tulkésőn ne ül­tessük, mert vagy fagy érheti, vagy pedig nagyon későn kapunk termést ami különösen akkor számit, ha eladásra termelünk, mert hiszen minél előbb jelenünk meg egyik-másik termésükkel, annál jobb árat kapunk. Az ültetésnél arra kell vigyázni, hogy a magot túl mélyre ne ültessük, mert akkor megfullad és nem kel ki; ha pedig túl sekélyen ültetjük el, erő­sebb eső kimossa és igy szintén kárba vész. Hogy milyen veteményféléket célszerű ültetni, az attól függ, hogy melyik fajtára van szükségünk; ha pe­dig értékesíteni akarjuk, azt a fajtát termesszük, amelyet legjobban keresnek és amelyből hasznunk van, de amely földünkön legjobban terem. Mihelyt a mag kikelt, vagy a palánta fejlődni kezd, annak a a gondozásáról sem szabad megfeledkeznünk. A fiatal zöldségfélének egyik főkelléke a viz, azért gyakran öntöznünk kell és pedig száraz idő­ben naponta kétszer, még pedig reggel és estefelé; déli órákban nem jó a növényeket öntözni. Gyom­lálni is annyiszor kell, ahányszor csak gaz nőtt. A zöldség- és veteményféléket korán tavasszal ültetjük, még pedig akkor, ha már a fagytól nem kell félnünk. Az első vetemény a saláta, eközzé- hagymát lehet ültetni; amikor a salátát kivágjuk, a hagyma is már szépen megnőtt. A petrezselyem és sárgarépa közé vörösrépát, tormát, kelkáposztát vagy fejkáposztát lehet ültetni; a sárgarépát vagy fej­káposztát lehet ültetni; a sárgarépát és petrezsely­met május végén és júniusban már kiáshatjuk és a közzéje ültetett vetemény tovább fejlődhetik. A ke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom