Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-06-01 / 14. szám
XVL évfolyam. Szatmár, 19IS juatas 1. 14-ik szám. Megjelenik minden vasárnapSzerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Arany János-utca 17. szám. FELELŐS SÍEKSÜSZTÓ ÉS KUi ÓT!LÄJD0N0S: BODNÁR GÁSPÁR Előfizetési árak • Egész évre .... . . 4 korona. Fél évre .................. . 2 Negyed évre . . . . . 1 Hol a bibe? Egyik barátom beszélte, hogy a múlt nyáron, kegyetlen kánikulás napon favágóra volt szüksége. Hát felment a piacra. Ott egyik sarokban szunyókáltak a favágó emberek. Az én barátom felhivta őket, jönne egyik vagy másik favágni, szívesen megfizet. — Az ördögnek van kedve ebbe a pokoli melegben favágni. És megfordultak a másik oldalukra. Barátom hüledezve ment haza. Elővette a fűrészt. És hozzá látott maga a favágáshoz. Minden nap fűrészelt és hasított annyit, amennyi éppen elég volt a háztartáshoz. Jött aztán a tél. Kemény, hideg tél. Barátom találkozik egyik, nyári szunyókáló favágóval. — Tekintetes ur, nincs fa vágni való ? — Nincs, mondja barátom kurtán. — Hát akkor instálnék egy pár krajcárt. Mert nem tudok munkát kapni. — Barátom, kegyetlen hideg van. Én most nem gombolkozom ki magának a kedvéért. Kegyetlen válasznak látszik. Könyörtelennek és irgalmatlannak. Pedig valójában nem az. Sőt igazságos. Megfelelő a helyzetnek. Amin érdemes gondolkodni. Ez a favágó csak úgy packázott a munkaadókkal már jó ideje. Ismerték sokan. Hogy kihasználja az alkalmakat. Zsarol az ő, igaz, egyetlen tőkéjével — munkaerejével. Valóságos kis király, a maga szabadságában. Egykét napon át dolgozik. Aztán Jakab napot csinál, mig a jól felsrófolt munkabérből telik. Az embereknek sok borsot tört az orra alá. Ismerik jól ő kegyelmét. Hát tartózkodnak is tőle, amig és ahogyan csak lehet. Kis király uram aztán munka nélkül marad. Ilyenkor pedig — kódul. Alamizsnáért könyörög. És hivatkozik a könyörületre. És átkozódik, ha valaki oda veti alamizsna helyett: Dolgozzék ! Ezt az egy, de jellemzctes esetet pedig azért szögezzük le ide, hogy megmutassuk benne az ilyen embereknek, munkásoknak típusát. Példányát. Mert sokan vannak ám ilyenek. Es nemcsak a favágók közt. De általában a munkások, még a szellemi munkások közt is. Akik kézzel és észszel keresik kenyerüket. Mind a két rendbeli munkások közt rengeteg ilyen ember, munkás van. Itt a bibe! Itt a baj. Hogy igenis, ma életelvvé lett: — A munka minimuma — és az élvezet a kényelem, a dologtalanság maximuma. A mi becsületes magyar nyelven annyit tesz: — Az tudja az élet titkát, aki úgy fordítja sorsát, napjainak szekere rudját, hogy mentői kevesebbet dolgozzék és mentői többet élvezzen. Az élet kényelmét a legnagyobb mértékben kihalászni, kiaknázni, kicsaklizni. És a munkát, a verejtéket, a küzdelmes kenyérkeresetet a legkisebb fokra leszállítani. Ez az élet mai titka. Ilyen ember él igazán. Punktum. És mert bizony ez a politika nem mindenkinek sikerül. Azért van annyi elégedetlen életpolitikus. Itt a bibe! Mester.
