Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-05-25 / 13. szám
8 MAGYAR FÖLDMIVELŐ 4y Olvasókör. Ada-Kaleh. Hej, haj! E törökszó egykor, hajdan ismertebb volt Magyarországon, mint ma. Egykor, mi időkről a mi lapunk: »Törökvilág Magyarországon* címen az »Olvasókörében érdekesen szomoru-bus képeket rajzol. Most már csak egyszer-egyszer csengenek felé a török hangok-szavak. így most is, mikor a balkán-háborúból nekünk is jutott egy icike-picike kis hódítás. A hömpölygő Duna közepén, Orsóvá alatt, három ország közt álló kis szigetecske — Ada-Kaleh. Ez a kis sziget hosszúságában másfél kilométer, szélességében 600 méter. Régen bizony erős fészke volt a törökségnek- Körötte mindenütt a török félholdba játszadozott a napsugár. Viddintől—Belgrádig erős védősánca volt ez a kis sziget az ozmán-uralomnak. A muzulmán ajkán még ma is járja a népdal a régi dicsőségről. De aztán jött ám az elmúlás. A török visszahúzódott, mindig jobban-jobban Konstantinápoly felé. Eltűntek a török uralomnak, életnek nyomai. Csak egy pont maradt meg merő emléknek. Ez a kis sziget. Ada-Kaleh. Magyarul talán Törökszigetnek lehet nevezni. És Ada-Kaleh úgy maradt itt, mint a török világnak itt felejtett egyetlen emléke. A magyar, román és a szerb határ összevágásánál. Mint egy kis török gyarmat, mely némán, de színesen beszél — az egykor hatalmas török világról. * Az 1876—77-iki háború, mely az első halálos csapást mérte a török európai uralmára — ez a kis sziget még mindig török kézben maradt. S bár már szerződés jelölte ki a török határt — erről a kis szigetről elfeledkeztek. Kacsingatott reá Szerbia és Románia — de mégis a mi csapataink szállták meg. Egy szakasz baka őrizte a már lerombolt szigetet. De azért egészben még mindig a török világ képe maradt. Vagy 500 — 600 török lakosa élte a török életet. A szultánnak hódoltak. Elöljárói a török konzul utján kapták fizetésüket. A lakosság török cikkeknek, gyümölcs, dohány, kávé, cukor árusításával tartották fenn magukat. Akik az Aldunán jártak, azok el nem mulasztották Ada-Kaleh felkeresését. Egy kis tükördarabban látták itt — a török életet. Egy kis keleti zugot találtak. Cifra színekbe öltözött török csónakosok kínálták fel szolgálatukat. A sziget pedig csalta az utast piros fedelű házaival, jázminjaival, rózsaligeteivel, ciprusaival integetett a komor kőfalak mögül az emberekre. Karcsú minaret nyújtogatta nyakát a magasba. Estendi csendben felhangzott a muzulmán éneke . . . Török világba jutott egészen. Minden sajátságaival. Benn a szigeten már magyar bakákkal találkozott az utas, akik a turbános törökök közt föltalálták magukat. Lefátyolozott török nők suhannak gyorsan. Három országgal érintkezik e sziget, de azért Magyarországgal tartották fenn mindig a legszorosabb kapcsolatot. Gyermekeik átjárnak a mi iskoláinkba. És tőlünk élveztek szabadságot, kivételes vámmen tességet . . . Most ennek vége szakad! $ A berlini szerződésre hivatkozva ez év május 12-én anaktáltuk, azaz bekebeleztük Magyar hazánkba. Eddig is a mi bakáink tartották fenn a másfél kim. hosszú, fél kim. széles török lakosságú szigeten a rendet. Mivel a csaknem Ázsiába visszaszorított török úgysem bírta volna kormányozni, — nem fog a kis sziget átcsatolása nagyobb bonyodalmakra vezetni. Azt hisszük azonban, hogy ami különös érdekességet kölcsönzött a szigetnek, az eredeti török népélet, az meg fog szűnni. A Krassó-Szörény megyébe beosztott török lakosság hovahamarább ki fog vándorolni. Kár lenne pedig. Meg kellene hagyni nekik régi életüket. Szabadságukat, álmaikat. Nem csudáljuk, hogy fáj a töröknek a nagy resztesség mellett ez a kis sziget elvesztése is. A múlt emléke, a régi dicsőség utolsó ellobba- nása mindig jobban fáj, mint — jelen baja. Hadd maradjon magyar földön ez a kis török világ, itt felejtett török uralom, hogy mindig emlékeztesse a magyart: mi volt a törökvilág Magyar- országon. Ezt a kis eltérést a folyó közlemények során, azt hisszük érdemes volt — megcsinálni. Aztán folytatjuk a régi török világ leírását. Mester. Nem tagadja. — Kérek egy kis alamizsnát, nagyságos ur! — Miért koldulsz, gyermekem. Éhes vagy ? — Oh nem ! — Az apám szomjas. Pálinkát inna. A szerkesztő telefonja. D—i. Gyula. Az alak nagyszerű és a póza kacagtató és görcsöket keltő. — Falusi ember. Szabadgondolkozáson azt értik ma bizonyos tudós urak, (a kik a közönséges, normális emberekkel csak úgy beszélnek, hogy »mi tudósok« ;) tehát azt értik, hogy ők, a mi tudósok gondolhatnak, Írhatnak, taníthatnak mindent a neki szabadult észnek irramo- dásával, a mit akarnak. De más emberfiának nem szabad tudni, hinni és más elveket (igéket) vallani, csak a mit ők, a mi tudósok megengedni kegyesek. A higgadtabjai, az okosabbjai már maguk is röstellik ezt a monopliumot, egyedárusitási szabadalmat. Egy talián testvérük, tudós Achille Loria keményen meg is dorgálja őket, hogy türelmetlenek, erőszakosak, a mivel veszélyeztetik az ö elveiknek a — komolyságát. — Tároa. Mindig középszerűségre vall, ha valaki igen közönséges fogalmak kifejezésére nagy szavakat vagy bombasztikus jelzőket használ, mint maga a tárgy. — Gazdakör! lag. Azzal már tisztában vagyunk, hogy a módfelett való husevés az ember legnagyobb veszedelme. Az a sok betegség és főleg ellenálló képesség meg- csökkenése a túlságos husevésre vezethető vissza. A húsnak azok az alkatrészei, melyeket a gyomor sav nem tud feloldani és melyek nem távolodnak el a folyadékkal a testből lerakodnak és rendesen csuzt okoznak. És sok más betegséget is. A husevéssel tehát csinnyán kell bánni. Napjában legfeljebb egyszer kellene (délben) húst enni. Akkor is több növényi táplálékkal. A főzelék a legegészségesebb táplálék. Erről egész könyvet lehetne Írni. — Cs. Cs. és társai. A Gazdasági Egyesületnél legcélszerűbb jelentkezni. Julius és augusztus hóban lapunk szünetel — Tanya. Van olyan könyv. Majd megírjuk a címét. Türelem. A kerületi erdőgondnokság tudna reá válaszolni. Igen. Csak az árát nem tndiuk. // MORVÁI JÁNOS KÖNYVNYOMDÁJA, SZATMÁRON.
