Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1912-06-09 / 23. szám
2 MAGYAK FÖLDMIVELO gondolkozásu, szolid törekvései nincsenek. Elveri, elkölti, eldorbézolja keresetét. A nagy keresetbe fül belé. Visszaviszi a bérét a tőkének. Visszafolyik a keresete az alkohol malmán — a tőke tengerébe. _______ ___ Mester. A kisipar védelme. A kereskedelemügyi minisztériumban minap ankét volt, melyen arról volt szó, hogy az ipartestületek tisztviselői rendszeres és szervezett kiképzésben részesüljenek, hogy a kisiparososztály érdekeit céltudatosabban képviselhessék a jövőben. Az értekezlet az ipartestületi tisztviselők kiképzésének tervét időszerűnek Ítélte és szükségesnek tartja az állandó központi tanfolyam létesítését. Az utóbbi beható előkészítést igényel és ezért ezt csak az uj ipartörvény előkészítése során fogják újabb megfontolás tárgyává tenni. Az uj két koronások. A hivatalos lap egyik száma rendeletet közöl, amely életbe lépteti a két koronások veretéséről szóló 1912. évi XXI. törvénycikket. E sok számból kihámozva a valóságot, röviden az történik, hogy május húszadikától kezdve a mostani, háromféle verésü magyar egyforintoshoz egy negyedik ezüstpénz is csatlakozik, a m. kir. kétkoronás. Az uj pénz, amely súlyában és nagyságában teljesen azonos a régi egyforintossal, csak a feliratában különbözik a régitől. Egyik oldalán a király mellképe látható, a szokásos hiei'oglif-felirattal, kissé szecessziós vékony betűkkel. A másik oldalon van az újítás. Lebegő angyalok — úgy, mint az ötkoronásokon — a magyar szent koronát tartják, a korona alatt, harcias és nyerstermelő ország mivoltunk jellemzésére cserfalombból és buzakalászból font, felfelé nyitott koszorú foglalja magába a „2 korona“ értékjelzést és a veretés évszámát. A lapok pereme mindkét oldalon emelkedett és sima, azon belül gyöngysor vonul végig. Az uj pénz karimája sima s rajta mélyített betűkkel a pénzhamisítóknak oly kedves, régi jelmondat olvasható: „Bizalmam az ősi erényben.“ A falut emlegetik mostanában azon újságok, melyek még tudatában vannak, mit jelent a falu jóléte, élete és virágzása az egész országra, nemzetre, kereskedelem, ipar és igy az egész közgazdaságunkra nézve. Dicséret illeti meg őket. És elismerés azon hatalmas Gazda- szövetségnek, mely most már végre teljes erejével és körültekintéssel veszi fel gyakorlati megtestesítései sorába az eszméket. Az eszméket, mik nem újak. Ismertek. Sokszor hangoztatott és elfeledett régi ismerősök. Ott vannak egytől-egyig, mind Károlyi Sándor gróf és főleg Mailáth József gróf irataiban, köztevékenységeiben, tanulmányaiban. Hiszen a falusi jólétről különösen a perbenyiki gróf már itt-ott két évtizede mindazokat elmondotta, érdekükben gyűléseken, vármegyékben, tanító értekezleteken agitált és úgyszólván izgatott. De sehol a világon nincs az eszméknek, a jó ügyeknek, a törekvéseknek olyan hosszadalmas, olyan tekervényes körútja, mint nálunk — Magyar- országon. Itt elsőben meg kell születnie az eszmének, még pedig nehéz, erős tapasztalatok után. Aztán hányják-vetik, hogy hát ki az apja, a szülője. Az első felbuzdulás következik aztán. Itt egy nagy állomás, egy mérhetetlen nagy megállás jő. Közbe egyesek fáradoznak az eszme megtestesítésén. Ezeket aztán műkedvelőknek, passzionátusoknak gúnyolják. Mikor végre vagy a körülmények kényszerítő hatása alatt vagy egy kisebb-nagyobb gondolat nyomán az eszme ismét felszínre jut: akkor talán megragadják a legeslegilletékesebbek is, testületek, egyesületek. És beállítják munkájuk körébe, mint újat. Mint valami feltalálást. De végre is — történjék bár hogyan — csak történjék. Azokban a nemes feladatokban, jövő munkálatokban, miket most a falvak érdekében ismét dicséretes módon felszínre hoztak — talán egyetlen egy sincs, melyet a mi kis újságunk például már meg ne sujkolt volna 15 év leforgása alatt. Egész köteteket tenne ki, a mit mi a falu egészségi, gazdászati, közállapotai, adózási, szegény-ügyi, falusi közigazgatási, szegény, munkaház, kórház, orvos, bába, olvasó-kör, szövetkezetek, bérleti viszonyok, békéltető bíróságok, utcarendezés, cigány-ügy, lecsapolás, temető-ügy, kivándorlás, értékesítés, legelő kérdés, ruházat, házi ügyek, gaz- daszonyok jövője és sok más száz kérdésről irtunk hétről-hétre . . . Hát most aztán ne csak emlegessük a falvakat, de emelgessük is. Mesttr. Egyes vidéki takarékpénztárak valóságos átkaivá váltak a szegény megszorult kisgazda közönségnek. Egy ilyen minta bankból való a Lengyeltóti járási takarékpénztár néven alakult börnyuzda is. Elárasztotta drága hitelnyújtásával a lengyeltóti kisgazdákat, de egy napon aztán a lengyeltóti bank fizetésképtelenné lett. És ekkor a kisgazdák borzasztó meglepetésre ébredtek. A derék bank ugyanis még a következő manipulációkat csinálta: Mikor a kölcsönöket adta, nem elégedett meg azzal a biztosítékkal, hogy a követeléseket jelzálogilag biztosította, hanem még külön váltót is kért tőlük ugyanannyi Összegről. Persze, csak úgy formaképpen«, mondták a ravasz spekulánsok. Most aztán kiderült, hogy milyen »forma« volt ez. A váltókat ugyanis értékesítették különféle más bőr- nyuzdáknál »visszleszámitolásképpen«. Ezek a bankok azután most sorra perük a kisgazdákat a váltótartozásokért. Megfizethetik tehát a tartozást kétszer, háromszor_ Azaz megfizetnék, ha volna miből. De épp aratás előtt állnak és olyan kétségbeejtő helyzetbe jutottak, hogy mind a tönkrejutás küszöbén állanak. Ezt csinálta a legújabb börnyuzda a lengyeltóti kisgazdákkal. A mintagyerek. Bizony, uram, sok gondot okoz nekem az én vásott fiam. Örökös izgalomban élek miatta. Hát önnek van-e fia ? — Van, hála Istennek, egy. — És nincs vele baja ? — Nincs. — Boldog apa! Dohányzik-e a fiú ”? — Azt se tudja, mi a dohány. — Kártyázik”? — Eszibe se jut; de nem is tud. — Hiszen az enyim sem tud, de mégis kártyázik j De önnek nagyszerű fia lehet! Nem maradozik ki ”? — Este hét órakor már alszik. — Ne mondja! Valóban mintagyerek! De hát, mondja csak, mennyi idós a fiú ? — Két hónapos. Szomorú képek a vidéki bankok operálásából.
