Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1912-06-09 / 23. szám
MAGYAR FÖLDMIVELÖ 3 ■ ■ VASARNAP. an soi ea bo Kalász mezőkön. I. Szomorú voltam, Akkor a szemem Szótalan néma, Egy bus őszi nap Amikor meutern Sugarait szívta. Most — danol a lelkem. Most — danol a pacsirta. Akkor a mezőn Két kis ökörrel Valaki szántott Most — rengnek a kalászok. II. Nem kívánok a tavasztól Csak egy-két fehér virágot. Ősszel egy-két fürt szőlőnél Semmi többet nem kívánok. Nyárba’ van a legtöbb vágyam, Nyárba’ mindig azt kívánom: Óh bárha megcsókolhatnék Minden kalászt a világon. III. Ha kacagó szembe nézek, Valamitől megrebben a pillám. Olyan a kacagó szemek kacagása, Mint a nyári égen rejlő villám. Inkább sírjatok, sírjatok. A szemeket inkább sírva lássam. A mezőt is úgy szeretem inkább: Eső után, harmatos kalásszal. Harmatozás nélkül nincsen harmat, Eső nélkül nincsenek kalászok. Aki lelkét könnyel meg nem önti: Szive földjén mindhiába szántott. Magyar Bálint. Azok az apácák ... Sok-sok ellensége van a vallásnak. A vallással azoknak az apácáknak, irgalmas nénikéknek, a kik kórházakban ápolják a betegeket. Senkinek nem vétenek. Senkit nem bántanak. Csak azért esedeznek, hogy — engedjétek, hadd szeressék a jó Istent... és a szerencsétlen, elhagyatott betegeket... De még ezt sem engedik meg nekik. Különösen Franciaországban. A hol most kegyetlen kézzel tépik a nép hitét. Hát hogyne bántanák a szelíd, az ártatlan, a jótékony irgalmas nénikéket. Az apácákat. Kiűzik őket a kórházakból. És helyükbe fizetett ápolónőket alkalmaznak. Hogy — valójába azok-e, majd mindjárt kitudódik. Franciaországban, a hitnek, a vallásnak, az egyháznak égő gyűlölettel eltelt ellensége — Clemen- ceau volt elnök. Valóságos hitetlen tigris. Hát ez az apáca evő tigris megbetegedett a minapában. Meg kellett operálni. Még pedig a kórházban. — És mi történik? Tigris, a beteg ellenség könyörög, hívják az ő ápolására — az irgalmasrendi nénikéket. Már mint apácákat. És azok meg is érkeztek. Tigris, a nagy betegen fekvő Tigris ott fekszik ágyában és irgalmas nénikék ápolják. Türelemmel, lemondással. Gyöngédséggel, virrasztással. Tigrisnek szive úgy elérzékenyül. Szemei megtelnek könnyel és igy beszél az ápoló apácáknak: — Mit is csinálnának a vén republikánusok... (ezek a vén istentelenek ugy-e bár ?) az apácák ápolása nélkül. * De im jönnek a hitetlen, vallástalan szabad- kőmivesek beteg társuk látogatására. Mikor ezek a látogatók meglátják a sürgölődő-tevékenykedő apácákat, elszörnyülködnek. Kérdőjellé változnak, akár a vajaskiflik. Mi ez? Mi történik itt. És Tigris, a legérthetőbb szavakkal igy felel: — Súlyt fektetek arra, hogy jól ápoljanak. Nos helyes! Jól van! Tehát mégis csak azok az üldözött irgalmas nénikék, apácák a jó ápolók. Ám akkor... akkor vén republikánusok, fiatal szabadkőmives óriások, népboldogitók... ti, a kik elkergetitek az irgalmas nénikéket az iskolákból és még a kórházakból is... mondjátok csak, feleljetek nekem, nekünk. Ezreknek, sőt millióknak: — Hát miért fosztjátok meg a szegény népet, a melynek nincs más párnája, csak a kórházaké? Nincs más fekhelye, csak a kórház ágya... Miért fosztjátok meg éppen a szegény népet... a legjobb ápolástól, a legjobb ápolóktól, az apácáktól? Vén önzők. Vén hazugok. Vén istentelenek — ti súlyt helyeztek arra, hogy jól ápoljanak. És a népnek még azt sem engeditek meg, hogy veletek szemben higyjék és érezzék, hogy: — Mégis csak az irgalmas-nénikék. Erre feleljetek, ha tudtok! De nem tudtok ám! Hallgattok, mint tök a fűben. EIHb Izland. Ezt a szigetet nagyon jól ösmerik az európai országok kivándorlói, a magyarok is. Az újvilág viszontagságos útjainak ez az első állomása, a hol a kivándorló mindenre talál, csak szives fogadásra, humanitásra és vendégszeretetre nem. Ennek a telepnek a főnöke Williams William bevándorlási biztos, a ki sziget múlt évi forgalmáról most tette meg jelentését az amerikai kormánynak. A jelentés rideg adataiból kitűnik, milyen rettenetes hely ez az Ellis Izland s milyen kegyetlenül bánnak ott a kivándorlókkal. Az 1911-ik esztendőben, mondja a jelentés, 749.642 kivándorlót vizsgáltak felül. Ezek közül kerek száz- ötvenezeret utaltak Ellis-szigetére, tehát nem engedték őket kilépni a kontinensre, hanem előbb néhány napon át, sőt tovább is ott tartották. Közülök sokat visszaküldték elhagyott hazájukba. Az ellátás nagyon rossz. A bevándorlási biztos nagyobb és jobban szellőztethető hálótermek építését sürgeti. A kajütben érkezett utazókat is oda kell elhelyezni, a hová a fedélközi utasokat. Ez az eljárás már sok panaszra adott alkalmat. Körül-belül kétszázezer koronát kér a jelentésben a régi kórház renoválására is, ezenkívül kétszázezer koronát a kórházépületek közti átjárók megépítésére, a járvány-kórházak jobb berendezésére négyszázezer koronát és végül az egész Ellis-sziget megtisztítására százezer koronát. A jelentés ez adatai mutatják, milyen tarthatatlan állapotok uralkodnak ott.
