Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1912-03-31 / 13. szám

4 MAGYAR FÖLDMIVELŐ m oAZBáK a ESS !CW Bsa \ t | A vetni való burgonya kiválogatása. Ugyan kevés gazda van, ki arra vigyázna, hogy jó vetőburgonyája legyen; amikor kiszedi a bokor alól a gumókat, hát léire dobálja a selejtest, a vá- gottat, a satnyát s elteszi azzal, hogy jó lesz majd elvetni. Ha pedig a termés silány, akkor mindent okoz, az időjárást, a fajtát, pedig az első hiba ott' van, hogy rossz magot vetett el. Hogy jó legyen a termés, fontos az, hogy a vetőgumó ép és teljesen egész legyeu. Erre vonatkozólag szakemberek Írják, hogy ültetésre leginkább középnagyságú gumót hasz­náljunk, Ha igen nagy a gumó, ne vágjuk ketté s ne ültessük el, hanem adjuk vagy használjuk el, mert ez az eljárás csak árt, de nem használ. Minden jó gazda igyekezzék magának jó vető­gumót beszerezni a szedés alkalmával. Ez az eljárás a helyes, hogy a kiszedés alkalmával válogassuk meg a vetni való gumót. Igen sok burgonyatő vari, amely alatt 8—10 szép gumót is találunk; ilyen helyről minden ültetésre alkalmas gumót egybe kell gyűj­teni s addig, mig a vetés ideje el nem jön, gondo­san elrakni. Ha igy megválogatjuk a vetőgumót, már az első esztendőben 10 fészek közölt akad 2—3 ilyen bőtermésü, a későbiekben pedig 5—6 is, s amint látjuk, a munkának meglesz az eredménye ; ki kell tehát válogatni mindig a vetőgumót, mert csak igy lehet szép termést elérni! P. E. * A szőlő permetezése „vakon“. Vakon való permetezés alatt azt a munkát értjük, amikor a sző­lőben permetezünk, még a tenyészet megindulata előtt. A permetezés íft is a szokásos gépekkel és módon történik. De mivelhogy ilyenkor lombozat nincs, magát a csupasz tőkefejet és a talajt kell jó bőven megpermeteznünk. Az oldat e célra 3°/0- osra készítendő. Oly szőlőkben, ahol a n}rár folyamán erősen pusztitott a peronospora, nagyon is helyénvaló a permetezésnek e módja, mely arra való, hogy a szőlő talajában kitelelő gombacsirákat elöljük. A tenyészeti év folyamán a megbetegedett le­velek tele vannak e gomba szaporodó testecskéi- vel. A levélhullás után e gomba csirák is á talajra jutnak, a levéllel együtt, s ott kitelelnek (téli spórák). A legnagyobb hidegben sem vesztik el életképes­ségüket. Tavasszal azután mihelyt a viszonyok kedvez­nek e gombacsirák fejlődésének (hazánkban május vége felé), életrekelnek, hogy folytassák pusztító munkájukat a szőlő összes zöld részein.- Tudva azt, hogy a lehullott szőlőlomb hihetet­lenül sok gombacsirát rejt magában, mely csirák azután otthagyva, tavasszal uj erőre kapnak, igen helyesen teszi a gazda, ha a lehullott száraz lombot, vagy őszi metszésnél a venyigét levelestül együtt a sorok közzül lehető gondosan kihordja, összegyűjti és elégeti. A peronospora elleni védekezés leghatásosabb akkor, ha a bajt meg tudtuk előzni. E betegség leküzdésére tehát első lépés a vakon való perme­tezés, amelyet ilyenformán sohasem volna szabad elmulasztani. Gy. E. A siófoki nagy gazdagyülés. A Magyar Gazdaszövetségnek Darányi Ignác elnöklésével Sió­fokon junius 19-én tartandó országos gazdagyülése széles rétegekben megmozdította a gazdaközönséget. A nagygyűlés a foldmivelés fejlesztése, s különösen a birtokpolitika irányában országos érdekű állásfogla­lásra készül. Mig a Balaton partján és pedig Sió­fokon, úgy mint Balatonfüreden, a Balatoni Szö­vetség székhelyén, továbbá Veszprémben, Tapolcán, Keszthelyen és Kaposvárt serényen folyik a gazda- szervezetek készülődése a helyi előkészület céljából, addig a Magyar Gazdaszövetséghez nap-nap után ér­kezik tudósítás a legtávolabbi székelyföldi megyék­ből is, hogy mily nagy lelkesedéssel folyik a tobor­zás a falusi gazdakörökben és szövetkezetekben a siófoki útra. A gazdakörök és szövetkezetek, egymás­sal versenyezve, több és több résztvevőt iparkodnak küldeni a siófoki nagy’gazda gyűlésre, melynek nagy­szerű sikere már előrelátható. Kettős értelem. Legény: (a cigányhoz, a kivel muzsikáttaloU magá­nak.) Piánó cigány ! Cigány: Mi ázs, instálom álásan ? Nem értem. Legény: No hát húzzad lassan, mintha lopni mennél! Cigány: (vigyorogva.) Ázst már értem ! A csontdara, mint baromfieieség. A friss csontot, legyen az nyers, vagy olyan, amely étkezésünk után mint felesleges a szemét­kosárba kerül, tehát a főtt csont is, egyaránt al­kalmas a csontdara készítésére. Régi kiszáradt cson­tok, tekintettel az azokban levő kevés tápanyagukra, csontdaránk már nem alkalmasak. A friss csontok közül azokat, amelyek étkezésünk után felmaradnak, előnyben kell részesíteni, mivel azokon még min­dég fog egy kevés in stb. maradni. Már most lássuk, hogy a foszforon kívül, amely­nek olyan előnyös hatása van a kis csibék csont­képződésére, milyen anyagokat tartalmaz még a csont ? A csont még meszet. zsírt és fehérjét is tartalmaz, körülbelül egyenlő arányban, igy tehát ez alkatré­szekből már most önként következik, hogy a csont­dara nemcsak a kis csibék csontképződésére, hanem a tyúkok tojásrakásának a fokozására is igen elő­nyös. Tyúkjaink szorgalmasabb tojók lesznek és amint az a párhuzamos etetési kísérleteknél beiga­zolódott (ugyanis a tyúkok közül egyesek csontdarát is kaptak, mások meg nem), a csontdarával etetett tyúkok tojásai nagyobbak és súlyosabbak is voltak. Csontdarát minden tenyésstő készíthet magá­nak, aki csontdarálógéppel rendelkezik. A darálónak olyannak is kell lenni, hogy az abból kikerült csontok finom pehelyformáuak legyenek, nem pedig olyan darabosak, mint a tengeri-, árpa- stb. dara. 12 tyúk­ból álló törzs részére elégséges egy napra 1/i kilo­gramm csontdarát számítani. A csontdarát mindig lágy eleséggel keverten nyújtsuk állatainknak és pedig mindenkor a déli etetés alkalmával, már azért Háziasszony.

Next

/
Oldalképek
Tartalom