Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1912-03-31 / 13. szám

MAGYAR FÖLDMIVELÖ 3 ■ B VASÁRNAP, an Ä rózsa eredete. A rózsaágat egyszer bárányka rágicsálta, Csak kedvtöltésre tette, megsérteni nem kívánta. A rózsaág ezért a báránytól büntetéskép Kis gyapjucskát lecsípett, maradt neki elég még. A kis gyapjút az ág most erősen tartogatta, És jött a csalogány és fészkét rakni óhajtá. Szólt: Add nekem a gyapjút és kis fészkem, ha kész lesz, Majd eljövök s hálából dalolgatok te néked. Megkapta, elvivé és amint eljött, dalára Örömtől és gyönyörtől rózsa termett az ágra. Riickert után : Csicsáky Imre. * Nem mese... de valóság — a szerencséről. Furcsa öreg ur jött a faluba. Csak nem régen telepedett le, már is elnevezték, sőt csúfolták: »bótos«-nak. »Cakumpaknak.« Zsugorinak. Aki egy- egy gombot is felvesz az utszélről. Egy fonalat se hagy ott. A vasdarabokat gyűjti. A papirosokat is összeszedi. A mire más ember rá se’ hederit. Fel­rúgja. Tovább dobja. Hársfavirágot szed. Bodzát gyűjt. És ki tudja el is sorolni, csak nagyjából is, miből van összegyűjtve az ő botja. Egész magazin. Egy hatalmas raktára van már. Először nevették. Gúnyolták. Aztán odafordult a dolog, hogy ha vala­mit a faluban nem lehetett kapni, sőt pénzért venni sem: csak a furcsa öreghez fordultak. Ott kaptak ám mindent. — A mit még a városban se igen találhattak. És az öreg mosolygott, a kezét dörzsölte, mi­kor házára jártak, mintha kereskedőház lenne. De adott. Szívesen adott. Szeget, mást és mindent. Hanem mikor aztán úgy felgyűlt a sok min­denféle apróság, lim-lom a házában, hogy nem birt vele: gondolt egyet. Megtanítom ezeket az embere­ket, mondotta magában — a gyűjtésre. Az előre­látásra. A gondosságra. Hogy vegyék észre: — Még egy szalmaszál is drága, becses lehet a maga idejében. Miért, mert ezek az emberek nem látnak to­vább az orruknál. A mával törődnek. A holnapra nem gondolnak. Azért bánnak úgy el a kis dolgok­kal, mert nem jöttek rá, hogy kis dolgokból épül, van — az élet. Szétszórt tehát egy nagy szekérre való holmit a falu utcáin, utain. Gondolván: — Hogy fogják ezt kapdosni. Hogy fogják gyűjteni. Csalódott... A holmi ott hevert napokig az utcák porában. Alig nyúlt hozzá valaki. Azokhoz a kidobott apró­ságokhoz. Semmikhez. Hanem aztán . . . Mikor megest jöttek hozzá, már mint az öreg­hez szegért, ezért azért, holmi egyetmáshoz, hát jól az orruk alá dörzsölt. — Léhák, gondatlanok, élhetetlenek vagytok. Ott hever most is az utszélen, a mit kértek. De nektek nem kell. Pedig tudjátok meg, igy vagytok a szerencsétekkel is. Az sem repül sült galambként a szátokba. Lassan kell azt összegyűjteni. De ti napról-napra engeditek, hogy elröppenjen. Azért vagytok tehetetlen, szegény emberek. Mester. Az Első Magyar Általános Biztosító Tár­saság közgyűlése. Legnagyobb hazai biztositó intézetünk, az Első Magyar Általános Biztosító Tár­saság e hó 16-án tartotta Gróf Csekonics Endre v. b. t. tanácsos elnöklete alatt ezidei közgyűlését, me­lyen a főúri világ és a pénzügyi kiválóságok nagy számmal vettek részt. Elnök a közgyűlés határozat- képességének megállapítása után meleg részvéttel emlékezik meg gróf Zichy Nándor és Szende Ká­roly igazgatósági tagok elhunytáról és érdemeiket ezen közgyűlés jegyzőkönyvében örökítették meg. Az igazgatóság jelentését ormodi Ormódy Vilmos főrend, vezérigazgató terjesztette elő, mely szerint annak dacára, hogy' a lefolyt év üzleti eredményét a nagymérvű tűzkárok igen erősen befolyásolták, mégis a társaság ötvennégy éves fennállásának tar­talma alatt a legjobb évi eredményt mutatta. Az évi mérleg 5.267.8882 korona 88 fillér tiszta nyereség­gel zárult. Az igazgatóság indítványozza, hogy a jutalékok levonása és különféle tartalékalapok dotá­lása után 3.200.000 kor. osztalékul fizettessék ki, részvényenként 800 korona, mely összeg a részvé­nyeseknek julius elseje helyett márc. hó 18-től kezdve fizettetik ki, a társaság főpénztáránál. A köz­gyűlés a jelentést egyhangúlag tudomásul vette, az igazgatóság indítványait elfogadta és a felment- vényt úgy az igazgatóságnak, mint a felügyelő-bizott­ságnak, megadta és Bókay János részvényes indít­ványára az elnöknek, ormódi Ormódy Vilmos vezér- igazgatónak, a kormányzótanácsnak, a választmány­nak, a felügyelő-bizottság és a tisztikarnak jegyző- könyvi köszönetét szavazott az elért fényes ered­ményért. Jóváhagyta tovább a közgyűlés az igazga­tóság és a választmány közös elhatározásából kifo­lyólag a közhasznú és jótékonysági intézetek számára megszavazott adakozásokat, melyek az eddigi ada­kozásokat jóval felülmúlják. A választmányba dr. Gaál Jenőt, gróf Széchenyi Pált, gróf Wenckheim Dénest és gróf Zichy Aladárt választották meg. A társaság igazgatósága Hajduska Albert vezértitkárt aligazgatóvá nevezte ki. A világ legnagyobb templomai. Legnagyobb befogadóképessége a föld összes tem­plomai között a római Szent Péter templomnak van. 54,000 hivő találhat benne helyet. Utána a milánói katedrális következik, melyben 37,000 - ember számára van hely. A kölni dóm 30,000 a londoni Szent Pál templom és a bolognai székesegyház 25,000 embert fogad be. A törökök legnagyobb temploma a konstantinápolyi Aja Sophia 23,000 ember számára épült. A lateráni Szent János temploma ugyanannyi embert fogad be. A bécsi Szent István templom és a pizzái dóm 12,000 embert képes befogadni, mig a velencei Szent Márkus templomba csak 7000 ember fér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom