Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1912-03-17 / 11. szám
MAGYAR FÖLDMIVELO 7 Návayt) véleményük meghallgatására. A két politikust aztán követik a többiek. * A kibontakozás közben nem nyugodhatnak azonban valami rózsás ágyakon a szomszédban sem. Már mint Ausztriában. Az újságok egyre hangoztatják a közös hadügyminiszter, sőt az osztrák kormány bukásának hírét is. Persze cáfolat cáfolat után érkezik. És az újra való politikai fordulat hírei egymást váltják fel. — Az Irgalmaa-rend háromszáz éves jubileuma. Az irgalmasokat hazánk több városában ismerik. E hazafias, betegápoló rend nehéz időkben is nagy és tiszteletre méltó szolgálatokat tett ám az emberiségnek és a hazának. Kórházaikban vallás-különbség nélkül felveszik és ápolják a betegeket. Ezek a »csuhások« több jótéteményt gyakorolnak egy nap a beteg emberekkel, mint a csuháso- kat gúnyoló nemzetközi hősök — egész széreplésük ideje óta. Ennek a rendnek szép ünnepe volt a napokban. Fen- állásuknak, megalapitásuknak 300-ik évét ünnepelték. Istenes János volt az ő szervező apostoluk, a kinek fiai aztán az egész világon gyakorolják az istenes jótékony betegápolást. — Jeges-eső márciusban. Márc. 12-én elég meleg nap után jeges-eső hullott-zugott a földre az ország több részében. így a főváros közelében valóságos nyári zivatar zúgott végig. A jég oly sűrűn esett, hogy rövid idő alatt 3 cmnyi réteg borította a földet A fakadó gyümölcsösökben nagy a kár. (Jókor kezdi.) Szatmáron is jeges zivataros eső volt e napnak estéjén. — Ritka cseléd — ritka gazda. Nem mindennapi jegyváltás történt e hó 7-én egy ujfehértói közhivatalnok házánál, midőn hat évem át egyhuzomban szolgáló leány tartotta eljegyzési ünnepélyét. Az árva leány hat rokona, a vőlegény tizenkét rokona szüleivel, testvéreivel, tiz jó ösmerősökkel foglaltak helyet a menyasszony gazdája vendégszerető házánál. Hívták a menyasszonyt hat éven át nagyobb bérre, de hallgatva mindég gazdasszonyára, szive sugallatára, nem cserélte el, a háztartás minden ágára kiterjedő s igy terhesebb szolgálatot, a talán könnyebb szobaleányi, vagy szakácsnői, de nem oly gondozással járó szolgálattal. Öltözetében egyszerű, de mindég csinos és rendes volt. Nemcsak ő maga volt hü, de ezt megtartotta cseléd társaival, vagy a napszámosokkal szemben is, mit sem törődve azzal, hogy nem egyszer ezek neheztelését vonta magára. Béremelést soha nem kért, de jó magaviseletéhez s az időhöz képest mindég gazdája és gazdasszonya emelte s tették be nevére a megtakarított összeget a takarékpénztárba, melyből igen szépen el lesz látva mindennel sorsához képest. — Kivándorlásra csábitó törökök. Székes- fehérvárról Írják: Fejérmegye alispánja minap leíratott kapott a belügyminisztertől, amelyben arra hívták fel az alispán figyelmét, hogy Törökországba több üveggyár részére nagy tömegben szerződtettek munkásokat török ügynökök. Ezek az elszerződtetett munkások azonban Törökországban olyan rettenetes helyzetbe kerültek, hogy több hónapi munka után majdnem mindannyian az osztrák-magyar konzulátusokhoz fordultak, azzal a kéréssel, hogy szállítsák őket haza, mert nem bírják tovább a nehéz munkát, melyért különben is éhbért kapnak. Mivel a belügyminiszter értesülése szerint ismét több ügynök jár a Dunántúlon, az alispán utján felhívást intéz a községek elöljáróságához s nyomatékkai figyelmezteti a lakosokat, hogy ne üljenek fel az ügynökök csábításainak, mert veszedelmes helyzet vár reájuk Törökországban. — 117 éves ember halála. Somfalu község, de sőt a Bükkalja legöregebb agastyána. Pap Filip a luj Péter, somfalusi lakos, ki az ottani gör. kath. lelkész adatai alapján még a XVIII. század végén, vagyis 1795. év tavaszán született s becsületes életmód és szorgalmas munkásság közepette töltötte napjait mostanáig alig ősz hajjal és alig hiányzó fogakkal, a múlt héten hir 117 éves korában. Az öreg élete utolsó napjáig a ház körüli teendők végzésére képes volt, s állítása szerint 70 év óta beteg nem volt.-- Regulát felakasztották. Miskolcról írják : Regula Edének, az edelényi háromszoros rablógyilkosnak bűnügyében a király a kegyelmi kérvényt elutasította. A kabinetiroda az iratok leküldése mellett errői expressz-le- vélben értesítette a törvényszéket, a melynek elnöke felszólította a miskolci ügyészség vezetőjét, Bulyovszky főügyész-helyettest, hogy Báli Mihály hóhért rendelkezésre állítsa. Regula Edét másnap értesítették a semmiségi panaszok és a kegyelmi kérvény elutasításáról és szerdán reggel hét órakor a kivégzés meg is töi'tént a törvényszék mellett levő börtön udvarában. — Nagyvilág. Az olasz-török háború. A talián nagy szorultságában is kőn}7elmüsködik, humorizál. Lapjaik odaszólanak, simogatják a nagyhatalmakat, hogy hát ők, már mint az olaszok annyira meggyötörték, megalázták a törököket, annyira bevették Tripoliszt, ideje volna már a békének. Persze — a talián malmára hajtó békére. Lépjenek hát közbe a nagyhatalmak, hogy ez a béke meglegyen. Furcsa! Mikor a verekedést kezdő fél kiabál, fogjátok meg már az ellenfelemet, hogy vége legyen ennek a verekedésnek. Ha nem lenne olyan komoly ez a tripoliszi háború, bizony hogy mosolyogni is lehetne rajta. De a török nem engedi ám, hogy törökre fogjanak... az az nem engedi most már, hogy a talián egyhamar és ép bőrrel szabaduljon. Védekezik és a leghatározottabb ellenállást fejt ki. — Az angolsztrájk immár világsztrájkká kezd fejlődni. Maguk az angolok is hitték már, hogy az óriási méretű szénbányasztrájkot leszerelik. És ime most Európa másik nagy széntermelő országába csapott át — Németországba — a mozgalom. Sőt szele fuj, Franciaországban is nyugtalankodnak a szénbányamunkások. Németországban azonban a keresztény munkások befolyása csak a törvényes határok közé szorítja a bérmozgalmat. — Működik az olló Kínában. Az uj Kinában, copf nélkül való Kínában ugyancsak működik az olló. Az ősi birodalom uj képet kezd mutatni. A forradalmi mozgalom után könnyen mondanak le a kínaiak megcsontosodott ősi hajviseletükről. Tűnnek a copfok és a kínai ember fejére modern sapkák kerülnek. Kínai tudósítások szerint a copf nélküli, modern sapkát viselő kínai nem éppen kellemes, sőt csúnya jelenség. Majd megszokják. Az állatok viselkedése a léghajók és repülőgépekkel szemben. Már Lingker léghajós több, mint 30 év előtt megjelent feljegyzéseiben említi, hogy egy állatkert fölött szállva világosan látta, hogy annak emlős vadállatai a legnagyobb ijedelemtől meglepetve kisérték figyelemmel nem nagy magasságban tova vonuló léghajóját s az óriási ijedelem közben keletkezett zűrzavarban egy szarvas neki rohant az erős sodrony kerítésnek s bizonyosan megsérült, mert tehetetlenül földre roskadt. Hofstein léghajós meg azt állítja, hogy iramszarvasokat látott, melyek léghajójától megrettenve, a folyóba menekültek, kutyákat, amelyek félelmükben szükölve, üvöltő ordításokban törtek ki s lovakat, amelyek a léghajó láttára kitörtek, elragadtak. A szárnyas állatok is ellenséget látnak a léghajóban vagy repülő gépben. Erre mutat az az észlelet, hogy a legtöbb légi szárnyas messze kikerüli a levegőt járó készülékeket. Van azonban eset, hogy vesztére neki ront annak. így kivált a sasról a karvalyról ismeretes ez, de még ezek is kerülni látszanak az eddigi ismeretek szerint a szuszogó, zakatoló, szóval hangot adó repülőgépet, abban bizonyára egy leküzdhetlen ellenséget látva. Megtörtént mégis, amint Delagrauge aviatikus Írja, hogy egy óriási raj seregély nem tágított gépje elől s valósággal e madárfellegen keresztül kellett utat törnie gépjével, mely mikor leszállóit vele, a seregélyek vérével elárasztottnak bizonyult. Ilyesféle madárgyilkolás a gépnek ki nem tért fecskecsoporton is megesett, amint azt a nemrégen lefolyt Rajna- vidéki repülőgépverseny alkalmával megállapították.
