Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1912-03-10 / 10. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ 5 s a tojásokat pihentetik, szép eredményt lehet elérni. Piszkos tojásokban is elhal a fejlődő élet, mert a pórusokon nem jut elég éleny a tojás belsejébe. Meg kell tehát a tojásokat langyos vízben, puha ke­fével elővigyázatosan mosni, mielőtt a tyuk alá rak­juk. Ha a költő tyuk piszkitja be a tojásokat ugyan­így járunk el, de a vizet 40° C-ra kell melegítenünk. Tisztaság és meleg a két leglényegesebb tényezője a sikeres költetésnek. Nedves és hideg talaj sokkal több meleget elvon a tojásokból, semhogy a tyuk azt pótolhatná, természetes, hogy a csira ilyenkor is elpusztul. Rosszul táplált, rosszul ápolt és egész té­len át zárva tartott tyúkoktól sem várhatunk életké­pes tojásokat. * Rossz tojók. Ha öreg tyúkjaink, melyek már két-három évesek, nem akarnak tojni, ennek rend­szeresen két oka lehet. Vagy igen kövérek, vagy tojószerveik betegek. Az ilyen állatoknak nagy moz­gást kell biztosítani a takarmánynak a korpába való behintésével. Másodszor ne adjunk nekik lágy takar­mányt, hanem csak zöldséget és magot és pedig napjában kétszer: zabot és búzát. Tanácsadó. Szaporodnak a végrehajtások. A »G. Sz.« Írja: a végrehajtási novella életbelépte után egyszerre megcsappant a kielégítési végrehajtások száma, aminek tudvalevőleg az volt az oka, hogy a törvény a szükséges háztartási eszközöket, bútorokat és az üzlet folytatására szolgáló tárgyakat kivonta a vég­rehajtás alól. Az utóbbi időben azonban lassan is­mét növekedik a végrehajtások száma és már-már ott tartunk ezen a téren, mint a novella előtti időben. Kutatva ennek a jelenségnek okát, arr jöttünk rá, hogy a végrehajtók igen sok esetben nem veszik figyelembe a novella rendelkezéseit és lefoglalnak olyan tárgyakat is (pl. a mészárosüzlet vágótőkéjét márványlappal), melyeknek bírói zár alá vételét a a törvény tiltja. Három oka van ennek az eljárásnak. Az első a végrehajtást szenvedettek nemtörődöm­sége, mert ha előterjesztéssel élnének, a bíróság feltétlenül feloldaná a zár alól ezeket a tárgyakat; a második az. hogy a végrehajtó dija a lefoglalt tárgyak becsértékétől is függ, érdekük tehát minél többet lefoglalni, harmadik pedig a bíróságok tul- halmozása munkával. A biró nem ér rá, hogy min­den egyes jegyzőkönyvet felülvizsgáljon! Ilyen körülmények között a végrehajtást szen­vedetteknek kellene résen lenni és ügyelni, hogy olyan tárgyakat ne foglaljanak le amelyeknek lefog­lalását a törvény tiltja. Katáng. * Koronaértékben való számítás. Az országgyű­lés két háza által már elfogadott törvényjavaslat, amely most áll szentesítés alatt és amelynek ki­hirdetése március hó első napjaira várható, két­száz korona pénzbüntetés terhe alatt kötelezi a kereskedőket és iparosokat, hogy a közönséggel szemben csakis koronaértékben való számítást hasz­nálják. A tilalom ellen védők kihágást követnek el és az illetékes járásbíróság által kétszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendők. a ISMERETEK-TÁRA. B ■ DB Az első magyar vasút. Ujhely Géza államvasuti főellenőr érdekes könyvéből közöljük, hogy az egykorú lapok miként írtak az első magyar vasút, a magyar középponti (Duna balparti) vasút pest—váci vonalának 1846, julius 15-én történt megnyitásáról. A Hetilap c. újság 1846. julius 17-iki számában mindössze ennyit ir az országra szóló eseményről: A magyar középponti vasút pest—váci részvo­nalát folyó hónap 15-én ünnepélyesen megnyitották s 16-ától fogva a közlekedésnek átadták. Isten adjon ez epocha után jobb jövendőt a hazának, — bus napjai már valának! A régi Pesti Hírlap 1846. julius 17-én megje­lent száma igy ir: A középponti vasút váci részének megnyitása. Megvan tehát elvégre. Mit régen óhajtanánk, minek mindenesetre meg kellett történni, de a mit a feok halogatás után már szinte nem mertünk hinni, csak­ugyan elértünk. A középponti vasút készen levő része, a pest—váci vonal julius 15-én valósággal megnyittatott. A meghivó-jegyek ugyan eléggé rossz magyarsággal voltak írva s kifordított magyar címer­rel voltak ellátva, de legalább mégis magyarok voltak. A szegény magyar ember azonban, ki társas­kocsin menne a vasúthoz s nem tud németül, nem igen a vasúthoz jutna, mert a vasúthoz vivő társas­kocsikon egyedül német nyelven van fölirva, hogy a vasúthoz járnak. Ő Fensége, az ország nádora, családja és udvara kíséretében megjelenvén, tömér­dek nép jelenlétében délután három órakor Buda és Pest gőzmozdonyok nyolc kocsin, Vác felé indí­tották a meghívottakat, számra nézve mintegy har- madfélszáz személyt. A Bndapesti Híradó 1846. évi julius 23-án meg­jelent számában már hosszabban ir a nevezetes eseményről: Elvégre Magyarország évlapjaiba is iktatjuk egy oly ünnep megünneplését, milyenről eddig csak olvastunk. A művelődés legújabb fejleménye Hunnia fővárosának is nyujtá azon élvezetet, melynek majd minden európai főváros már egy idő óta örvend és kikocsiztatá egy csodaszerü gőzelőfogattal a meghí­vottak százait, egyszerre a pamlagok kényes ölén, villámi, az az vasúti sebességgel, tudniillik ötven és néhány perc alatt Vác városába, hova eddig a pes­tiek csak egyenkint, legföllebb párosán, vakitó ho­mok felhőkön keresztül és a legszilajabb magyar ló félnapi megizzasztatásával, gyönyör nélküli és una­lom teljes utazással érhettek. 1846 julius 15-én dé­lután három órakor rendkívül mozgás támadt Pest városában. A nép ezernyi csoportjai a pályaudvar felé nyomultak, hol a sorkatonaság és a polgári őr­sereg díszes egyenruhában tisztelgett: a főnemesség és a királyi hivatalnokok fényes hintóikban, az ura­csok sebes tilburykban vágtatva érkeztek : mert négy órára volt kitűzve az első magyar gőzmozdonyos vasút ünnepies inaugurációja, mely annyiszor hir­detve volt, de most egyszer teljesedésbe ment.

Next

/
Oldalképek
Tartalom