Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1912-03-03 / 9. szám
4 MAGYAR FÖLDMIVELŐ helyiség minden részén megtartják életképességüket azért ez az említett tejbetegség fölötte ragadós. A tej megkékülése leginkább hiányos takarmányozás és rossz emésztés következménye, miáltal a kazein hiányos összetételű lesz s a gomba spórái könnyen megtámadják. Az orvoslás a következő : A tehenek közül ki kell választani a kék tejel szolgáltatókat. Ezeket egy ideig diétára fogjuk s az után az előzőtől teljesen eltérő takarmányon kell őket tartani. Az összes tejes edényeket forró lúggal alaposan ki kell mosni, a tejkamara padlóját és falát klór- mészvizzel fertőtleníteni s az egész tejkamarát újra meszelni. így a baj további terjedésének elejét lehet venni. Péter meg a lányok. — Hát még mindig futkosol a lányok után Péter öcsém ? — Futkosom; de nem én vagyok az oka. — Hát ki ? — A lányok. Még mindig nem akarnak megállani. Hát utánok kell futnom. m GAI3AS VZLÄdil. ÉS es sa ess A tavaszi vetés A vetőmag jó és egyforma nagyságú legyen, az egyenlőtlen vetőmagból egyenlőtlen vetemény kel. A vetőmag csirázóképességét mindig előre meg kellene állapítani, mert kisebb csirázóképesség mellett valamivel sűrűbben kell vetni. Mivel a hosszabb fekvés a csirázóképességét csökkenti, vetőmagul amennyire lehetséges, az utolsó aratást kell felhasználni. Fölösleges külön kiemelni, hogy a vetőmagnak tisztának is kell lenni. A vetőmag minősége mellett a szakszerű vetés nagyban hozzájárul a termés eredményéhez. Hogy a vetemény szép, egyenlő legyen, csak azáltal érhető le, hogyha a vetőmag elosztása és a vetés mélysége egyenletes. Mivel pedig a leggyakorlottabb kézi vető sem képes a magvakat egyenletesen elosztva szétszórni s oly szántóeszközzel sem rendelkezünk, amely a magot egyforma mélyen lerakná, mindig maradnak fedetlen magvak a felszínen, melyeket azután a madarak szednek fel vagy pedig nedvesség híján ki nem csírázhatnak, más magvak viszont nagyon mélyen jutnak a talajba. Mindezen hátrányokat elkerülhetjük, ha nem szélesen, hanem sorvetővel vetünk. A sorvetésnek a széles vetéssel szemben töbféle előnye van, Sorvetés mellett jelentékeny a magmegtakaritás, mert mintegy 1‘3-dal kevesebb vetőmag kell; a magvak is egyenlő mélységben jutnak a talajba, a vetemény egyformán kel és később is egyformán fejlődik. Tapasztalás szerint sorvetés mellett a termés nagyobb és a minőség is jobb, mert minden egyes növénynek a talajból, térből levegőből és világosságból meglehetős egyformán jut, a veteményt szabadon járhatja a levegő és ennélfogva kevésbbé lehet megdőléstől tartani, ugyanezen oknál fogva a rozsda és a lisztharmat is kevésbé léphet föl. Továbbá a sorvetés lehetővé teszi a talajnak a fejlődési idő alatti megmunkálását, ami a terméseredményre nem kicsinylendő befolyást gyakorol. A sorvetés számos előnye tehát arra indíthatná a gazdákat, hogy lassanként a sorvetésre térjenek át. A termés eredmény egyik további biztosítéka legalább a gabonánál a vetőmag pácolása. Pácoljuk a vetőmagot elsősorban azért hogy az üszők fellépését elkerüljük. Pácolásra leginkább rézvitriolt és formaiint használunk; a meleg vízzel való pácolás meglehetősen nehézkes, mivel a meleg viz, amelybe a vetőmagot 10 percre betesszük, 525 Celsius fok alá nem sülyedhet és 56 Celsius fokon túl nem emelkedhetik, mert az első esetben az üszögcsirák nem semmisülnek meg, a másik esetben pedig a magas hőfok alatt a vetőmag csirázóképes- sége szenved. Zab, árpa és búza pácolására legjobb a formalin. Zabnál 300 liter vízbe kell 1 kg. formalin, búzánál és árpánál 250 liter vizbe 1 kg. A gabonát 10—15 percig hagyjuk a formalinoldatban, azután kivesszük abból, garmadába hányjuk és for- malin-oldatban mártott vagy azzal meglocsolt zsákokkal betakarjuk. A garmada mintegy 7 órán át igy letakarva marad. A pácfolyadékból 50 kg.-ként 60 liter kell. A formalin-oldatot egymásután kétszer használhatjuk. * A tavaszi állatösszeirás. Az utóbbi évek során az állatlélszámban beállott változások igen lényeges aktussá tették az évenkénti haszonállat- összeírást. A tavaszi állatösszeirás dolgában gróf Serényi Béla földmivelésügyi miniszter elrendelte, hogy a haszonállatokat (szarvasmarha, ló, szamár öszvér, sertés, juh és kecske) minden községben a közös legelőre kihajtás előtt, de legkésőbb március végéig, faj, kor és ivar szerint Írják össze. Az ösz- szeirásnak a községekhez tartozó puszták, tanyák, majorok, udvarok és telepek: vagyis az összes külterületek állatállományára ki kell terjednie. Össze kell írni a miniszter rendelete szerint a tenyésztésre alkalmas apaállatokat s fel kell tüntetni az összeirási lapokon a közös legelőre járó állatok számát is, Ha az ellenőrzéssel megbízott elsőfokú hatóság az összeírást hibásnak, vagy hézagosnak találná, intézkedés történt azonnali uj összeírás foganatosítása és a mulasztás elkövető közeg szigorú felelősségrevonása iránt. A megyékben megejtett összeírásokat május 1-ig a minisztériumhoz kell fölterjeszteni. Minthogy pedig a múltban itt-ott összeirt adatok a valóságnál kisebb állat létszámot tüntettek fel, utasították az összeírást teljesítő közegeket, hogy a községeket meggyőzően világosítsák fel arról, hogy ez az összeírás nem szolgál adókivetés céljaira. Csupán az állattenyésztései foglalkozó gazdaközönség érdekében történik, mert az államnak tenyészapa- állatok beszerzése, közös legelők gyarapítása és javítása, valamint az állattenyésztés körüli egyéb intézkedései csak úgy vezetnek sikerre, ha az állatlétszámáról és az állattenyésztés évenkénti fejlődési viszonyairól pontos adatok állanak rendelkezésre. Erre való tekintettel a miniszter az összeírást saját közegeivel is ellenőrizteti.
