Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1912-02-25 / 8. szám
MAGYAR FŐLDMIVELÖ 5 megy bele a vállalkozásba: szorgalmával és két keze munkájával! Felér ez a forgótőke a bérelt birtok terjedelméhez viszonyítva akármelyik nagybérlő kövér bankóival! Öreg gazda. * TELI KIS MESÉK. A márciusi hó meséje. Sok lesz a hernyó. Kecskemétről írják, hogy az ottani gyümölcstermő szőlőkben óriás mennyiségű hernyóra van kilátás és hogyha a kellő védekezést idejekorán nem kezdik meg, a gyümölcs- termelésnek vége lesz s a szezon idején a hires gyümölcspiac kongani fog az ürességtől. Annyi hernyóbáb, mint amennyi az őszszel mutatkozott és amennyi most is látható, emberemlékezet óla nem volt. Azok, akik ismerik a viszonyokat, úgy vélekednek, hogy ezúttal rendkívüli intézkedésekre lesz szükség, mert máskülönben a hernyóirtásra vonatkozó törvényt nem fogják végrehajtani. Immár arról is beszélnek, hogy az egyes hegyközségekben ellenőrző bizottságokat alakítanak, amelyeknek az lesz a löladaluk, hogy az irtás teljesítését a lehető legteljesebb szigorúsággal kisérjék figyelemmel s a hanyagul eljáró szőlősgazdák ellen a följelentést megtegyék. Talán szükségtelen is megjegyezni, hogy a hernyók tömeges fölvonulása nemcsak Kecskemét vidékére, de úgyszólván az egész országra kiterjed és hogy a veszedelem az ország gyümölcstermését is fenyegeti. Ennek következménye hihetőleg az lesz, hogy a kormány ezúttal szigorúbb intézkedéseket fog tenni s megmenti azt, ami megmenthető lesz. * Hernyózás. A hernyófészket leghelyesebb télen és korán tavaszszal pusztítanunk. A hernyózó olló azonban nem tökéletes szerszám, mert nehéz vele az ágak közzé férkőznünk és útközben nem egy fiatal ágacskát letörünk vele. Zsinórja is minduntalan itt is, ott is elakad a levágott fészek pedig könnyen elszóródik a fa alatt lévő harasztban vagy trágyában és ott marad, ahelyett, hogy elégetődnék. Az el nem égetett fészekben pedig a pete kikel. Sokkal helyesebb a hernyófészkeknek szesz- vagy petróleumfáklyával való irtása, ezzel mindenhová oda férünk, nem kell hozzá olyan nehéz nyél, mint az ollóhoz, a munka sokkal gyorsabban halad s a pete biztosan elpusztul. A fáklya ellen egyedüli kifogás az lehetne, hogy égő anyaga pénzbe kerül; ez azonban — a drága munkabér mellett — az időben és a tökéletes munkában bizonyára megtérül. Bismark és a hármas szám. Mindenféle furcsa hit fűződik a hármas számhoz, amelyről sokan azt hiszik, hogy nagy befolyást gyakorol az ember sorsára. A skolasztikusok a hármast tökéletes számnak és a Szentháromság jelképének tekintették, de még maga Bismarck is hitt a hármas szám bűvös erejében. A vaskancellár sokszor elmondta, hogy az ő élete egészen a hármas számnak a hatása alatt állt. Ezt egy napon következőleg bizonyította: — Három urat szolgáltam, három nevem van, három tölgyfáiévá] van a címeremben, három háborút idéztem elő, három lovat lőttek ki alólam a német-francia háborúban, én készítettem elő a három császár-találkozást, én alkottam meg a hármasszövetséget, három gyermekem van, »In Trinitate robur!« a családom jelszava és — koponyámon csak három hajszál ékeskedik. Egészen más a márciusi hó mint a januári, vagy a decemberi. Szépséget is ad, költők és meseirók megének- lik. Giambattista Basile igy ir a márciusi hóról: A szegény Liso egyedül csatangolt a nagyvilágban. Egy este egy korcsmába tért be, ahol tizenkét fiatalember ült a tűz körül. Egyik megkérdezte Lisót, hogy mit tart erről az időről. . — Mit tartanék róla — felelte Liso — én azt hiszem, hogy az évnek minden hónapja kitesz magáért és mi, akik sokszor magunk se tudjuk, hogy mit akarunk, erővel be akarunk avatkozni az ég titkaiba. — Úgy beszélsz, mint Salamon, — válaszolta az ifjú — de azt csak nem tagadhatod, hogy ez a mi márciusunk az ő fagyjaival, esőivel, havazásaival és ólmos esőivel, szeleivel és viharaivel, ködjeivel és orkánjaival kiállhatutlanná teszi az életünket. — Te csak káros oldaláról említed ezt a szegény hónapot — folytatta Liso a beszélgetést — de a hasznot, amelyet hoz, elfelejted. Mert bizony hiába, a március ám a tavasz bevezető hónapja ! Az ifjú igen megörült Liso szép szavainak, mert ő volt maga a Március, aki tizenegy hónaptestvérével üldögélt a tűz körül. Hogy Lisót megjutalmazza, egy ládikát adott neki ajándékba. — Vedd tőlem ezt a ládikát — szólt Lisóhoz — s ha valamire szükséged lesz, csak kívánd bátran és meg fogod benne találni. Mikor Liso gazdag és szívtelen bátyja meghallotta öccse szerencséjét, ó is elment abba a korcsmába. Öt is megkérdezte az az ifjú, hogy mit tart a márciusról. — Vigye az ördög ezt az átkozott hónapot — rivalt rá a gonosz bátya nagymérgesen — ez a hónap a parasztok ellensége, a pásztorok réme. Megszomoritja a lelket és megbetegeti a testet. Csak azért van a világon, hogy ha I valaki rosszat akar kívánni ellenségeinek, igy szólhasson hozzá : »Vigyen el a Március.« Közmondásos is a kártékonysága, nem hiába mondják, hogy: »márciusi hó árt a vetésnek«. Egyszóval olyan hónap ez a március, hogy valósággal áldás lenne az emberiségre, ha neve a tizenkét hónap listájából ki volna törülve. Mit adhatott az ifjú Március a goromba embernek *? Márciusi havat adott. Tiszta asszony — tiszta ház. Furcsa, fogják mondani. Természetes. Hogy a tiszta asszony, a tiszta ház a legelső követelménye a családi életnek, a tűzhelynek. Minek is arról — még beszélni is. Hát még írni. Pedig — fájdalom — beszélni és Írni kell. Sokszor és sokat. Mert ott tartunk, hogy a tiszta házak is ritkulnak, a tisztaságot szerető nők is kevesebbednek. Szomorú képet nyújt ma sok-sok tűzhely — tisztaság, rend tekintetében. Pedig a ház tisztaság, a rendszeretet, a friss, jó levegő, a szellőztetett szoba, a kedves elrendezés — mutatja, bírálja elsősorban az asszonyt. És úgy van, hogy sokszor egy tekintet elég, hogy következtetést vonjunk le az egész ház életére, gondolkozására, rendszereiére és sokszor lelkiismeretére is. A leány gyermekeket azért korán kell bevezetni a házi teendők, a házi asszonyi kötelességek megérzésébe. Ez az érzés különben vele születik a nővel rendesen. Csak ápolni, nevelni kell. De ha elhanyagoljuk, hihetetlen módon vész, pusztul. Belesüpped a rendetlenség, a lomposság, a tunyaság, a nemtörődés, a közöny talajába. Egy háziasszony_ Háziasszony.
