Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1912-06-02 / 22. szám
6 MAGYAR FÖLDMIVELO Háziasszony. Baromfi öléa. Faluhelyen ez még most is cselédmajális számban megy; öten-hatan neki esnek a falkának, halálra zavarják s kölcsönös elfáradás után végre sarokba szorítják a kiszemelt állatot. Ez állatkínzás, de káros, sőt veszedelmes is az étkezésre. Mert be van bizonyítva, hogy a meghajszolva leölt baromfi kevés vért ereszt s ezzel a hús tápértéke csökken. Wüttembergben egyenes törvényes tilalom van a kínzó állatölésre. Minél kevesebb szenvedés után szűnik meg az állat élete, annál jobb a húsa. A hal is akkor legizletesebb, ha fogás után rögtön fejbe ütik s nem várják meg, mig a levegőn vonagolva eldöglik. Az állat halálküzdelmében testének értékes fehérnye anyagai kedvezőtlen oszlásnak indulnak s igy magának tesz kárt, aki pecsenyének szánt állatait nem kezeli emberségesen. * A házi szárnyasok vedlése. Ismeretes, hogy a házi szárnyasok épp úgy, mint a többi madarak különösen nyak- és válltollaikat kihullatják s helyettük uj képződik. Ez a vedlés tavaszkor vagy nyáron jelentkezik és több napig eltart. Van reá eset, hogy némely tyuk őszkor, sőt télen is vedlik. Persze a vedlés alatt a madár kedvetlen gubbaszkodik, nem ritkán beteges állapotba jut. Amiért is a házi szárnyasokat ilyenkor dédelgető elbánásban kell részesíteni, bizonyos óvatos figyelemmel kell irántuk lenni. Legjobb a többitől, a nem vedlőktől elkülöníteni, de az tágas, tiszta, száraz, védett hely legyen, amig a vedlés elmúlik. Az eleség bőséges legyen, az olajtartalmú magvak adagolását nem kell sajnálni, mert ezek jó hatással vannak a vedléskor. Persze a tyuktenyésztésben az a kedvező állapot, ha az összes tyúkok mind egy időben vedlenek, mert akkor közösen egyforma elbánásban részesülhetnek Azonban sajnos, ez ritkán szokott a kívánság szerint megtörténni, kivételek mindenütt vannak. Kényszer- vedlést előidézni, miként ezt az amerikai tyukászok megkísérelték, nem vált be, a természet törvényeit megváltoztatni nem mindig sikerül. iü MI OJSÁQ? 11 ES3 £€3 Szemle. A Z ORSZÁGGYŰLÉS gyors tempóban igyekszik letárgyalni azon törvényjavaslatokat, melyeket megoldani a politikai helyzet miatt eddig nem lehetett. Az ellenzék részint nem mehet, részint nem akar a tárgyalásokon részt venni. A vidéken beszámolókat tartanak, melyek nyomán agitálnak a képviselők, mintegy ide téve át politikai nyilatkozataik helyét. Igv Apponyi Albert gróf Jászberényben, Désy Zoltán Esztergomban, Kelemen Samu Szatmáron, Huszár Károly Sárváron. Molnár János Kapuváron tartották beszámolójukat, beszédüket. Érdekes és feltűnést keltett Kelemen Samu beszámolója Szatmáron. Itt pártkülönbség nélkül hallgatták Kelement, a Just-párti képviselőt, ki igy fejezte be beszédét: »Meg kell találnunk a kiegyezést, nevezzük azt akármilyen címen. Meg kell találnunk azután a módot a házszabály revíziójára is. És meg kell alkotnunk végre az általános választó-jogot őszintén és becsületesen.« , * A NAGY MEZŐSÉGEKEN, TERMŐFÖLDEKEN kezdődik az aratás. A nagy munka ideje. Addig az ifjúság, a tanulók szünidőre mennek. Bezáródnak az iskolák falai. Csend, hallgatás ül az ifjúság, a gyermek-világ munkaházaira, az iskola-termekre. Á nép, a földműves, gazda-nép télen pihen a földdel, a szendergő öreg földdel. Az ifjúság, a gyermek-világ meg akkor gyűjti erejét, akkor pihen és készül üdülésével egy újabb munkára, erőkifejtésre, mikor megnépesednek a termő-földek és peng a kasza, dolgozik a sarló. RAT A JÉG IS. Az ország különböző vidékéről jön a szomorú hir, hogy az idei esztendő még mindig nem ült el, nem pihen csapásaiban. Jégesők aratták le több helyen a virágzó kalászokat és a szőlőkben is nagy károkat tettek. Bizony ezer bajnak, ezer csapásnak van kitéve a gazda és vele a munkásnép, mig csűrökbe kerül a szem. És még azt akarják, hogy a munkásnépet, az országot holmi sztrájkok is marcangolják, tépjék. Bizony, ha valaha, ma van szükség arra, hogy a munkás és munkaadó megértsék egymást. Az „utánvét“ megmagyarázása. Egy ur szóbahozta, hogy némelyik katona milyen korlátolt. — Volt egy katona ismerősöm — beszélte az illető, — az a legértelmetlenebb amber akit valaha láttam. Egyszer azzal a kérdéssel fordult hozzám, hogy mondjam meg neki, mi az az »utánvét«. Erre elkezdtem magyarázni: Tegyük fel, hogy te bemégyjegy egyenruha kereskedőhöz és rendelsz egy sapkát... — Én nem rendelek. — Jól van, hiszen csak példa kedvéért mondom, hogy teszem szükséged van egy sapkára. — De nincs szükségem, mert éppen azúdén vettem egyet. — Hát ha nincs is szükséged, csak feltehetjük, hogy rendelsz egy sapkát i! — De szó sincs róla, csak nem rendelek egy évben két sapkát. — De mondjuk, hogy elhagyod valahol a sapkádat.. — Hát ez meg teljesen ki van zárva, mert én még sohasem vesztettem el a sapkámat. Az elbeszélő dühösen csapott az asztalra. — Hát tessék az ilyen embernek megmagyarázni, mi az az utánvét 1 A viszontlátásig. Évek során kifejezett azon óhaj szerint, hogy lapunk a nagy munkaidőn szüneteljen, mert a nép fáradtan érkezvén otthonába, részint meg távol is attól nem olvashat úgy, hogy az összekötő kapcsot megtarthassa — lapunk csak szeptember első vasárnapján fog megjelenni. Ehhez járulnak ez esztendőben a nehéz nyomdai viszonyok is. Nem csak hihetetlenül szökik az újság nyomtatási költsége, de mostanában oly viszonyok következhetnek be, melyek lehetetlenné tehetik az újságnak szerkesztését, illetőleg nyomatását. Azért ez a kevés szünet most kétszeresen is indokolt. Miként más években, úgy ez év folyamán is megmutattuk és főleg meg fogjuk mutatni, hogy tartatomban, elevenségben, olvasmányaink bőségében teljesen pótoltuk, illetőleg pótolni fogjuk a szünetelést. Tehát a viszontlátásig. .
