Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1912-06-09 / 23. szám

XV. évfolyam. Szatmár, 1912 junius 9. 23-ik szám. föegjelenik minden vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Arany János-utca 17. szám. reu'i ŐS S'ÍSKEESZTÓ ÉS KIADÓTULAJDONOS : BODNÁR GÁSPÁR Előfizetési árak: Egész évre . . . . . 4 korona. Fél évre .... . . . 2 Negyed évre . . . . . 1 A kisiparosok és kisgazdák sorsosok ebben az országban. A kisgazdá­kat, egyáltalán a földmives népet úgy a hogy, ha az utolsó órákban is, mégis csak talpra állitja maga a nemzet. Itt az ideje, hogy megelégeljük a kisiparosoknak is pusztulá­sát, teljes tönkremenését. Nagyiparunk — mint az uj kereskedelmi miniszter is konstatálta zentai nyilatkozatá­ban, válságba jutott. De nem csak ő maga képtelen a fejlődésre, de kapzsiságában elbi­zakodottságában tönkretette a kisipart is. Pedig ez nagy, megdöbbentő dolog a mi országunkban. Hiszen a kis és közép-iparosokból alakul ki a mi igazi, jellegzetes polgárságunk. Ezek őrzik a nemzeti hagyományokat. Ezek kötik össze a kereskedelmet és gazdavilágot. Ezek jóléte esik súllyal a közjóiét mérlegébe. Ezek vannak bensőbb, úgyszólván életközösségben a föld népével. Nem csak azért, mert maguk is szeretik, ápolják kis gazdaságukat, de azért is, mert a föld népe igényeinek kielégítését kell hogy teljesítsék és mértékben tartsák. A magyar iparnak tehát a kisipar még mindig jelentékeny tényezője. A népszámlá­lás adatai igazolják, hogy még 1900. évben is — ipari vállalataink 995 százaléka a kis ipari volt. A iparral foglalkozók 61 százaléka kis iparban dolgozott. Ipari termelésünknek közel egyharmadát kisiparos műhelyekben állítják elő. Micsoda lelketlen politika, nemzetpusz- titó önzés, bűn lenne tehát az, mely ezekkel a tényekkel nem számolna. És hagyná, hogy a nemzet munkásainak, tehát ipari polgárainak romlását pusztulását ölhetett kezekkel nézze. A nagy ipar mellett meg lesz és meg­van a mi hazánkban a kis iparnak is jelen­tősége. És belső kapcsokon, erős kölcsönha­tása — a földmivelésre is. A kisipart tehát fel kell karolni. A gazda­világ, a kis gazdák is a maguk érdekeit vé­dik és munkálják a kisiparnak támogatásával A kormányzat is érezte mindig, hogy mily kötelességei vannak a kisiparral szem­ben. Most úgy látszik még jobban érzi. Az uj kereskedelmi miniszter ennek a köteles­ségérzetének nyílt kifejezést is ad. Támogatni fogja gép és munkaeszközök segélyezésével. S ott, hol pénzsegélyre van igazi szükség, nem zárkózik el. Rendezi to­vábbá a kisipar hitelügyeit. Különösen az Országos Hitelszövetkezetnek lesz nagy fela­data ebben az irányban. Ebben a tekintet­ben ezt az intézményt már is elismerés illeti. De főleg erős és kiváló gonddal, vas kezekkel hozzányúlni az iparos-tanoncok ki- képezéséhez és neveléséhez. — Jó nevelése ügyéhez. Neveléséhez — mondjuk. Mert a tudás, az ismeretek halmaza, a nagy tudákosság nem fog teremteni egészséges és életre való iparos-osztályt. Csak a nevelés, az irányítás és a valláserkölcsi világnézet erős kialakulása. Az uj iparos-nemzedéket a tudatos, a becsületes élet és a keresetnek megbecsülé­sére kell vezetni. Ma az iparos-legény sokat keres. Töb­bet, mint Európa bármely államában. De nincs belőle haszna. Erkölcsi értéke, komoly

Next

/
Oldalképek
Tartalom