Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1912-06-02 / 22. szám
6 MAGYAR FÖLDMIVELŐ ■ qazdAk világa, a A vetések. A földmivelésügyi miniszter jelentése szerint a búza 43 vármegyében jó, 20 vármegyében jókftzepes és közepes a rozs 36 vármegyében jó, 27 vármegyében jóközepes, és közepes, az árpa 31 vármegyében jó, 9 vármegyében jóközepes és közepes, a zab 15 vármegyében jó, 41 vármegyében jóközepes és közepes. A két héttel ezelőtt közzétett hivatalos kommüniké szerint a búza ötvenhárom vármegyében jó volt, tiz vármegyében jóközepes és közepes, A rozs minősítése ugyanaz, mint két héttel ez előtt volt. A vetéseknek sok helyen való romlása az utóbbi időben sok helyen, igy Kalocsa környékén onnan van, mert a virágzáskor nem volt alkalmas jó idő; a kalászok egy része üres: de meg a hesszeni légy is pusztításokat tett a vetésekben. * Hogyan támadja meg a peronospora a szőlő leveleit? E kérdés megvilágítására Ravasz és Verge francia tudósok végeztek vizsgálatokat, s vizsgálataik eredményét a francia tudományos akadémia havi jelentésében közlik. Eddig általánosan elterjedt volt az a nézet, hogy a peronospora a levél felső lapjain levő vizcseppekbe jutó csirái utján idézi elő a fertőzést, anélkül, hogy a csirák a levél alsó lapjára jutottak volna. Fentnevezett kísérletezők megfigyelték, hogyha a szőlőlevél mindkét lapját állandóan vizcseppekkel boritottan tartjuk, s a levél felső lapjára friss peronosporacsirákat helyezünk a fertőzés öt nap múlva bekövetkezik, vagyis a fejlesztett gombák ennyi idő alatt érik el a levél alsó felületét. Más részről. Millardet és Gayon vizsgálatai bizonyítják, hogy a rézkénpornak nyomban való jelentkezése is elégséges ahhoz, hogy a csirák fejlődését megakadályozza. A réztartalmu permetező folyadékok a levél felső lapjára jutva tehát megakadályozzák a csirák fejlődését, s ugyanakkor meg gátolják a csiráknak a levél alsó lapjára jutást is. A szerzők tehát arra a következtetésre jutottak, hogy a rézgáliccal való permetezésnek eddigi módját megváltoztatni nem szükséges. * A káposzta ellensége. Az elmúlt években a káposztatermő vidékeken a gazdák sokszor láttak nagy kárt a káposztalepke hernyói által okozott pusztítás miatt. Különösen sokat szenvedtek ily címen a Dunántúl drávamenti s az ország északi és a Királyhágón túl fekvő vármegyéi, ahol akadt sok olyan község is, amelyekben a hernyók a káposztatermést vagy egészen felfalták, vagy annyira öszerágták, hogy teljesen hasznavehetetlenné vált. A baj oka az volt, hogy a termelők a veszedelmes lepkék szaporodását semmibe se vették, mikor pedig a hernyó kártételét meg kezdte, akkor már oly nagy számban lépett föl, hogy ellene védekezni nem lehetett. E bajok megismétlődésének elejét veendő, a földmivelésügyi miniszter a rovartani állomás által egy rövid, de azért alaposan tájékoztató gyakorlati útmutató füzetet íratott, mely alapos tanítást ad arra nézve, hogy e nagyon is kártevő lepke- és hernyóhad ellen miként kell és lehet sikeresen védekezni. Ez a füzet ingyenesen áll a gazdaközönség rendelkezésére s bárki megkaphatja, aki egy egyszerű levelezőlapon akar a földmivelésügyi minisztériumtól, akár a rovartani állomástól kéri. * Legyek kipusztitása. Ha a házat és istállót úgy meszeljük ki nyárára, hogy minden 3—5 kiló mészbeu egyúttal egy kiló timsót is feloldunk, ettől a legyek kipusztulnak s embert-állatot zaklatni megszűnnek. Lawton amerikai tanár tette ezt a fölfedezést. Mert tény, hogy a légy azért képes a legsimább üvegen és padlaton is mászkálni, mert lábaiból csirizforma ragadós nedvet áraszt ki s ennek révén meg bir akárhol is kapaszkodni. Mármost a timsónak meg az a tulajdonsága, hogy vizet nyel és szárit. Ha tehát a légy folyton rajta jár, — hisz mindig nem nem bir repülni — akkor lassankint nem győz annyi csirizt kiizzadni, amennyit a timsó belőle kiszív. így aztán a folytonos megerőltetéstől kimerül, nem tud szaporítani s végelgyengülésben pusztul el. Tanácsos az ablaküvegeket is lemosni sürü timsós oldattal, hogy itt se legyen nyugta ennek a förtelmes állatnak. Azt a napi abrakveszteséget, amelyet a legyeskedő ló a saját bőre védelmére hév napon elfecsérel, szakértők félkilóra becsülik. Kérdés: hogyan tűrnék a haszonállatok a timsósvizzel való lecsutakolást ? mert erről a próbáról az amerikai forrás hallgat. A Tisza partján... A Tisza partján egy idő óta. Mintha fogyóban volna a nóta. Elül a dalos kedv, a dalos bánat, Mintha lakói eljózanodnának! A délibáb is itt hagy magunkra, Kócsagtoll se hull már a kalapunkra. Nincs kelete a réti vadvirágnak, Csinált virágot vesznek bokrétának! Maga a Tisza is... Már ő sem az tán, Maholnap füzes sem terem a partján, Sem'Virággyüjtő lány a füzesben... — Óh hova lett, aki ott ölelt meg engem ? Hej régi kedvünk virágos fája, Maholnap elvész minden virága. Mint az árvalányhaj a Tiszahátról, S a nótás legények a Nagyutcákról! — Légy áldott, Istenem, ha már igy adtad, Hogy nem most lettél ide fiatalnak. Hogy első szerelmem időtáján Virág nyílott, dal szólt a Tisza táján! Szabolcsba Mihály. Bölos végzés. Beállít a paphoz egy atyafi a feleségével, mert nem jól éltek egymással. — No mi kell fiam ? — szól a lelkész az atyafihoz. — Válni akarok a feleségemtől. — Hát neked mi kell asszony? — Válni akarok az uramtól. — No gyermekeim — szólott most a pap, — ha férj és feleség közt ilyen egyértelműség uralkodik. — akkor felesleges a — válás.
