Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1912-05-26 / 21. szám
6 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Ekkor tűnt ki, hogy a vonat utasai közül szerencsére senkit sem ölt meg a rémes zuhanás. Húsz utast súlyosan megsebesülve húztak ki a kocsik alól. Nagyobbára nagyszőlősi emberek, akik közül ötnek állapota életveszélyes. A sebesülteket a segélyonaton Nagyszőlősre vitték, a hol hordagyakon a kórházba szállították őket. A nagyszőlősi állomásfőnök jelentést tett felettes hatóságának, amely vizsgálatot rendelt el. Mint újabban Írják a borsavölgyi vasúton történt szerencsétlenséget egy sebesült utas előadása szerint az okozta, hogy egy utas kellő időben szeretett volna Nagyszőlősre érkezni, ahol csatlakozása volt. Jutalmat Ígért ezért a mozdonyvezetőnek, ha a késést ez alkalommal kikerüli. Nagy erőlködéssel vezette a mozdonyvezető a vonatot Salánkról Nagyszőlős felé, de már Feketepatak állomás előtt felborult a mozdony. A mozdonyvezető még idejekorán leugrott. Az utasok közül egy rutén asszonynak a szeme folyt ki, egynek az ablakszilánkok az ágyékát és lábszárát hasították be, egy másik utasnak mellét sebesesitették meg. A sebesültek mind kártérítési igénnyel fognak fellépni a vasút ellen. * A képviselőház és Az országházban interpelláltak, kérdést intéztek a kormányzathoz: minő akciót, segedelmet kíván kifejteni az országos szerencsétlenséggel szemben? A kormányzat nevében a miniszterelnök felelt. Hogy tudatában van kötelességének és a kormányzat mindent elkövet, bogy a nép, a lakosok Ínségbe ne jussanak. Segélyt ad, kamatmentes kölcsönt folyósit és megmozgat mindent, hogy a bajt enyhítse. Hát megnyugvással veszi az egész ország a miniszterelnök kijelentését. De azért jobban, mint valaha, szinte felsír, felzug a nemzet szive, hogy annyi bú és baj közt, annyi csapások nyomán még ma sincs nyugalom, munkára való békés idő ebben az országban. A rengeteg pénz pocsékolódik ott az ország törvényházában munka, eredmény nélkül napról-napra. Nekünk nincs semmi közünk a politikához, mint ilyennek. Mint politikának. De igenis van közünk ahhoz az ellenséghez, van közünk ahhoz a falánk, ahhoz a bélpoklos szörnyhöz, az egyenetlenséghez, mely felfalással fenyeget. Ez a közös, pártonkivüli ellenségünk már mindent megesz ebben az országban. Ebben a mi hazánkban. Valóságos telhetetlen bélpoklos. Felfal embereket. Intézményeket. A nép reményét, a munkásnak hitét. Megesz szép, tiszta szándékokat, égető szükségleteket. Hát jó. Politizáljanak a politikusok. Fürösszék az országot, a nemzetet. De a fürdő vízzel ne öntsék ki a gyermeket is. Az agyonboldogitó politika igazán agyonveri ezt a nemzetet. Ezt nem a politikusok mondják, hanem maga a társadalom, mely utóvégre mégis csak — valami. Maga a nemzet. Bubosbanka. Ha a madarak között is van tűzoltó, agy akkor ez a sisakjáról ítélve bizonyára parancsnok. A hangját sokféleképen adják vissza. A magyar pu-pu-pu, a palóc tu-tu-tu, a tirpák ku-ku-ku hangot hall, ezért is nevezik itt kukucs- kának. Igen hasznos madár; kár, hogy könnyen kiszedhető fészkét kirabolják. az országos szerencsétlenség 11 M I U J S A C& ? m ZZ 3S9 PM m A képviselőházból. Jeleztük a mult alkalommal, hogy a honatyáknak békére való törekvésük — kútba esett. Még pedig nagyobb kő esett a kútba, mint sokan gondolták. Most aztán — 500 okos ember se tudja kihúzni. Csak erőszakkal, taktikával és kenyértörésig menő elhatározással. A törvényhozás háza nagy vihar előtt áll. Sőt zug is már az orkán teljes erővel, mire e sorok napvilágot látnak. A többség türelmét vesztette. Vagy—vagy! Ez most a jelszava és úgy látszik gyakorlata is. . Igazán fájdalmasan esik a képviselőház életéről, működéséről írni is. Mert senki sem tudhatja, mit hoz a — holnap. Mi lesz? Hogy lesz? Pedig a vihar, az orkán, vetéseink, falvaink, a vidéken is sok szép reményt, kenyerei, életet elpusztított. Hát most még csak a’ kell, hogy politikai orkán is zúgjon végig az országon. * — Munkatársainknak és lapunk olvasóinak boldog pünkösdi ünnepet kívánunk l — A solymári rózsaleány. Az idén lesz harmincadik évfordulója, hogy Karátsonyi Guidó gróf Solymáron a rózsaleány-alapitványt megtette. Az évforduló alkalmából Solymáron junius 2-án nagy ünnepséget tartanak. A rózsaleány esketését Prohászka Ottokár dr. székes- fehérvári püspök végzi délelőtt tiz órakor a kegyúri templomban. Az örömanya tisztét Almásy László dr. országgyűlési képviselő neje tölti be. A vármegye részéről jelen lesznek Ráday Gedeon főispán, Fazekas Ágost alispán és Almásy Sándor főszolgabiró. A harminc év előtti első eske- íésnél néhai Haynald Lajos bibornok-érsek funkczionált. — Száz évig egy gazdánál. Csabrendeken ritka szép munkásünnepély folyt le abból az alkalomból, hogy a csabrendeki Barcsa-családnál száz esztendeje van a Baráth-család szolgálatban. 1811., augusztus 20-án lépett szolgálatban Barcsa Lászlóhoz Ba'ráth Ferenc, aki 54 évi hűséges szolgálat után elhalálozván, hasonnevű fia következett, majd ennek halála után az unoka, ki már szinte 18 esztendeje szolgál a családnál. A gazda és a cseléd között lévő patriarchális viszony e ritka ünnepén gróf Serényi Béla földmivelésügyi miniszter is résztvett és úgy a gazdának, mint a majorosnak szép leiratot küldött, melynek átadásával a vármegye főispánját bizta meg.- r, . .r. „ . . Mint Sopronból Írják: Alsóőr Ä.Z életmentő natal községben tegnapelőtt veszemfQjf' delmes tűz ütött ki, amely néhány óra alatt harminchat lakóházat pusztított el. A helység lakói megfeszített erővel sem birták legyűrni a veszedelmet. A szomszédos községből, Vasvörösvárról rövid idő alatt megérkezett a segítség : az önkéntes tüzoltócsapat, amely gróf Erdódy Gyula titkos tanácsos és fia, az ifjú gróf Erdődi Tamás vezetése alatt látott hozzá a veszedelem elfojtásához. Erdődy Tamás a falu birájának, Palánk Vendelnek égő házába tört, az Íróasztal fiókjából kiemelt egy sereg aktát és kétezer korona készpénzt, egy másik égő épületből pedig kimenteit egy Német Ferenc nevű aggastyánt és egy Kelemen István nevű magával tehetetlen súlyos beteget. Az életmentő fiatal grófot lelkes óvációkban részesítette a falu népe. — Bankjárvány. Hiába szépitgetnénk a dolgot, nyilvánvaló, hogy a vidéki bankokra rossz napok járnak. Majdnem minden napra esik egy bankbukás, csőc vagy felszámolás. Nagyvárad, Szeged, Szolnok, Tapolcsány Arad, Lengyeltóti s a többiek példáját követik mások ! elénk tárul egy járvány, mely a bankokat pusztítja. A kormány orvoslásról gondoskodik. Ellenőrzésről akar gondoskodni. Mindez azonban kevés vigasztalás annak a sol falusi embernek, aki takarékbetétjét ott vesztette. A jövőn mégis marad egy erkölcsi haszon a szomorú tapasztalatokból. Tanulság, hogy a falusi gazda tegye pénzét oda, aho nagyobb biztonságban van: a falusi hitelszövetkezetbe.
