Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1912-05-26 / 21. szám
MAGYAR FÖLDMIVELO 7 Tehénosorda a Váe* Koiuárombó1 irJák: A ,uáJus íenencsüíua a vág 16-ikán délután támadt óriási hullámaiban. vihar nasy károkat okozott. A jég az apróbb állatokat elpusztította, a városi gazdák háromszász darab szarvasmarha és ménesállományát szétkergette. Az állatok a megáradt Vágduna medrébe rohantak. Ferenczy Károly, a földműves iskola igazgatója Tóth István és Kutas János tanárok vezetésével a tanulókat küldte ki az állatok megmentése végett. Az ifjúság és a tanárok rettenetes viharban kötelekkel vagy harminc szarvasmarhát mentettek ki a Vágból, a többi odaveszett. A felhalmozott tutajok a part felé menekülő állatok útját elzárták. A munkában kimerült tanulókat később az időközben megérkezett állattulajdonosok és katonák váltották fel. — Vérengző — kertész. Egy összeférhetlen- sége miatt már több helyről elbocsájtott gonosz ember nagy vérengzést csinált gr. Andrássy Gyula tőketerebesi kastélyának udvarán. Lelőtte a főkertészt, megsebesített ártatlan embereket, lövöldözött az őt megfékezni akaró csendőrökre és a tiszttartót is csak neje szabadította meg a biztos haláltól. Az elvetemedett embert magát is csendőr golyó terítette le. A gonosztevő kertésznek nagyon jól ment dolga. De nem fért a bőrébe. El kellett bocsátani. Persze megbánta, hogy ki kellett csöppennie. Mikor aztán már más kenyerét miatta el nem vehették, ördögi tettével mutatta meg, milyen állat az ember, ha eszét veszti. _ _ ..... A komárommegyei Ácson csüA Duna örvényébe törtökön délulán két óratájt fűlt tehenek. szintén felhőszakadásszerü zivatar volt, félóráig tartó jégesővel. A Duna partján legelő községi tehéncsorda a galamb- tojás-nagyságu jég elől menekülve, a Duna árterületébe rohant és csak az ott tartózkodó halászoknak köszönhető, hogy az egész csorda oda nem veszett. A halászoknak sikerül a megvadult állatok nagy részét a partra terelni és csak nyolc tehén fulladt meg a széltől felkorbácsolt hullámokban. Ajég a szőlőt teljesen tönkretette, a gazdasági vetemé- nyekben is nagy károkat okozva. — Trónváltozás Dániában. Dán országnak királya VIII. Frigyes Nizzából hazatérőben máj. 14-én Hamburgban kiszállott, hogy megpihenjen. Sétakocsizás közben hirtelen — az utcán — halt meg. Szivszélhüdés ölte meg. A király inkognitóban járt ott. Nem is ismerték fel... a kórház halottas házába szállították. És csak másnap vették észre, hogy a többi halottak közt a dán király fekszik. A népszerű uralkodót nagyon szerették nem csak Dániában, de egész Európában. Úgyszólván polgári életet élt. Inkább képviselte a hatalmat, mint uralkodott. Most fiára X. Keresztéig királyra száll az öröksége. Az ő feladata, hogy azt a jogainak és kötelességeinek tudataiban levő szorgalmas és érett népet a békés fejlődés utján, mint a hazának első polgára irányítsa, mint közvetlenül uralkodjék rajta. — A háború. Az olaszok úgy látszik nein tágítanak. A törökök elszántságára ők is elszántsággal felelnek. Teljes erővel folytatják hát az Aegei tengeren való akciójukat. Velencéből újabb csapatokat indítottak útra — a tengerre. Arról is gondoskodnak, hogy Ázsiában fentart- sák előnyomulásukra szükséges erőket. Rengeteg pénz kell ehhez Naponkint millió. Hát aztán csudálkozunk, hogy a pénzpiacon is — kiütött a háború. A füle mile Mindenki ismeri ez igénytelen, szürke, kis madarat; mindenki tudja, hogy nagy érzelmek hordozója. — Mily szépen zeng a dal a nép-ligettől az erdőig, a sürü erdő árnyáig. Csodálattal nézzük az ágról-ágra ugráló csalogányt s elmélázva hallgatjuk az andalító, bánatteljes dalt. A mily hasznos, oly nagy figyelmet, kíméletet érdemel. Sajnos, hogy a fészekrablók e madarat sem kímélik meg s elrabolják a madárkereskedők részére a fiókákat. Ezért siratja oly gyakorta, a nyári csendes, holdvilágos éjszakákon át, a szegény Philomela Itys gyermekét. Megsiratja tavasszal pá-iját, mig bánatára, fájdalmára párja visszaérkezik. A költő is megénekelte s vele együtt sokan kívánják: »Sirassatok ha meghalok, Bánatteljes csalogány dalok.« B ■ OLVASÓ KÖR. B B Asszony, a kinek párja nincs . . . Eredeti népregény. — Irta : Bodnár Gáspár, — (13) Az asszony a tulipános ládához lépett. A leánykori tulipános ládájához. És egy titkos záru fiók felpattant és abból pénzt, elég szép számú pénzt vett ki. — Itt van, Samu bácsi. Tessék kiegyenlíteni. Csendesen ... zaj nélkül, úgy ahogyan Samu bácsi szokta dolgát végezni. Az öreg úgy meg volt lepetve, mint a gyermek, mikor leesik ajka, elnémul a szava. Csak a szája vetélt . . . vetélt. De hang nem jött arra. Egyetlen hang sem. Csak a lelke szólott benn, a legmélységesebb mélyén. Azok a szavak is mintha ennyit mondanának: — Páratlan asszony! És több szó nem esett. Se az asszony, se az öreg nem prédikált. A mi volt, nem bántották. Nem firtatták. Szemrehányásokat nem tettek. Csak a jövő fénye derengett köztük. Csak a nagy vihar után beállott mélységes csend uralkodott köztük . . . Oh ez a csend! Oh ez a nagy, hatalmas csend. A bizalomnak, a reménynek, a fogadalomnak, az erős szándéknak ez a nagy szülője. Ez a néma csend ... ez a leghatalmasabb orvossága és feltámasztója a lelkeknek. XI. Múlt az idő . . . A kis Pöszi már régen kikerült a bölcsőből. Ott szaladgál az udvaron. Apja sokszor alig tud szabadulni tőle, hogy dolgát végezhesse . .. Samu bácsi kissé megtört. Kifli alakra hajlott a dereka. De lelke ifjú. És most még gyakoribb vendége az ő öccsének, Jóskának. Akit mindig szeretett. S a kiről tudta, hogy forrás után . . . ember lesz belőle. — Csak ne bántsátok! Csak ne Ítéljétek el. Csak hagyjátok talpra állani, szokta volt mondani a körben. Az a baj, hogy az emberek kegyetlenül bánnak az ilyen lelkekkel. Nem engedik talpra állani. Inkább rúgják, tapodják, hogy a sárban maradjon. Egy mindenkiért, mindenki egyért. Az a mi hitelszövetkezetünknek, gazdakörünknek a tiszte, hivatása, hogy ne csak vagyont menlsünk, hanem embert, lelket becsületet. Miért, mert a csapásokon átment emberek sokszor jobbak lesznek, hasznosabbak, munkásabbak, tisztakezüebbek, mint azok, a kik mindig a más szenyesét mosták. És maguk sem voltak jobbak a Deákné vásznánál. Sőt még attul inkább szennyesebbek. És az öregnek igaza volt. Igaza van. Cseresnyés Jóska gazda olyan, mint a zavaros seprűn megkristályosodott legnemesebb, legerősebb bor. Tiszta, átlátszó, nyugodt, hamisithatlan . . . Az emberek akarva — nem akarva meghajolnak előtte. Munkás, szorgalmas és megbízható. A mit ő a kezébe vesz, a mit ő egyszer el akar érni:
