Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1912-04-28 / 17. szám
MAGYAR FÖLDMIVELO 7 a isueretek-tAba. b Az úszó jéghegyek. A borzalmas hajószerencsétlenséget, mint azt már tudja a világ — a tengeren úszó jéghegy okozta. A többi okok elősegítették. Természetes, hogy az ember szinte kérdőjellé leszeu, hogy hát mik is, hogy is vannak azok az úszó jéghegyek? Az óceánok egyik legnagyobb veszedelmei ezek a jéghegyek. Azért történnek évenkint éppen tavasz elején a legtöbb hajószerencséllenségek, mert a hajóknak, hajókormányosoknak ekkor még az úszó jégheggyekkel is meggyül a bajuk. Még pedig igen nagy és féleraletes bajok ezek. A sarkövi tengerekről elszabadulnak ugyanis a jéghegyek. És a nyílt tengerre kerülve — hatalmas mozgással úsznak a tengeren. És megsemmisítéssel fenyegetik a hajókat, utasokat. Rengeteg embert és sok-sok hajót pusztítottak már el ezek a jéghegyek. A tengeren utazók beszélik, hogy tiszta időben gyönyörű szép látványt nyújtanak ezek a jéghegyek. A hajók is könnyen kikerülhetik őket. De bezzeg! Mikor nagy, rettenetes köd ül a tengerre. Mikor a hullámokat hegyekké korbácsolja a vihar, mikor csak alig láthatni távolban a hajóról: akkor bizony a legnagyobb vigyázat, mérsékelt sebesség mentheti meg a hajót a jéghegyekkel való összeütközéstől. A legnagyobb veszedelem voltakép nem magában az összeütközésben van. A hajók már védve vannak az összeütközés esetére. A szakaszos beosztásokkal a felszínen tarthatják a hajót. És ha a hajónak egész orra is megsérül esetleg, lehetővé teszik, hogy még a tenger partra érhessen. Az a körülmény okozza a való veszedelmet, hogy az úszó jéghegyek alsó része a meleg tengervíz hatása alatt folyton fogy. Azok a rettenetes nagy jéghegyek igy folytonosan, percenkint a felbillenés, az összerogyás veszedelmének vannak kitéve. Sokszor elég egyetlen puskalövés, hogy a rengeteg jégtömeg beleforduljon, rogyjon a tenger mélységébe. Ha például egy jelentéktelen kis jégtömeg belevágódik az óriási úszó jéghegybe: az óriási jégtömeg pillanat alatt összeroppan. Csekély koccanástól egész súlyával ráfekszik a kis, a támadó jégtömegre. Most képzeljük csak el; ha egy hajó orra billent fel egy jéghegyet! Egy pillanat és a jéghegy reázudul és maga alá temeti a szerencsétlen, veszedelemre nem is gondoló hajókat. A jéghegyek óriásiak. Találkoztak már 300 méter magas jégheggyel is. Természetes, hogy a jéghegy henne van súlyánál fogva a tengerben és csak nyolcad része áll ki a vízből. Ebből következtetjük, milyen óriás egy-egy úszó jéghegy. A jéghegyek ellen a hajó-tudomány és kormányzás különféle és nagyméretű védelmet talált ki és jelöl meg. Erről most nem szólunk. Csak azt említjük, hogy igy tavaszkor az Atlanti Óceán keresztezésénél óvatosságból a hajók kissé délebbre kerülnek. És a távolról megpillantott jéghegyek miatt kerülő utakat tesznek. Lassabban haladnak. A Titanic kapitánya bizonyára tudta mindezeket. Merésznek, elbizakodottnak kellett lennie, hogy még sem tette meg az óvintézkedéseket. Beszélnek sok mindenről. Fogadásokról, ajánlatokról, mikkel a hajó kapitányát a hajón levő miliomosok a sebességi rekorddij elnyerésére tüzelték, ingerelték (10 ezer dollár a sebességi rekord-dij) — újabb ajánlatokkal. Igaz-e, nem, azt majd a vizsgálat deríti ki. Ilyen rekord-őrületekkel már sok hajó és sok ezer ember elpusztult. — Sirius bácsi az időről. Tudós Vargha László már régen nézi, lesi figyeli a pesti csillagos eget, már amennyire a sok házaktól meg a kormos, piszkos gyári füstös levegőtől lehet. Nézi, nézi tudós Vargha László és jósol. A jóslatait papírra teszi és felruházván magát a rejtelmes »Sirius-időjós« névvel, elküldi az újságokhoz. Mint minden évben, pont, most is eljött Sirius bácsi kék papírja, rajta az ő nemesi címerével, a fekete ötszámu csillaggal. Pontosan megjósolja, hogy májusban nem fog fagyni, hó sem lesz és inti a gazdákat, ne vessenek, ha nem lehet, ha pedig a búza megérik, arassák le. Több esőt is jósol a népnek, sőt szerinte lesz még a világon újra tél is, nyár is. Végre arra kér bennünket, hogy mindezt tegyük be az újságba a nép érdekében. Hát miért ne tennénk, mikor olyan igazakat jósol, amiket mindenki tud. — Villámcsapás okozta tűz Velétén. Minap este fél hét órakor a villám a velétei kincstári erdőben ölbe rakott fák közé csapott s azokat meggyujtotta. A tűz fénye Huszton is látható volt s nagy ijedelmet okozott. Szerencse, hogy a tűz tova-terjedését a szakadó eső megakadályozta. ® A SZERKESZTŐSÉG------ TELEFONJA. 1§F Sz atmár. A »Sz. V.«-nek »A színpad erkölcse« cimü igaz, talpraesett és bátor sorait nem a hírrovatba kellett volna szedetni, hanem vezércikknek és ciceró betűkkel. Régen nem olvastam cikket, mely oly őszintén a maga teljes valóságában tárná fel azt a terrorizáló cinizmust, vakmerőséget, a mivel ma a színpadon dolgoznak. Igazán, fogalmunk sincs róla, hogy ki irta. — Budapest, Oh ne tessék oly »naiv«-nak lenni. Mi átéltünk már ily időket és mozgalmakat. És láttuk, miként kiabálnak, nyilatkoznak, emelik ökölbe kezeiket olyanok is, a kik a mozgalom reményei közt a legnagyobb mozgatók, helyeslők, adatgyűjtők voltak. A Sihlanch püspök idején mindezen alakokatjól ismertük. — Puszta-Tanitó. Nem oly könnyű ám, arról a kérdésről Írni a népnek. Módszeresen kell azt feldolgozni, akár a tanítást. Persze a néptanitásra való figyelemmel, írnak sokan a népnek. Lehet, hogy mindenki olvassa, mindenki megérti, csak a nép nem. Majd átdolgozzuk. — Alföldi. A politikát sokan és sokfélekép határozzák meg. ügy vagyunk ezzel a meghatározással, mint a szépnek meghatározásával. Azt is mindig határozzák és ma sem határozták el. A politikát Kossuth Lajos a kívánalmak, az egzigenciák tudományának nevezte. Ma azt mondják: a lehetőségek művészete. Nálunk még bajosabb a meghatározás, mert a politika a mi országunkban olyan, mint a petroleum, mely ha egyszer elszabadul a szagát minden tárgyon, emberen ott hagyja. 2. A másik kérdésre itt nem felelhetünk. — S. K. előfizető. Tessék a főispánnal személyesen beszélni. Talán a főispáni titkár ur közvetítésével. — G. Beregszász. Köszönöm, sajnálom, hogy olyan lelkes emberünk elhagyja azt a helyet, a hol csendesen és észrevétlenül annyi áldásos munkát végzett. De hát elvégre a virágnak is az a sorsa, hogy nyíljon mikor megjő a kikelet.
