Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1912-04-14 / 15. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 5 m qazdAe vilAoa. a A szőlő tavaszi munkája és a szőlőmoly. A legelső tavaszi munka a szőlőben a nyitás vagy ahogy azt némely helyen mondják, a kitakarás. Ősszel szüret után a szőlőt fedtük vagy betakartuk, most meg nyitjuk vagyis kitakarjuk. Hogy a fedésnek mi volt a célja, azt talán mindenki tudja: meg kellett óvni a tőkéket a téli fagy ellenében. Igaz ugyan, hogy egyik-másik gazda úgy véli, hogyha nem fedi be a szőlőt, akkor kettős munkát és költséget takarít meg, mert hiszen akkor nyitni sem kell. Csakhogy aki azt évről évre úgy csinálja, az egy szép tavaszi napon, különösen kémén}', s nedves tél után arra fog ébredni, hogy vége a szőlőnek, vagy a termésnek, mert elíagytak a tőkék vagy legalább termőrügyeik. Azonkívül még egy szomorú tapasztalatra is tehet szert az a gazda, aki a szőlőjét nem fedi rendesen: mert be- következhetik az, hogy a szőlőmoly, a szőlőnek ez a rettenetes pusztítója, annyira elszaporodik, hogy szüretelni való sem marad azután. A szőlőmoly ugyan is igen nagy ellensége a hazai szőlőnek. Ahol egyszer befészkelte magát, onnan bajos kiirtani, ha csak lépten-nyomon, napról-napra nem irtjuk ezt a szapora, veszedelmes, apró, ellenséget. Ahol szőlőmoly mutatkoztk, ott legyünk rajta, hogy azt minél eredményesebben pusztítsuk. Ha a szőlőmoly ellen sikeresen védekezni akarunk, akkor mindig résen kell lennünk s iparkodni kell, hogy azt megöljük akkor is, amikor repülőmoly képében rajzik, s amikor apró hernyó alakjában a fürtöket pusztítja, s akkor is, amikor báb alakjában téli álmát alussza. A téli bábok főleg a tőke repedéseiben, a lehámló kéreg alatt, a kötözőháncs, raffia szalma között, a csapokban és a karók repedéseiben tanyáznak. A bábok egyrésze már az által is elpusztul, ha a tőkék jó magasan földel be vannak takarva ősztől késő tavaszig. De azonkívül kézzel is hozzá kell fognunk, hogy a bábokat kiirtsuk, még pedig úgy, hogy mindenekelőtt a tőkék öreg kérgét, a félig-meddig már magától is lehámló pikkelyeket lehántjuk, lesuroljuk, vagy erős drótkefével lekeféljük s ami hulladék igy leesik, azt összeszedjük és elégetjük, mert abban a hulladékban vannak szőlőmolybábok is. Ezt a munkát tavasszal végezhetjük, éppen a nyitás és a metszés alkalmával. Úgyszintén ami egyébb hulladék, kötözőanyag, öreg venyige van a szőlőben, azt is összeszedjük s ki hordjuk a szőlőből s lehetőleg el is égetjük. Uugyszintén a karók repedéseiben is beleszurkálunk tompa késsel vagy pipaszurkálóhoz hasonló kemény drótdarabbal, mert ezzel a repedésekben meghúzódott bábokat össze nyomjuk s megöljük. Nem különben a szőlő szomszédságában lévő sövényekben, kerítésekben, repedező falakban, oszlopokban, gyümölcsfák kéreg- hasadékaiban is szeret téli tanyát ütni a szőlőmoly főleg ott, ahol már nagyon elszaporodott. Azért rajta kell lenni, hogy itt is felkutassuk s megöljük a bábokat. Mi sem természetesebb, hogy ezt a munkát április közepetájáig, sőt még jobban március végéig be kell fejezni, mert különben a bábokból kikelnek a molyok, amelyek a fiatal, alig zsendülő fürtökre sok-sok petét raknak, s a petékből rövid idő múlva kifejlődnek a hernyók, amelyek már virágzáskor támadják meg a fürtöket. Metszéskor még arra is ügyeljünk, hogy a csapokat ne az iz^k közepében, hanem inkább közvetlenül a csomók (bötykök) fölött vágjuk el. Ugyanis, ha a csap végén üres csonk marad, akkor jövőre vagy nyárára is éppen azokba húzódnak a bábok. Megemlítem még hogy a szőlőmoly oly csapás, amellyel alig lehet sikeresen megküzdeni, hacsak a gazdák valamenyien össze nem állanak s vállvetve nem indítják meg a harcot ellene. Azért minden szőlősgazda ne csak a saját szőlőjében védekezzék a szőlőmoly ellen, hanem a szomszédjait és a vidék többi szőlősgazdáit is rá kell bírnia arra, hogy a védekező munkákat rendszeresen és alaposan végrehajtsák mindenütt. Amely vidéken ölbe tett kézzel nézik azt, hogy a szőlőmoly mennyire dézsmálja a termést, ott nincs is öröm a szőlőben; de ahol ösz- szeállauak, s mintegy tűzzel vassal irtják ezt a szapora állatkát, ott van is látszatja a munkának s a gazda joggal remélheti a legjobbat. I. Gy. Fogadás. Fogadott egy kakszentmártoni gazda, hogy egy mérő burgonyával egyszerre két mérős zsákot tölt meg. És emberül megtartotta szavát, .Mert két zsákot egymásra húzván, úgy töltötte meg. Háziasszony. Hogyan oszszuk be a konyhakertet? A konyhakert berendezésénél különösen arra kell tekintettel lennünk, hogy azokat a növényeket, melyeknek fejlődése egész nyarat igénybe vesz, mint például a petrezselyem, sárgarépa, paszternák, zeller, ugorka, dinnye, tök, paradicsom, paprika és a kései káposztafélék, külön helyezzük, hogy a rövid életű vagy korán érő növényeink együtt lehessenek. Ezzel nemcsak a munkát könnyitjük meg, hanem a talajjavítás tekintetéből is sokkal előnyösebb az ily beosztás. A rövid életű vagy korán érő növények a következők: Mogyoró-hagyma, foghagyma, vöröshagyma, korai borsó, korai bab, hónapos és nyári retek, laboda, korai káposztafélék, u. m. karaláb, kel, a káposzta és karfiol, ha kitelelt erős palántáit korán kiültetjük, szintén junius végéig kifejlődik s a fent nevezett korán érő növénynek helyére ismét egyebet ültethetünk, mint például téli savanyításra való ugorkát, téli karfiolt, karalábot, kelt, vörös káposztát, leveles vagy fodros kelt, borsó és babféléket. Téli retek, laboda és galambóca, tél alá csak a vöröshagyma után vetendő, ez a korán érők közt legkésőbben kerül ki a földből és spenótot csakis szeptember elején kell vetni, mert a korábbi vetés magba nő. Saláta és retekfélék, a hely megtakarítása végett, a karfiol, káposzta és zeller közé és az ugor-
