Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)

1911-04-02 / 13. szám

XIV. évfolyam. Szatmár, 1911 április 2. 13-ik szám. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Arany János-utca 17. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS : BODNÁR GÁSPÁR Előfizetési árak. Egész évre ........................4 korona Fé l évre.............................2 » Ne gyed évre...................1 » ‘Wig'écek raja. (***) Talán bizony azt is Írhatnék: sás­kák raja. Mert Magyarországban valóban sáska­módjára lepik el a városokat, a falvakat egyaránt a vigécek. Vagy bocsánat a tekin­tetes kereskedői utazó urak. A kereskedő-utazó urak már külön osz­tályt alkotnak mi nálunk is. Bukott kereske­dők, vergődő életegzisztenciák utolsó mene­déke. De ászén félre ne értessünk. A kenyér­kereső pályákat mi szabadnak tartjuk. A tisztes becsületes munkát nemes emberek tulajdonának. Nem akarjuk tehát a kereskedő utazók pályáját, jogosságát semmikép két­ségbe vonni. Sőt támadni. Hanem ami sok, az már mégis sok. Amit ma és már jó ideje a vigecek ebben az országban miveinek: azt tűrni tovább nem szabad. Ha kereskedelmi és egyáltalán való tör­vényeink nem elegendők és nem hatályosak arra és abban, hogy az üzelmeknek, becsa­pásoknak és csalásoknak véget vessenek, árkot ássanak: hát vessen véget maga a birka türelmü közönség. A józanértelmü, de jóhiszemű falusi nép. Nincs már a világon olyan kereskedelmi cikk, amelyben ne utaznának — a vigécek. Mondjuk, sáska módjára lepik el a falvakat. Szállják meg a nép tűzhelyeit. És valóságos iskola az, amivel a népet, a polgárságot ezek az utazók lépre viszik. Falnak állítják. Az eseteknek és adatoknak egész serege mutatja őket be üzletük minden ágában, fo­gásuk egész módszeres mivoltában. Ma, mint azt a fővárosi lapok is szel­lőztették — legdivatosabb vigéc foglalkozás: A képek, a kegytárgyak, feszületek, szob­rok és egyáltalán a vallásos jelvények, tár- ; gyak elárusitása. Tehát más vallási! ezeket a tárgyakat semmibe se’ vevő, sőt gyakran kigunyoló egyének kereseti forrásul használják lel a keresztények, főleg a katholikusok kegyeletét és jóhiszeműségét. Hát ez nem járja! A keresztény keres­kedő nem árul semmiféle más vallásu, mond­juk zsidó valláshoz tartozó tárgyakat. Mert jól tudja, hogy ez nemcsak nem illik, de nem is tartozik hozzá, meg nem is ért hozzá. Azért eszébe se: jut avval kereskedni, pláne vigéckedni. Nem úgy ... az izraelita vallásu vigécek. Azok még miséket is Ígérgetnek. Hozzá nyúlnak a kath. nép legszentebb hitéhez, jó­hiszeműségéhez. És nem átalották hamisított okmányok­kal, megbízatásokkal és más eszközökkel a híveket becsapni. Ezren és ezren felültek. Ezreket és ez­reket félre vezettek. Vigéc urak! Ne tovább! A keresztény nép pedig, amely ma sohase támad és nem is tog támadni: védekezzék! Az uj tőrvény, kereskedelmi törvény ugyan már némileg védi a magyar népet. De azért még mindig a legnagyobb óvatos­ságra és vigyázatra van szükség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom